Mark W. Hoffman egy ritka iratokkal foglalkozó kereskedő és ügyes hamisító volt, aki az utolsó napi szent és amerikai történelem iránti közérdeklődést kihasználva eredeti, átalakított és hamisított történelmi iratokat árult az 1980-as évek első felében. 1985-ben – láthatóan attól tartva, hogy a csalására fény derül – Hofmann saját készítésű pokolgépekkel meggyilkolt két embert, köztük az egyik ügyfelét.
Hofmann számos hamisítványának volt témája az utolsó napi szent történelem. Hofmann Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagja volt, aki titokban már nem hitt Istenben. A húszas évei közepén érdekelni kezdték az egyháztörténettel foglalkozó történelmi művek, és ismerte a történelmi beszámolókban említett, de meg sosem talált iratokat, mint amilyen a Mormon könyve írásjeleinek másolata volt, amelyet Martin Harris elvitt Charles Anthon klasszika-filológushoz.1 1980-ban Hofmann azt állította, hogy megtalálta ezen átirat egy példányát, összehajtva és egy 17. századi Jakab király-féle Biblia lapjai közé csúsztatva. Az iratot megvizsgáló tudósok eredetinek gondolták azt, mivel a kézírás következetességet mutatott Joseph Smith írásképének más, megerősített hitelességű mintáival, valamint Anthon leírásával az írásjelekről. E hamisítvány elfogadása indította be Hofmann karrierjét ritka könyvek és kéziratok kereskedőjeként.
Változatos módszerek segítettek Hofmannak meggyőzni a tudósokat a hamisítványai valódiságáról. Kiválasztott projektjei gondosan olyan iratokat céloztak, amelyek egykor valószínűleg léteztek, majd alaposan tanulmányozta azok hátterét és összefüggéseit. Levéltárakból lopott korabeli papírt és más anyagokat, saját tintát készített és mesterségesen öregítette azt, valamint gondosan újjáalkotott bélyegzőket, hogy a hamisítványai átmenjenek az irathitelesítők alapos vizsgálatán. Tanulmányozta a szerzők kézírásának sajátosságait, melyeket megdöbbentő pontossággal tudott újraalkotni. A történelmi kutatómunkája és irói képességei lehetővé tették, hogy olyan iratokat szerkesszen meg, amelyek a stílus, a hangnem és a tartalom terén is megfeleltek a várakozásoknak. Életszerű történeteket talált ki az iratok eredetéről és lelőhelyéről, időnként egy-egy jelentéktelenebb hamisítvány elhelyezésével téve hihetővé egy következő, jelentősebb hamisítványt. Eredeti, ritka iratokra tett szert azáltal, hogy elfogadta őket fizetségül, majd piacra dobta mind az eredeti, mind a hamisított anyagokat. Időnként kisebb változtatásokat eszközölt eredeti iratokon vagy anyagokon, ezzel növelve az értéküket. Számos különböző területeken tevékenykedő tudós hitelesítette a tudta nélkül Hofmann hamisítványait.
Hofmann hamisítványai között voltak korai amerikai politikai és irodalmi személyektől származó iratok is, kezdve a hamisított aláírással ellátott hétköznapi iratoktól, egészen a rövid irodalmi művekig. Hofmann számos, az egyházhoz kötődő iratot hamisított, beleértve többek között Joseph Smith, Lucy Mack Smith és David Whitmer által írt leveleket. Több hamisítványt is készített, melyek az egyháztörténet vitatott vonatkozásaira összpontosítottak, így próbálva nézeteltéréseket szítani. Hamisított egy áldást, amelyet állítólag Joseph Smith adott a fiának, III. Joseph Smithnek, kijelölve őt az apja utódjaként. Hamisított egy 1830-ban keltezett levelet is Martin Harristől (amely a „szalamandra levél” néven vált ismerté), mely szerint Joseph Smith népies mágia gyakorlásában vett részt.2 Hofmann nemcsak egyházi vezetőket és történészeket tévesztett meg a hamisítványaival, hanem a családját és a barátait, levéltárosokat és könyvtárosokat, valamint más szakértőket is. Az egyház több iratot is megvásárolt tőle, és a hamisítványai mind tudományos érdeklődés, mind közbeszéd tárgyát képezték.
