A járvány nem tántorítja el az evangélium ifjú tanulóit

Az ifjúsági hitoktatás világszerte közelebb hozza a fiatalokat Jézus Krisztushoz. Az ifjúsági hitoktatás kifejezés Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza 14 és 18 év közötti fiataloknak tartott vallási oktatási programjaira utal. A COVID-19 korlátozások miatt világszerte fiatalok százezreinek kellett alkalmazkodniuk az ifjúsági hitoktatáson való részvétel változásaihoz. Az oktatóknak és a vezetőknek gyorsan új módokat kellett kitalálni a tanulóik tanítására és a velük való együttműködésre a hagyományos osztálytermen kívül. A legtöbb óra kora reggel, a rendes tanítási nap kezdete előtt van. Olyan áldozat ez, amelyet ezek a fiatalok hajlandóak meghozni, miközben igyekeznek bővíteni az ismereteiket Jézus Krisztusról és az Ő evangéliumáról.

Az ifjúsági hitoktatásra járás áldozathozatalt igényel, azonban a fiatalok világszerte úgy találják, hogy az ifjúsági hitoktatáson való részvétel minden erőfeszítést megér. És van valami közös azokban, akik részt vesznek: az ifjúsági hitoktatáson szerzett élményeik közelebb viszik őket a Szabadítóhoz és Mennyei Atyánkhoz.

Charmaine Anderson nővér, aki teljes idejű misszionáriusként szolgál Németországban, Frankfurtban, a kora reggeli ifjúsági hitoktatásban tanított a férjével, Russell Anderson elderrel, amikor a járvány lesújtott Európára. „A hét három napján reggel 7-kor a Frankfurti Nemzetközi Iskola körülbelül 16 tanulóból álló csoportját tanítottuk, és csütörtök esténként is tartottunk órát. Március közepén, amikor Németországban a COVID-19 korlátozások megakadályozták a nagy csoportok összegyűlését, eljött az ideje annak, hogy újszerűen gondolkodjunk. Most egy 30 tanulóból álló összevont osztályt tanítunk, amelybe beletartoznak azok is, akik az Európai Iskolából jönnek. Más-más tanítási stílusokat használva igyekszünk fenntartani a tanulók érdeklődését, ami korán reggel kihívást tud jelenteni” – mondja Anderson nővér.

„Amikor a tanulók május közepén visszatértek az iskolába, a Zoomon keresztüli tanításról átváltottunk arra, hogy naponta kérdésekkel kiegészített olvasási feladatokat adtunk nekik, hogy arra a napra »kreditet« kaphassanak”– teszi még hozzá. Az egyik család megjegyezte, hogy ebből a napi tanulmányozási feladatból hamarosan családi tanulmányozási lehetőség lett, amely családként közelebb hozta őket egymáshoz.

Andersonék egyik 16 éves tanulója, Bronte Pach, így emlékszik vissza: „Először elég furcsa volt, de aztán jól működött. A hátulütője az volt, hogy nem lehettem a barátaimmal, és az osztálytermi beszélgetés nem ment olyan jól. Klassz volt viszont tovább aludni, és kényelmesen a saját otthonomban lenni. Az is klassz volt, hogy ki tudtam nyitni a saját szentírásaimat. Azelőtt rendszerint a telefonomat használtam, hogy ne kelljen egész nap magammal hurcolni a szentírásaimat.”

A szülők közül többen is tanítottak pár napig, és ez némi változatosságot biztosított a tanulóknak. Időnként Gretel Patch, Bronte édesanyja tartotta az órát, és azt mondta, hogy szerinte mindenképp megéri Zoom órákat tartani. „A tanulók is jól viszonyultak ehhez, mivel az iskolai óráik is Zoomon keresztül zajlottak. Az osztálytermi beszélgetés nem volt olyan gördülékeny, és leleményesnek kellett lennem, hogy fokozzam az együttműködést. Például előre kiküldtem egy online nyomtatványt néhány kérdéssel a csoportos csevegésünkben. A legtöbb tanuló válaszolt, és a válaszaik biztosítottak néhány jó meglátást, amelyeket aztán együtt átbeszélhettünk.

Lily Davidson, aki egy nyolc tanulóból álló összevont osztályba jár, éppen most fejezte be a negyedik évét az ifjúsági hitoktatás tanulójaként az angliai Leedsben. Az online órái április közepén először délelőtt 9:30-kor kezdődtek, aztán az iskolai kötelezettségek miatt átkerültek délután 4:30-ra. A Zoom órák egyik előnye a rugalmasság volt. „Bár a felépítés hasonló volt, nekem nagyon hiányzott a személyes kapcsolat a barátaimmal. Szentek közösségeként lehetőségünk van arra, hogy összejárjunk és megéljük a közösség érzését.”

Az osztályából idén ketten végezték el az ifjúsági hitoktatást. Az egyikük Lily volt, akit ezért felkértek, hogy beszéljen a Zoom bizonyítványosztó ünnepségen. Beszédének alapját a kedvenc tanismereti szentírása adta, melyben ez áll: „Minden gondolatban reám tekintsetek; ne kételkedjetek, ne féljetek!” (Tan és szövetségek 6:36). „Ebből a szentírásrészből én főként azt az állandó vigaszt, határtalan szeretetet és végtelen bölcsességet olvasom ki, ami akkor vár ránk, ha MINDEN gondolatban Őrá – a mi Mennyei Atyánkra, valamint a Szabadítónkra, Jézus Krisztusra tekintünk. Ezt nagyon imádom egyébként, hogy MINDEN gondolatban.

Az online órák látogatottsága majdnem 100%-os volt, úgyhogy ez jól alakult. Megtanultam, hogy függetlenül attól, hogy személyesen vagy online találkozunk, a tanulmányozásomból azt nyerem, amit beleteszek. Ha jobban elkötelezem magam és jobban összpontosítok, akkor jobban meg tudom érteni a tanítottakat.”

 Jane Leonard, Lily egyik oktatója, aki már hat éve tanít az ifjúsági hitoktatásban, így vélekedik: „Oktatókként az a célunk, hogy ne csak az oktatóik, hanem a barátaik is legyünk. Őszintén törődünk velük, a céljaikkal és a törekvéseikkel. Ha nincsenek ott, akkor üzenetet küldünk nekik, tudatva velük, hogy hiányoltuk őket. Már azt megelőzően volt a tanulókkal és a szüleikkel közös Facebook Messenger csoportunk, hogy a COVID-19 korlátozások online gyűlésre kényszerítettek volna minket. Ebben a csoportban tettük közzé a leckéhez tartozó olvasási feladatot, valamint az órához kapcsolódó idézeteket és rövidfilmeket. A szülők bevonása segítette a tanulási élményt.” 

„Három nagyon hatásos dolgot tehet az ifjúsági hitoktatás. Először is, összehoz olyan fiatalokat, akiknek azonosak az értékeik. A fiatalok szeretnek együtt lenni olyanokkal, akik osztják a hitüket és szeretik a szentírásokat. Másodszor, a fiatalokat összehozza egy olyan oktatóval, akinek bizonysága van, és érezhetik annak tüzét, amikor megosztja. Harmadszor, az ifjúsági hitoktatás megszeretteti a fiatalokkal a szentírásokat” (Henry B. Eyring, “A Discussion on Scripture Study,” Ensign, July 2005, 25).