Az ünnepélyes gyülekezetek különféle szent célokból megtartott különleges, szent
gyűlések, melyek megkövetelik, hogy az utolsó napi szentek emelkedett lelkiséggel
érkezzenek rájuk.
E gyülekezetek keretében sor került már az egyház új elnökeinek
támogatására, templomok vagy más jelentőségteljes épületek (például a
Konferencia-központ) felszentelésére, új szentírások bevezetésére, papsági
vezetőknek nyújtott iránymutatásra és egyéb különleges gyűlésekre.
Az „ünnepélyes gyülekezet” kifejezés a héber Bibliából származik, amely említést tesz
a pészah, valamint a sátorok ünnepe alatt zajló jelentős gyűlésekről. Az első
jeruzsálemi templom felszentelése is egy ilyen ünnepélyes gyülekezet ideje alatt
történt. Innen származik a kifejezés ősi kapcsolata a templomok felszentelésével.
A Tan és szövetségek – az egyházra vonatkozó szent kinyilatkoztatások gyűjteménye
– többször is hivatkozik arra, amikor Isten ezt kéri az utolsó napi szentektől: „Hívjátok
össze ünnepélyes gyülekezeteiteket” (Tan és szövetségek 133:6). 1836. március 27-
én a Kirtland templom felszentelése is egy ilyen esemény volt. A felszentelésen sokan
tanúi voltak a lelki megnyilvánulások kiáradásának. A templom e mérföldkövet
jelentő felszentelése szolgál az azt követő ünnepélyes gyülekezetek példájául.
E gyűléseket részben abból a célból tartják, hogy kövessék e tanítást: „minden dolog közös megegyezéssel történjen az egyházban, sok ima és hit által” (Tan és szövetségek 26:2).
A közös megegyezés az egyházban a – helyi vagy világméretű – gyülekezet tagjainak és vezetőinek egyetértését jelenti a gyülekezetben lévő személyeknek átadott javasolt feladatköröket illetően. Az egyének eldöntik, hogy elfogadnak-e egy feladatot, a többi egyháztag pedig lehetőséget kap, hogy kimutassa támogatását e döntést illetően. A gyülekezeti közös megegyezés egy formáját a bibliai időkben is gyakorolták, ahogy az a 2 Mózes könyvében feljegyzésre is került, amikor Mózes „elbeszélé a népnek az Úr minden beszédét… az egész nép pedig egyező szóval felele” (2 Mózes 24:3).