Sajtóközlemény

A békességről és célokról szóló üzenetek visszhangra találtak Bukaresttől Barcelonáig

Ezen a héten Európa-szerte három világszintű keresztény vezető közösségekkel találkozott, hogy meghallgassa, bátorítsa őket és tanuljon tőlük. Üzeneteik, amelyek Jézus követéséről, a felekezetek közötti barátságok kialakításáról és a felnövekvő nemzedékbe vetett bizalomról szóltak, olyan nyilvános összejöveteleken hangzottak el, ahol egyháztagok és az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának barátai egymás mellett foglaltak helyet.

Bukarestben Dale G. Renlund elder arra kérte a hívőket és a barátokat, hogy teljes figyelmükkel forduljanak Jézus Krisztus felé. A hóhelyzet ellenére több mint 600 egyháztag és barát gyűlt össze szerte Romániából, hogy részt vegyenek az országos konferencián.

Renlund elder az összegyűltekhez szólva e szavakkal hangsúlyozta, milyen fontos az alázat a szolgálattétel során: „Az Úr apostolaként jöttem, de nem vagyok különleges. Jézus Krisztus viszont az.”

Az eseményen kormányzati, vallási, tudományos és közösségi vezetők is megjelentek, akik meleg szavakkal és elismeréssel szóltak a Krisztus-központú légkörről. Dr. Laurențiu Tănase, az egyetemen teológiát és vallástudományt oktató tanára nagyon hasznosnak nevezte ezt a tapasztalatot, és kiemelte, milyen fontosak a közös értékek a mai társadalomban.

Mădălin Avramescu, a Hetednapi Ádventista Egyház lelkésze elmondta, nagyon figyelmesen hallgatta a beszédeket, és nagyra értékelte azt, hogy Jézus Krisztus szolgálatát hagsúlyozták, és hogy a résztvevők körében barátságos lelkület volt érezhető. Ervin Iusein, az Iszlám Párbeszéd Egyesület alelnöke így fogalmazott: „Nagyon szeretem az olyan alkalmakat, amikor lehetőség nyílik arra, hogy eloszlassuk a téves elképzeléseket és jobban megértsük egymást… Az ehhez hasonló programok megmutatják, hogy igenis lehetséges a békés egymás melletti élet.”   Ciprian Olinici, Románia vallásügyi államtitkára is jelen volt az eseményen.

Március 1-jén, vasárnap, a hollandiai Apeldoornban Renlund elder elnökölt egy cövekkonferencián, amely lehetőséget kínált a barátoknak, egyháztagoknak és helyi vezetőknek arra, hogy útmutatásban részesüljenek, közösen érezzék a Lelket, és megerősítsék a családokat és a közösségeket támogató kapcsolatokat. Renlund elder üzenete visszhangra talált a jelenlévők körében, amint szeretetteljesen emlékeztetett rá, hogy mindenki „Isten gyermeke, isteni természettel és örökkévaló rendeltetéssel”.

Jerry Bletterman, cövekelnök, tanításában elmondta, hogy a cövekkonferencia célja a Jézus Krisztusba vetett hit megerősítése, és felhívta a figyelmet e gyűlés különleges természetére, miszerint lehetőséget kínál arra, hogy „annak a hangját halljuk, akit az Úr hangjaként hívtak el”.

Peter Oduro, egy helyi egyháztag, a feleségével, fiával és négyhónapos lányával érkezett. Nemrég egy családi beszélgetésben szó esett arról, hogy milyen lehetett Jézus Krisztus földi szolgálata idején élni, és ez vezetett a felismeréshez, miszerint „itt van nekünk a tizenkét apostol és az élő próféta – mondta. – A családommal jönni áldás jelent.”

Párizsban Gérald Caussé elder – az első francia születésű apostol – arról beszélt, hogy országszerte jelentős növekedés tapasztalható a lelki elköteleződés terén: „Jelenleg Franciaországban a keresztelkedések számának ugrásszerű növekedését látjuk” – mondta, kiemelve, miszerint egyre növekszik az érdeklődés azok között, akik békességet, igazságot és közösséget keresnek.

A közelmúltban megkeresztelkedett egyháztagok szívből jövő bizonyságot tettek, köztük Augustin Lemblé is, aki úgy érezte, „ez a békesség és szeretet üzenete... Tudtam, hogy ez az, ahol lennem kell”; Cécile Alves de Freitas pedig háláját fejezte ki azért a felkérésért, hogy „világosság legyen a világ számára… és nem csupán vasárnaponként”. Robin Gaël Buannic elmesélte, hogy sokáig keresett „egy igazi egyházat, egy valódi igazságot”, amit a visszaállított evangéliumban talált meg.

Caussé elder a Krisztus általi egységet hangsúlyozta: „Érzem ezt a Lelket, amely Krisztus által és Krisztusért egyesít minket.” Arra buzdított, hogy olvassuk a szentírásokat, különösen a Mormon könyvét, mint a lelki megújulás egy forrását, és megjegyezte, hogy még sokszori elolvasása után is a könyv által új felismerésekre tett szert.

