A jólétet nagyon sokan kizárólag anyagi szempontból értelmezik, így e szűk látókörnek köszönhetően, csak a jólét külső jeleit veszik figyelembe, következésképpen egyre inkább rögeszméjükké válik az anyagi tulajdon, illetve annak megszerzése. Ez a hozzáállás szükségszerűen irigységhez, kapzsisághoz és önzőséghez vezet. Ezen felül hatalmas szakadékot képez közöttünk és az embertársaink szükségletei között, beleértve a családjainkat is, mivel az időt már nem arra fordítjuk, ami a leginkább számít, hanem arra, amit a leginkább meg akarunk szerezni. Tiszta tudást szerezhetünk arról, hogy Mennyei Atyánk gyermekei vagyunk, és Ő a boldogság tervét szánja nekünk. Jézus Krisztus engesztelésén és a hithűségünkön keresztül visszatérhetünk Hozzá. Az ismeret pedig, hogy Ő szeret bennünket, és parancsolatokat adott nekünk, hogy szembe tudjunk nézni az élet megpróbáltatásaival, arra az ösvényre terel minket, amelyiken hálát adunk mindenünkért, amink csak van. Amikor nagyon kevés anyagi tulajdonnal rendelkezünk, még akkor is hálát fogunk érezni azokért a dolgokért, amelyek a leginkább számítanak: - a családunkért, - az egyháztagságunkért az Úr egyházában, - a templomokért, - az élő próféták szavaiért, - a szentírásokért. Ez csak néhány azon áldások közül, amelyekben a halandóságban részesülhetünk. Miközben minden egyes nap arra vágyunk, hogy közelebb kerülhessünk Mennyei Atyánkhoz, egyre erősebb lesz a vágyunk, hogy betartsuk az összes parancsolatot, következésképpen lelkileg gyarapodni fogunk. A Tan és a szövetségek 29:34 a következőt állítja: „Ezért bizony azt mondom nektek, hogy számomra minden dolog lelki, és soha nem adtam nektek olyan törvényt, amely időleges lett volna; sem bármely embernek, sem az emberek gyermekeinek; sem Ádámnak, a ti atyátoknak, akit én teremtettem.”
A tized törvénye hit, nem pedig pénz kérdése. Ez a törvény lelki törvény, és ha betartjuk, felfedi a lelki jólétünket, valamint a mások jóléte iránti törődésünket. A tized törvénye az Isten iránti szeretet és a kapott dolgainkért érzett hála kifejezése.
Minden egyes alkalommal, amikor kitöltöm a felajánlási cédulát az Úrnak szánt tizedről és más felajánlásaimról, nagy öröm tölt el, hogy hozzájárulhatok Isten királyságának megalapításához. Tudom, hogy segítek azokon, akiknek még nálam is kevesebb jutott. Mindenek felett, igazán érzem, hogy a jóléthez való ösvényen haladok, mert lelkileg fejlődök, és egyre kevésbé ragaszkodom a mulandó dolgokhoz, és nagyobb hitet élek meg az ősi és a mai próféták ígéreteiben: Malakiás 3:10. „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.” „Arra buzdítalak benneteket, hogy fogadjátok el az Úr hívását, és tegyétek őt próbára! Fizessétek a tizedeteket! Nyissátok meg az egek csatornáit! Bőséges áldásban fogtok részesülni az Úr törvényei és parancsolatai iránti engedelmességetek és hithűségetek által.” Robert D. Hales elder A Tizenkét Apostol Kvóruma – 2002. évi októberi általános konferencia Életem során a tized törvényének köszönhetően megtanultam, hogy milyen nagy szükség van egy családi költségvetésre, és mennyire fontos bölcsen használni azokat a forrásokat, amelyekkel megáldottak bennünket. Ennek a törvénynek köszönhetően abban az áldásban részesültem, hogy tisztábban meg tudom különböztetni, mi a legfontosabb a számomra és a családom számára. A tized nem a pénz törvénye, hanem a hit és a hála törvénye, amely bizonyosan a jólét felé vezető ösvényre terel bennünket. Erről teszem bizonyságomat, Jézus Krisztus nevében, ámen.
STÍLUSKALAUZ-MEGJEGYZÉS:Amikor Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg az online Stíluskalauzt.