A Szkopje fölé magasodó hegyekben fekszik egy kis falucska, Dolno Kolicsani. Az 1940-es évektől fogva a falu gyermekei egy kis helyi általános iskolába jártak. A hat tanterem fűtéséről egy-egy fatüzeléses kandalló gondoskodott, melyet minden reggel az iskola gondnoka gyújtott be. Idővel a falakat és a mennyezetet befeketítette a korom, a tantermek levegője pedig mindennap füsttel telt meg.
Az iskola szerkezete szintén veszélyes állapotban volt, miután az alapban repedések jelentek meg. A vakolat kívül-belül mállott és omladozott. Nem kevés munkára volt szükség az iskola biztonságossá tételéhez a mindennap tanulni érkező gyermekek számára.
Stringham elder és nővér, Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza misszionáriusai, az egészségtelen helyzetre felfigyelve felkeresték az iskola igazgatóját, és megérdeklődték, milyen munkálatok elvégzését szeretné látni. Az igazgató szerényen annyit kérdezett, segítenének-e a tantermek kifestésében, hogy eltüntessék a füst okozta foltokat. A misszionáriusok így feleltek: „Természetesen, de nem lenne jobb kicserélni a régi fatüzeléses kandallókat is?”
A férfi arcán remény tükröződött, amikor visszakérdezett: „Ezt is megtennék?”
A misszionáriusok az ablakon kinézve észrevettek egy kis bódét a domboldalon, és megtudakolták, az-e az iskola vécéje. Sáros ösvényen jutottak el a bódéig, hogy megnézzék, milyen állapotban vannak a vécék – vagyis a két földbe ásott lyuk –, ahol nem volt folyóvíz a kézmosáshoz.
A helyi családokkal együttműködve a misszionáriusok eltökélték, hogy segítenek változást hozni a gyermekek életébe. Ami némi festékkel és egy új fűtésrendszerrel indult, igazi falusi csodává nőtte ki magát.
A gyermekek családjai is eljöttek, hogy segítsenek. Amikor a falu polgármestere tudomást szerzett arról, hogy mi folyik az iskolában, további önkormányzati pénzalapot különített el a szükséges projektek elvégzésére. Ő és az egész falu kivette a részét a munkából, hogy az iskolájukat olyan hellyé tegyék, ahol a gyermekek biztonságban és boldogan tanulhatnak.
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza adományai segítségével a misszionáriusok lecserélték a régi kandallókat fali HVAC-egységekre, és kifestették a tantermeket.
Aztán nekiláttak az új mosdók kialakításának. Segítségükre voltak helyi építőipari munkások is, felajánlva idejüket, munkájukat és anyagaikat. Az iskola egykori tűzifatároló helyiségét vizesblokká alakították át, ahol lett folyóvíz és igazi vécék. Betonnal megerősítették a lépcsőket, a járdákat és a fali pilléreket. A teljes iskola új vakolatot kapott, és megtörtént a kültéri festés is. Megjavították a sérült kerítéselemeket, valamint emeltek egy beton támfalat is, amely segítségével kiegyenlítették az addig lejtős játszóteret, így téve azt biztonságos játszóövezetté.
Az egyik hatodikas tanuló elmondta, hogy az iskola javítására adományozta a születésnapjára kapott pénzt. Az időben, munkában, anyagokban, élelmiszerben és bármi egyéb felajánlható dologban megmutatkozó adományok minden várakozást felülmúltak.
A faluban mindenki eljött a nagyszabású újranyitási ünnepségre. A közeli mecset imámja áldást mondott. A gyerekek énekeltek és táncoltak, miközben egy zenész a hagyományos kéthúros hangszeren, a çiftelin játszott, illetve elhangzottak köszönőbeszédek is.
Földijeihez szólva a polgármester ezt mondta: „Ma szeretnénk megmutatni, hogy efféle jó csak akkor érhető el, amikor együtt munkálkodunk, személyes hasznot nem tekintve, egy békés célért. Ez a nap emlékezetes marad ennek az iskolának a történelmében.” Köszönetet mondott a misszionáriusoknak és Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának a hozzájárulásukért.
Később, amikor a misszionáriusok az iskolai projektben közreműködő helyi szervezetek tagjaival beszélgettek, megtudták, hogy a további anyagi hozzájárulás és munkaerő több mint megkétszerezte az egyház által adományozottat.