Március 1-én, vasárnap, Caussé elder a Nice Cövek tagjaihoz szólva Marseille-ben személyes visszaemlékezéseket osztott meg gyermekkori megtéréséről (melynek helyszíne ez a vidék volt), arról, hogy nyolcévesen Marseille-ben keresztelkedett meg, és egy kis gyülekezetben nőtt fel, melyet közössége és a gyermekek iránti szeretet jellemzett. Beszédében így fogalmazott: „Sok olyan dolgot tanultam és éreztem az egyházban, amit sehol máshol nem tanultam vagy nem éreztem… Már egészen fiatal korom óta az a meggyőződésem, hogy szólhatok Mennyei Atyámhoz... Nagyon korán tudtam, hogy Jézus Krisztus a Szabadítóm.”

Arra kérte az egyháztagokat, hogy a mindennapjaikban tegyenek egyszerű, őszinte tanúságot a Szabadítóról: „Egy olyan világban élünk, ahol egyre inkább elhalványul a feltámadt Krisztusról való tudás... Egy héten hányszor tesztek tanúságot a Szabadítóról? […] Ne féljetek bizonyságot tenni; tegyétek egyszerűen és őszintén! Az egyház ti vagytok – magatokkal viszitek azt a munkahelyetekre, amikor úton vagytok, amikor a barátaitokkal találkoztok; az Urat képviselitek; virtuális misszionáriusi kitűzőt viseltek.

Befejezésként Caussé elder apostoli áldását adta a Nice Cövek tagjaira: „Az evangélium öröme ragyogja be az életeteket! Fáradtság és kétségbeesés nélkül menjetek tovább nap mint nap, és személyesen érintsen meg benneteket Krisztus engesztelő áldozata.”

A gyűlést követően Isabelle Faudin, a Marseille-i gyülekezet egyik tagja ezt mondta: „Nagyon boldog vagyok, megerősödtem a bizonyságomban, és fokozottabban érzem ezt az örömöt, valamint azt, hogy Krisztust csodálatos támaszt jelent nekem.”

 

S. Mark Palmer elder Hamburgban és Berlinben nyújtott szolgálattételt, ahol kifejezésre juttatta bizakodását a fiatalok hitét és odaadását illetően: „Nem aggódom az egyház jövője miatt... Nagy hittel tekintek a felnövekvő nemzedékre.” Arra buzdította a fiatalokat és a misszionáriusokat, hogy a bizonytalanság pillanataiban forduljanak a Szabadítóhoz: „Minden gondolatban reám tekintsetek; ne kételkedjetek, ne féljetek!” Tanítása szerint a bűnbánat örömteli, Krisztus-központú tan: „A bűnbánat gyönyörű tan, amikor Jézus Krisztus áll a középpontjában.”

A misszionáriusok kifejezték, milyen sokat jelentett nekik ez a látogatás. Pearson nővér elmondása szerint az, hogy Palmer eldert hallgatta, az otthon érzését juttatta az eszébe, és segített neki megtapasztalni Krisztus szeretetét. Woodland elder úgy jellemezte az eseményt, mint „egy megújulást... ami emlékeztet arra, hogy igazából miért vagyok itt, azért, hogy segítsek másoknak Krisztushoz jönni.”

A barcelonai Vilafranca del Penedèsben és L'Hospitaletben Palmer elder az összetartozásra és Isten szeretetére összpontosított, bizonyságot téve arról, hogy „Isten mindegyik[ünket] ismer és szeret... név szerint.” Arra buzdította az egyház barátait, hogy saját maguk szerezzenek tapasztalatot az evangéliummal és annak áldásaival kapcsolatban: „A legcsodálatosabb áldásokban lesz részetek, ha elfogadjátok Jézus Krisztus evangéliumát, és saját magatok tapasztaljátok azt meg.”

Zürichben Palmer elder arra buzdította a családokat, hogy maradjanak reményteliek, továbbá megerősítette, hogy az Úr finomító keze nem tétlenkedik a kihívást jelentő időkben sem. A fiatalokhoz, az új egyháztagokhoz és a családokhoz szólva kifejezte háláját az odaadásukért, és emlékeztette őket Mennyei Atyánk szeretetére. Tanított a személyes bizonyság hatalmáról, amely elvezethet másokat Krisztushoz: „Amikor bizonyságot teszünk egymásnak, a Szentlélek tanúságot tesz az igazságról, és mi érezzük az Ő szeretetét és támogatását.”

Köszöntötte az elmúlt öt évben megkeresztelkedetteket, és méltatta a bátorságukat: „Jól és helyesen cselekedtetek; olyan emberek vesznek körül benneteket, akik támogatni és szeretni fognak titeket a szövetség ösvényén.” Megosztotta családja Új-Zélandon való megtérésének a történetét, és említést tett arról, miképpen változtatta meg két fiatal misszionárius az ő családja életét.

Szeretettel szólt a szülőkhöz: „Drága hithű szülők, ne adjátok fel a reményt, és ne érezzétek úgy, hogy kudarcot vallotok... A kihívások és csalódások nem annak bizonyítékai, hogy az Úr elhagyott benneteket; inkább bizonyítékok arra, miszerint Ő eléggé szeret titeket ahhoz, hogy finomítson és megerősítsen benneteket.” Biztatott az evangélium otthoni tanítására, és megígérte, hogy sok élet számára jelentenek majd áldást a hithű gyermekek és unokák.

Niklas, egy négy hónappal ezelőtt megkeresztelkedett új megtért, ezt mondta: „Jézus Krisztust kerestem az életemben, és boldog vagyok, hogy részese lehetek egy ilyen nagyszerű munkának. A gyűlés során ösztönzést és erőt éreztem, valamint a szeretetet, amelyet az Úr kínál.”