1985-ben Hofmann megkezdte az alkudozást egy 1,5 millió dollár értékű hamisított iratra a Kongresszusi Könyvtárral. Akkoriban Hofmann utazásra, luxuscikkekre, ritka könyvekre és hamisítási anyagokra fordított költségei meghaladták jelentős jövedelmét. Más ügyfelei elkezdték követelni azokat a tételeket, amelyekért Hofmann fizetséget fogadott el, de még nem gyártott le. Nyomás alatt, félve a lelepleződéstől, Hofmann egy házi készítésű pokolgépet tartalmazó csomagot helyezett el, amely megölte Steven F. Christensen műgyűjtőt. Hofmann korábban egy iratgyűjteményt ígért Christensennek az egyháztól eltávolodott korai apostoltól, William McLellintől, de nem tudta előteremteni azt. Hogy a nyomozók figyelmét önmagáról Christensen egyéb üzleti tevékenységeire terelje, Hofmann egy második pokolgépet helyezett el J. Gary Sheets, Christensen egyik üzlettársának házánál, megölve Sheets feleségét, Kathyt. A következő nap a Templom tér közelében egy harmadik pokolgép Hofmann autójában robbant fel, mielőtt még elhelyezhette volna azt egy meg nem nevezett személynél. A robbanás hamarosan olyan terhelő bizonyítékokhoz vezette a rendőrséget, amelyek kapcsolatba hozták Hofmannt a robbantásokkal. Törvényszéki szakértők megvizsgálták Hofmann hamisítványait, és bizonyítékot találtak arra, hogy mesterségesen öregítette a tintát. Végül bevallotta a gyilkosságokat és a hamisításokat, és öt évtől életfogytiglanig terjedő börtönbüntetésre ítélték, bírói javaslattal a tényleges életfogytiglanra.
A Hofmann-hamisításokhoz köthető legnagyobb tragédia Kathy Sheets és Steven Christensen halála. Emellett a hamisítványok megnehezítették a kézirat- és könyvgyűjtők, valamint kereskedők, történészek és levéltárosok munkáját. Bár a rendőrségi nyomozás számos hamisítvánnyal összekötötte Hofmannt, a szövevényes üzleti kapcsolatai megnehezítették annak felderítését, hogy hány munkája található és hol. Például 12 évvel a robbantások után egy olyan iratot kapcsoltak Hofmannhoz, amelyet a szakértők eredeti Emily Dickinson-versnek tartanak. A Hofmann-iratok és az azokra való hivatkozások által előidézett hamis feltételezések, amelyek végső soron visszavezetnek a kitalált bizonyítékaihoz, bizonyos vonatkozásokban még ma is eltorzítják az utolsó napi szent történelemről alkotott képet.
Az 1980-as évek óta az egyház széles körben publikált a korai történelméről, elősegítve néhány olyan kevéssé ismert történelmi esemény jobb megértését, amelyeket kihasználva Hofmann a hamisításai által kedvezőtlen fényben tüntette fel az egyházat. Emellett az egyházi történészek és levéltárosok fokozottabb elővigyázatosságot tanúsítanak abban, hogy további bizonyítékokkal támasszák alá az iratok lelőhelyére és történelmi hátterére vonatkozó állításokat. A Joseph Smith-iratok és sok más fontos iratgyűjtemény kiadása és digitalizálása segített kibővíteni a rendelkezésre álló ismereteket a további felfedezések kiértékeléséhez.
Egyházi források
Dallin H. Oaks, “Recent Events Involving Church History and Forged Documents,” Ensign, Oct. 1987, 63.
“Church Releases Statement on Mark Hofmann Interviews,” Ensign, Oct. 1987, 78–79.
“Document Dealer Confesses,” Ensign, Apr. 1987, 77.
“Fraudulent Documents from Forger Mark Hofmann Noted,” Ensign, October 1987, 79.
Irodalomjegyzék
Richard E. Turley Jr., Victims: The LDS Church and the Mark Hofmann Case (Urbana: University of Illinois, 1992).
Sheri Dew, Go Forward with Faith: The Biography of Gordon B. Hinckley (Salt Lake City: Deseret Book, 1996), 425–32.