Anyák, akik még az emberpróbáló időkben is örömre lelnek

Egyik napról a másikra megváltozott a családok élete Európa- és világszerte, amikor egyik ország a másik után vezetett be lezárási intézkedéseket a COVID-19 terjedésének megfékezése érdekében. Bezártak az iskolák, a templomok, a parkok és a játszóterek; lemondták az esküvőket, elhalasztották a megemlékezéseket; számos munkavállalót arra kértek, hogy dolgozzon otthonról; és az elszigetelési erőfeszítések lecsökkentették az érintkezést a tágabb családdal és a barátokkal.

A család központjában az anyák és az apák segítenek a család egyes tagjainak a személyes, lelki és szellemi növekedésben. Ebben a hónapban – amikor megannyi ország adózik tisztelettel az anyai szerepnek – öt európai édesanya osztja meg szívből jövő aggodalmait és gondolatait, miközben segítenek a családjuknak boldogulni ezekben a bizonytalan időkben.

Ők pedig:

Debra – Anglia, Oldham, Springhead

Négy gyermek édesanyja, háromszoros nagymama

Emily – Németország, Stuttgart

Egy 14 hónapos kislány anyukája

Juliana – Albánia, Tirana

Egy hét- és egy négyéves gyermek mamija

Dominika – Románia, Jászvásár

Egy kétéves kislány mamája

Renate – Hollandia, Leimuiden

Öt gyermek – négy fiú és egy lány – anyukája

Aggodalmak és kihívások

„A legidősebb lányunk az Országos Egészségügyi Szolgálat frontvonalában dolgozik, így minden egyes nap elég aggasztó, különösen, mivel naponta hazatér a családjához – mondja Debra. – A középső lányom és a férje egyéni vállalkozók…, otthon maradnak, otthonról tanulnak a két gyermekükkel, azonban bevételük nincs. 

Bár jelenleg kihívás az élet, békességet érzek – fűzi még hozzá. – Erős a bizonyságom arról, hogy Nelson elnök – Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza elnöke – jól felkészített minket egy pontosan ilyen helyzetre.”

Emily ezt mondja: „Olyan határaimat értem el, amelyekről nem is tudtam, hogy léteznek. Bár rendkívül fárasztó anyának lenni egy ilyen érzelmileg megterhelő időszakban, még soha nem tett ilyen boldoggá az anyaság, mert a lányom érezteti velem, hogy szüksége van rám és szeret. Miatta keményen dolgozom azon, hogy boldog maradjak, mert neki erre van szüksége.”

Juliana szerint „nehéz ezeket a változásokat ilyen rövid időn belül megtapasztalni. Nekem az ad erőt, hogy tudom, hogy ennek a helyzetnek egyszer vége lesz. Tudom, hogy Mennyei Atya tudatában van a helyzetnek. Érzem az Ő kezét az életünkben ebben az emberpróbáló időszakban.”

„Azelőtt együtt intéztük az ügyeinket, lementünk a játszótérre vagy a parkba, hogy egy kis friss levegőt szívjunk, és hogy a kislányom levezesse az energiáját – meséli Dominika. – Ezeket most nem lehet, és mivel társasházi lakásban élünk, nincs kertünk, ahol elidőzhetnénk, így hát egyedül a háztömb körüli napi 30 [perces] séta marad nekünk.”

Amint Juliana elmondja, az otthoni élet dinamikájának megváltozása közepette „az otthonunk a munka, az iskola és a családdal töltött idő elegye lett. Beismerem, hogy az első pár hét során teljes káoszba fulladt a napi rutin hozzáigazítása ehhez a szokatlan helyzethez. Így hát úgy döntöttem, hogy fel kell állítanunk egy napirendet, hogy a szokatlan helyzet kicsit átlagosabbnak érződjön.”

Még hozzáteszi: „A teendők között helyet kap a testmozgás, a házi feladat, az olvasás, a kézműveskedés és sok-sok játék. Be kell, hogy valljam, hogy néha ráununk, így néhány naponta megpróbáljuk feldobni valamivel, mint például egy piknikkel a lakásunk erkélyén, sütikészítéssel, a lakás húsvéti vagy föld napi feldíszítésével, vagy esti mozizással pattogatott kukorica kíséretében.”

