Thomas S. Monsont ötvenöt évvel ezelőtt – 1963. október 4-én, pénteken – támogatták a Tizenkét Apostol Kvóruma legújabb tagjaként, mely a második legfőbb elnöklő testület az egyház igazgatásában. 53 éven át ő volt a legfiatalabb, akit apostolnak hívtak el, csupán 36 éves korában.
Monson elnök Joseph Fielding Smith elnök (1876–1972) óta az első olyan általános felhatalmazott (rangos egyházi vezető), aki fél évszázada szolgál. Életének nagy részét teljes idejű egyházi szolgálatban töltötte: először a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjaként, azután az egyház három elnökének tanácsosaként, és az elmúlt 5 évben az egyház elnökeként.
Akkor még Monson elderként az egyház általános tagságához intézett első beszédében a bizonyságát osztotta meg. „Testvéreim, tudom, hogy Isten él – mondta. – Elmémben nincs kétségem efelől. Tudom, hogy ez az Ő munkája, és tudom, a legédesebb élmény ebben az életben az, hogy érezhetjük a sugalmazásait, amint irányít bennünket munkájának előmozdításában.”
Monson elnök általános felhatalmazottként folytatta ezen bizonyságának megosztását az elmúlt 50 év folyamán. 1997 augusztusában, 70. születésnapját megelőzően azt mondta, hogy az egyik legörömtelibb dolog az életében „érezni az Úr noszogatását, a sugalmazásokat”.
Így folytatta: „Az ember megtanulja értékelni, hogy a Mennyei Atya ismeri őt, és azt mondja: »Tessék, menj és tedd meg nekem ezt és ezt.« Mindig köszönetet mondok Neki. Csak azt sajnálom, hogy nincs több időm, hogy eleget tegyek mindazon számos dolognak, amelyre elhívnak minket. Keményen dolgozom. Sokat dolgozom. Remélem, hatékonyan végzem a munkám, de sosem érzem azt, hogy elfáradtam volna abban, amit tennem kellene. […] Hiszem, kötelességünk, hogy jó hatással legyünk másokra.”
2008 nyarán, a 81. születésnapját megelőző egyik interjú során megkérdezték Monson elnöktől, hogy mit adhatnának neki ajándékként az egyháztagok.
„Tegyenek valamit valakiért aznap, amivel jobbá teszik az illető életét – válaszolta. – Keressenek valakit, aki nehézségekkel küzd, beteg vagy magányos, és tegyenek érte valamit.”
A rákövetkező évben Monson elnök levelek százait kapta idős és fiatal egyháztagoktól, melyben beszámoltak másoknak nyújtott szolgálatukról.
„Ritkán érzékenyültem el annyira és voltam annyira hálás, mint akkor, amikor Monson nőtestvérrel szó szerint órákig olvastuk ezeket az ajándékokat. Szívem most is csordultig van, miközben erről beszélek, és elgondolkodom azokon az életeken, melyek áldásban részesültek: az adakozók éppúgy, mint azok, akik kaptak” – mondta a 2009. októberi konferenciai beszédében.
Monson elnök bizonyságát tette a misszionáriusi munka fontosságáról, valamint Jézus Krisztus üzenetének megosztásáról az egyházi szolgálatán keresztül.
Tavaly októberben hallhatóan elállt az emberek lélegzete a Konferencia-központban, amikor Monson elnök történelmi fontosságú változásokat jelentett be a misszionáriusi korhatárt illetően, miszerint a fiatal férfiak 18, a fiatal nők pedig 19 évesen kezdhetik meg szolgálatukat.
Az utolsó napi szentek lelkesen fogadták a változást; ma, majdnem egy évvel később, a misszionáriusok száma 58 000-ről közel 80 000-re duzzadt világszerte.
Arra a kérdésre, hogy hogyan szeretné, ha őrá emlékeznének, Monson elnök röviden így válaszolt: „Minden tőlem telhetőt megtettem.”