Sajtóközlemény

A lelki dolgok megragadása a vallásról szóló nyilvános beszélgetésekben

Néhány újságíró érzékenyen és alapos kutatómunkával kiegészítve kezeli ezt a témát. Mások igyekeznek a tanokra, a történelemre és a szertartásokra terelni a beszélgetést. Sokan a hithű és hívő utolsó napi szentekkel való találkozásból, az istentiszteleten való részvételből és a közösséggel fenntartott aktív kapcsolatukból merítenek személyes tapasztalatokat a beszélgetéseikhez. Ezek az újságírók és riporterek kívülállóként gyakran fontos szempontokra világítanak rá.

A tapintattal és érzékenységgel kezelt tudósítások ellenére a mormon élmény jelentése elkerülheti azok figyelmét, akik nem osztják a hitünket. Részben azért, mert a lelki meggyőződést – mely formálja, motiválja és irányítja a mormon vagy egyéb más vallás híveit – egy bizonyos szinten már nem lehet szavakkal kifejezni.

Számtalan, különféle hitet valló író, művész és egyén próbálta már kifejezni azt a fajta hitet, amely túlmutat a hétköznapi tapasztalatokon. Gondoljunk csak Aquinói Tamás példájára, aki évszázadokkal ezelőtt több százezer oldalt szánt arra, hogy rendszerbe foglalja a katolikus hitet. G.K. Chesteron Aquinói Tamás című könyve szerint, Tamásnak röviddel a halála előtt része volt egy élményben, mely olyan hatással volt rá, hogy soha többé nem írt és nem is diktált. Barátjának és írnokának ezt mondta: „Oly dolgokat láttam, melyekhez képest írásaim csak pelyva.” Aquinói Tamás megtapasztalta a kimondhatatlant, és úgy vélte, hogy nincs szó, mellyel kifejezhetné azt.

Pál apostol ezzel kapcsolatban írt egy levelet a Korinthusbeliekhez: „Mi pedig… az Istenből való lelket [vettük]; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott. Érzéki ember pedig nem… értheti [azokat,] mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg (1 Korinthusbeliek 2:12, 14). Más szavakkal, ahogy Roger Scruton írástudó is mondta: Sok olyan dolog van „amit nem lehet megmagyarázni csak kinyilatkoztatni”.

Amit a mormonok és más hit követői úgy hívnak, hogy „a lélek” vagy a „lelki dolgok”, sokan elutasítják, burkolt politikai vagy társadalmi programnak, pszichés zavarnak, vagy a társadalmi nyomás vagy lelki túlterheltség eredményének tartva azt. Mások, még ha nem is utasítják el a lelki természetű dolgokat, képtelenek a mormon identitást éltető rendkívüli lelki meggyőződéssel azonosulni. Pál apostol az mondja, hogy e közös nyelv vagy megtapasztalás nélkül nehéz teljesen megismerni vagy megérteni a személyes hit „lelkületét”.

Egy újságíró leírhatja egy istentisztelet látható elemeit; egy tudós értelmezheti az egyház történetének részleteit; egy szociológus elemezheti a fejlődés és növekedés irányvonalait. Ez mind értékes meglátás.

De mindezek nem adják vissza a nem kézzelfoghatót, mint például a mormonok által érzett mélyreható bizonyosságot, mely szerint elhunyt szeretteikkel majd újra egyesülhetnek; vagy hogy az utolsó napi szentek hogyan vélekednek a földi lét előtti élet visszaállított tanairól, az élő prófétákról, valamint az egyének végtelen értékéről és a bennük rejlő lehetőségekről. A világi beszámolók nem mutatják meg a mormonok szívbemarkoló küzdelmeit, a mélységes békét vagy a ragyogó felvilágosodást, melyet a lelki utazásuk során tapasztalnak meg.

Brigham Young, egy korai utolsó napi szent próféta egyszer így panaszkodott erről a kommunikációs szakadékról: „Beszéljetek valakivel – aki elutasítja  a lelki dolgokat – angyalokról, mennyről, Istenről, halhatatlanságról és örök életről, mindez olyan lesz a fülének, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom; számára ez nem jelent zenét.” A szakképzett megfigyelők sok mindent adhatnak a vallás megértéséhez, de a mormon élmény – vagy bármely vallási élmény – teljes összhangjának megértése csakis a személyes és mély megismerésen, valamint lelki élményeken keresztül lehetséges.

STÍLUSKALAUZ-MEGJEGYZÉS:Amikor Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg az online Stíluskalauzt.