Az alábbi cikk hat történet közül a második a Mérföldkövek és csodák: Az utolsó napi szentek öröksége Európában című sorozatban. Ezeket a cikkeket James Perry, PhD, FHEA, Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza történésze és szerzője kutatta ki és írta meg. A Szentek következő, 3. kötete számos további történetet és eseményt tartalmaz majd az egyház európai megalapításáról.
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházát hivatalosan 1830. április 6-án alapították meg hat egyháztaggal New York állam északi részén egy kis rönkházban. E szerény, több mint 190 évvel ezelőtti kezdetek óta az egyház világszerte 16,5 millió egyháztagra és közel 31 000 gyülekezetre nőtte ki magát. Az egyház vezetői a kezdetektől fogva misszionáriusokat küldtek külföldre, hogy Jézus Krisztus evangéliumát terjesszék világszerte. 1850 szeptemberében Lorenzo Snow, T. B. H. Stenhouse és Jabez Woodard felszentelték Olaszországot a misszionáriusi munkára, 17 évvel később pedig bezárt a misszió. Négy egyháztag hitét, áldozathozatalát és odaadását követően az Olasz Missziót 1966-ban szentelte újra Ezra Taft Benson, aki akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának a tagja volt.
1958 nyarának egyik napján egy nő és három férfi álldogált egy kis olasz falu, Comerzo egyik csendes utcájában. Christensen elnökre és nővérre vártak a Francia Misszióból. E négy szenten kívül nem volt más egyháztag az akkor mintegy 49 millió lakosú Olaszországnak abban a szegletében. Az egyházi vezetők és más egyháztagok alkalmankénti látogatásait leszámítva, a szentek e kis csoportja elszigetelve és sok száz kilométerre élt a legközelebbi egyháztagoktól.
Christensen elnök és nővér nem voltak egészen biztosak abban, hogy jó irányban haladnak. Először el is hajtottak az utca mellett, de végül visszakanyarodtak. Amikor Christensenék találkoztak Pietro és Felicita Snaideróval, Santo Beltraméval és Luigi Pittinivel, szeretettel és nagyon szívélyesen üdvözölték egymást. Mind a négy olasz szent a hatvanas-hetvenes éveiben járt, és már jó pár éve az egyház tagjai voltak. Pietro és Felicita 1949-ben ismerkedett meg az egyházzal, amikor Franciaországban, Cannes-ban éltek. A lányuk és a családja ekkorra már csatlakozott az egyházhoz, és igyekeztek megosztani a szülőkkel az evangélium üzenetét. Pietro és Felicita valamivel később, 1951-ben keresztelkedtek meg Santo Beltramével együtt, akivel már ők kezdték el megosztani az evangéliumot. A negyedik személy, Luigi Pittini néhány évvel később keresztelkedett meg, miután őt is tanították Snaideróék.
Santo és Luigi sok-sok kilométert kerékpároztak, hogy ott lehessenek a találkozón Christensenékkel. Ugyanezt megtették minden héten, hogy részt vehessenek az úrvacsorai gyűléseken. Nyolc év alatt Santo mindössze egyetlen gyűlést hagyott ki! A Snaidero házaspár elkalauzolta a szentek e kis csoportját a szerény otthonukba egy hideg frissítőre. Miközben a konyhájukban társalogtak, Felicitac kinyitott egy ajtót. Mögötte egy kis egyszobás kápolna húzódott meg, melyet Pietro egyedül épített. Bár nem volt járatos az ácsmesterségben, valamint csak egy fűrész és egy kalapács állt rendelkezésére, tudta, hogy a szentek kis csoportjának valahol hódolnia kell. Így hát magára vállalta, hogy tegyen valamit ennek érdekében.
Milestones Italian 01
A Snaidero házaspár otthona és az általuk használt kápolna2022 by Intellectual Reserve, Inc. All rights reserved.A szoba csupán 2 méter széles és 4,5 méter hosszú volt, de volt két kis ablaka, bennük egy-egy vázával. A kápolna két oldalán négy-négy kicsi, fonott ülőkéjű szék állt a felcsiszolt, fehérre festett fapadlón. Egy kicsinyke asztalra apró, úrvacsorai üvegpoharakat, valamint kenyeret helyeztek a heti úrvacsorai gyűlésre készülve. Három énekeskönyvet bejelöltek annál a négy dalnál, amelyeket az olasz szentek franciául is el tudtak énekelni. A helyiség egyik végében a Salt Lake templomot, a másik végében pedig az Első Elnökséget ábrázoló kép függött a falon.
Christensen elnök és nővér csatlakozott a négy olasz szenthez az úrvacsorai gyűlésükre. Christensen nővér így emlékezett vissza erre az alkalomra: „Mennyei Atyánk épp annyira kiárasztotta az Ő lelkét és sugalmazását arra az apró helyre, mint a leggyönyörűbb épületre vagy kápolnára az Államokban. Mindannyiunknak kiváltságában állt bizonyságot tenni.”
A gyűlés után Santo Beltrame odaadta háromévnyi tizedét Christensen elnöknek, mivel már jó ideje nem volt alkalma adományt fizetni. Pittini fivér szintén az egyháznak adományozta kevéske vagyonát. Annak ellenére, hogy ezek az olasz egyháztagok minden szervezett gyülekezettől távol és elszigetelten éltek, igyekeztek betartani a megkötött szövetségeiket, még a helyi papok állandó ellenállása dacára is.
A csoport ezután elfogyasztott egy ebédet, melyet Snaidero nővér órákon át készített. A lánya küldött nekik néhány hozzávalót, amelyet erre a különleges alkalomra tartogattak, és nagyon örültek, hogy megoszthatják a többi szenttel, akik oly messziről utaztak el hozzájuk.
Milestones Italian 02
Pittini fivér és a Snaidero házaspár 1967-ben2022 by Intellectual Reserve, Inc. All rights reserved.Néhány hónappal azt követően, hogy Christensenék találkoztak az alázatos szentekkel az olaszországi Comerzóban, Pietro és Felicita elutaztak a Bern templomba, ahol egymáshoz pecsételték őket az időre és az egész örökkévalóságra. Santo Beltrame viszont sajnos nem sokkal a találkozásuk után elhunyt. Az élete során nem jutott el a templomba, de egy évvel később helyettes által elvégezték érte a szertartásokat. A szentek továbbra is hithűen gyűléseztek Comerzóban, míg végül misszionáriusok érkeztek, és gyülekezetek létesültek Olaszországban. Sokévnyi hithűségük meghozta gyümölcsét, és az egyház hatalmas növekedésének voltak tanúi Olaszországban.
Ezen elkötelezett utolsó napi szentek hozzájárulásai hozzásegítették az egyházat ahhoz, hogy az mára az 1958-as négy egyháztagból 95 gyülekezetbe járó, közel 27 500 egyháztaggá nője ki magát Olaszországban. Az olaszországi egyházzal kapcsolatos naprakész tudnivalókért kattints ide.
Az egyház korai napjaitól napjainkig az utolsó napi szentek az idejüket, tehetségeiket és készségeiket szentelték az egyház európai munkájának. Ha további részleteket tudsz Pietro és Felicità Snaideróról, Santo Beltraméről vagy Luigi Pittiniről, vagy egy olyan egyháztag személyes élményéről, akinek a hozzájárulása érdekes lehet mások számára az Európa Területen, kérjük, küldd el az információidat vagy a történetet az EUAChurchHist@ChurchofJesusChrist.org ímélcímre.