Renaténak három tizenéves és két kisebb gyermeke van. Ezt mondja: „Heten voltunk otthon pár héten át egy nem túl nagy házban; …elég nagy nehézséget okozott annyira visszafogni a zajt, hogy a férjem munkahelyi értekezletei nagyjából zavartalanul lemehessenek.”

Renate véleménye szerint, amióta bevezették otthon az „olvasás óráját”, mindenkinek az lett a napi kedvence. A mindig más gyerekkel való közös főzőcskézés pedig segített mindegyiküknek új készségeket kifejleszteni és „CSODÁS vacsorákat” is eredményezett.

Debra azt meséli, hogy „az élet jelentősen megváltozott.  Három olyan családi születésnapunk is volt áprilisban, amikor Zoomon keresztül köszöntöttük fel egymást, és szülinapi tortaszeleteket szállítottunk ki egymásnak – természetesen tartva a biztonságos távolságot!  Minden péntek estét közösen töltünk el családként, amikor beszélgetünk és egy családi kvízjátékot is rendezünk. Csodálatos így kapcsolatot tartani.”

„Az, hogy rengeteg időt töltök a családommal otthon, segített jobban megismernem őket, s hogy mit kedvelnek és mit nem. Azt is megtanultam, hogy kezdeményezőbb legyek az életemmel – mondja Juliana. – Bár nem változtathatom meg a körülöttem lévő helyzetet, tudok változtatni a helyzet iránti hozzáállásomon. Kezdeményezhetek és választhatom azt, hogy boldog leszek és pozitív maradok.”

Dominika ezt mondja: „Természetesen számtalan olyan dolog van, melyet most a világjárvány miatt nem tehetünk meg, azonban megtanultam tudatosan azokra a dolgokra összpontosítani, amelyeket megtehetünk, és amelyekre éppen a világjárvány miatt nyílt lehetőségünk. Határozott meggyőződésem, hogy oka van annak, hogy ez történik, és tudom, hogy Isten kézben tartja a dolgokat.”

„Megtanultam, hogy annak ellenére, hogy a COVID-19 óriási megpróbáltatás az egész világ számára, segített, hogy »az otthonunk a mennyország egy kis darabja legyen« – összegez Renate. – Valahogy jobban összpontosítunk azokra a dolgokra, amelyeket igazán meg szeretnénk valósítani a családunkkal együtt.”

Örömre lelni

Válaszként arra, hogy mit élvez legjobban az anyaságban, Emily ezt mondja a lányáról: „Több célt ad az életemnek, mint amit bármi más valaha is adott vagy adhat! A teljesen hétköznapi dolgok (mint például az égbolt, egy mellettünk elsétáló ember, egy porszem a padlón) iránti lelkesedése miatt más szemmel tekintek a világ csodáira és értékelem az élet apró örömeit.”

„Számomra az a legbámulatosabb, hogy a szemem előtt nő fel és fejlődik egy emberi lény – mondja Dominika. – A legelső sorból figyelem és nagyon hálás vagyok érte. Emellett a legfantasztikusabb dolog, melyet anyaként megélek, az a legtisztább és legmélyebb szeretet érzése a gyermekem iránt, valamint ennek a szeretetnek a viszonzása.”

„Mindig nagyon nehéz leírni egy anya érzéseit az utódai iránt, de én hallottam már úgy jellemezni, hogy ez áll a legközelebb azokhoz az érzésekhez, melyeket Mennyei Atyánk érez az irányunkban – vélekedik Debra. – Imádom azokat a gyengéd pillanatokat, melyekben a négy gyermekem és három unokám mindegyikével részem volt az együtt töltött életünk során…, azt pedig főleg, [ahogy] ők gondoskodnak másokról.”

2020-as anyák napja

„Az anyák napja mindenképp más lesz az idén; általában ellátogatunk anyukámhoz, de ez alkalommal online fogunk vele találkozni – mondja Renate. – Nagyon hálás [vagyok], hogy olyan időkben élünk, amikor a technika segítségével kapcsolatban tudunk maradni egymással…, és az is nagy hálával tölt el, hogy a Lélek suttogásai által örömet – tiszta örömet – érezhetünk ebben a zűrzavaros világban.”