Az emberbaráti segítség és a jóléti szolgáltatások alapjai: mire használjuk az adományokat és a forrásokat

2007 végén, a nagy dél-koreai olajömlések idején, napokon belül önkéntesek százai készítettek terveket, gondoskodtak készletekről és emberi erőforrásról a csapás elhárításához. A 2010-es haiti földrengés katasztrófájakor azonnal rendelkezésre állt több mint 70 000 kg étel és vészhelyzeti készlet, egy hónappal később pedig, amikor Chilét pusztító földrengés rázta meg, azonnal útra keltek a sátrakat, ponyvákat és készleteket szállító gépek, amelyek még pelenkákat is vittek.

Az egyház hosszú távon is segíteni próbálja a szükséget látókat abban, hogy önellátóvá váljanak, nem csak azonnali szükségleteket elégít ki. A 2004-es délkelet-ázsiai pusztító szökőár után három évvel az UNSZ Emberbaráti Szolgáltatások személyzete még mindig jelen volt és segített a közösségi szervezeteknek a hosszú távú segítségnyújtásban és a fejlesztésben.  Az egyház emellett rendszeresen adományoz kerekesszékeket, támogat világméretű immunizációs erőfeszítéseket, gondoskodik tiszta víz szolgáltatásról, részesít orvosokat és ápolókat újszülött újraélesztési képzésben, és ajánl fel a vakság megelőzéséhez kapcsolódó képzéseket és kezeléseket szerte a világon, faji, vallási vagy nemzetiségi megkülönböztetés nélkül.

Bár némelyek előtt ismertek az egyház emberbaráti segítségnyújtó erőfeszítései és jelentős pénzügyi adományai, nem sokan tudják, hogy ezek csupán töredékét jelentik a kezdeményezések véghezviteléhez kapcsolódó költségeknek és forrásoknak. Talán az sem köztudott, hogy az egyház sok más segítségnyújtási programot is szponzorál, például kiterjedt jóléti, szakmai, rehabilitációs, tanácsadási és egyéb szolgáltatásokat. Ezek a szolgáltatások utolsó napi szent orvosok, ápolók és más foglalkozású egyháztagok által felajánlott órák millióiból valósulnak meg. Több ezer szakember és önkéntes ajánlja fel ellenszolgáltatás nélkül az idejét és anyagi eszközeit a szükséget látóknak, nem várva ezért dicséretet, nyilvánosságot vagy jutalmat.

A böjti felajánlások és az emberbaráti adományok 100 százaléka közvetlenül a szükséget szenvedőkhöz kerül, az e programokhoz kapcsolódó többlet- és adminisztrációs költséget pedig – az emberbaráti segítség felszereléseinek tárolásához és az egész világba való eljuttatásához szükséges tároló helyiségek építéséhez szükséges forrásokkal együtt – az egyház fedezi. Az egyház jól kiépült infrastruktúrájának köszönhetően ma a világban élő emberek millióinak segít megszabadulni az éhségtől, a szenvedéstől és a szegénységtől, és teszi lehetővé egyének és közösségek számára azt, hogy önellátóbbakká válhassanak.

Miért adunk

Jézus Krisztus tanítványaiként Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai követni próbálják a Szabadító intését, mely szerint adjanak ételt az éhezőknek, italt a szomjazóknak, fogadják be az idegent, öltöztessék fel a mezítelent, és látogassák meg a betegeket és a börtönben lévőket (lásd Máté 25:35–36).  Egyének, családok és egyházi programok erőfeszítései révén szükséget látók milliói kaptak már fizikai és lelki segítséget.

A Pennsylvania Egyetem Társadalomtudományi tanszéke nemrég egy olyan tanulmányt szponzorált, amely az Egyesült Államokban élő aktív utolsó napi szentek jótékony adományaira és önkéntes munkájára összpontosít. Ram Cnaan professzor egy olyan felmérés adatait elemezte egy kutatócsoporttal, melyet az államokban élő, az egyházi gyűléseket rendszeresen látogató utolsó napi szentek széles körében végeztek. Az így nyert ismeretekből a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az aktív utolsó napi szentek a nemzeti átlagnál „lényegesen több önkéntes munkát végeznek és jóval többet adakoznak”.  „Függetlenül attól, hogy hol élnek, nagyon nagylelkűek az idejükkel és a pénzükkel – mondja Cnaan, aki a hitre alapozott közszolgáltatások szakértője. – Az engedelmesség és az áldozathozatal elve, valamint a tizedfizetés és a szolgálat melletti erős elkötelezettségük példás állampolgárokká teszi az utolsó napi szenteket.”

Az adományok és a források részletezése

A következőkben felsoroljuk az unsz források és adományok használatának néhány módját:

A tized

A tizedfizetés bibliai gyakorlatának megfelelően az utolsó napi szentek bevételük egytizedét felajánlják az egyháznak. Ezen pénzalapok felhasználása:

• Épületek vagy hódolati gyűlések helyszíneinek biztosítása az egyháztagok számára szerte a világon. Több ezer ilyen épületünk van, és folyamatosan egyre több kerül átadásra, hetente akár több is.
• Oktatási programok biztosítása, beleértve ebbe egyetemeink, valamint ifjúsági és felnőtt hitoktatási programjaink támogatását.
• Az egyház világméretű misszionáriusi programjának támogatása.
• Világszerte közel 140 templom felépítése és üzemeltetése, valamint a világ legnagyobb családtörténeti programjának adminisztrációja.
• Az egyház jóléti programjainak és emberbaráti segítségnyújtásának támogatása, mely világszerte szolgálja az embereket – az egyház tagjait éppúgy, mint azokat, akik nem tagjai az egyháznak.

Böjti felajánlások

Az egyház egészséges tagjait arra biztatjuk, hogy minden hónap első vasárnapján böjtöljenek két egymást követő étkezés erejéig, és azt a pénzösszeget, amelyet ételre költöttek volna, adományozzák az egyháznak. Ezek a pénzalapok a helyi gyülekezetek tagjainak nyújtanak segítséget, ahol a mormon vezetők a nyilvánosság kerülésével eljuttatják ezeket a szükséget szenvedőkhöz, annak végső céljával, hogy végül önellátókká váljanak.

Emberbaráti segítség

Az egyház több mint 200 nagyszabású katasztrófaelhárítási erőfeszítéshez csatlakozott, beleértve ebbe a 2011-es japán földrengést és szökőárt, a 2010-es haiti földrengést, a 2010-es chilei földrengést, a 2010-es pakisztáni áradást, a 2009-es szamoai szökőárt, a 2009-es fülöp-szigeteki tájfunt, a 2009-es indonéziai földrengést, a 2008-as etiópiai éhínséget és további eseteket. Amikor az egyház belevág ezekbe a projektekbe, természetesen nem nézi a kedvezményezettek nemzetiségét vagy vallási hovatartozását.

Amikor valamely területet csapás éri, az utolsó napi szentek a helyi kormányzati szervekkel együttműködve felderítik, milyen készletekre és élelmiszerre van szükség. Ezt követően megvásárolják vagy helyileg összeállítják és az unsz tárházakból kiküldik ezeket. A sürgető szükségletek kielégítését követően az egyház megnézi, még hogyan segíthet hosszú távú erőfeszítésekben. Mindig arra törekszünk, hogy készségek megtanítása és az önfenntartó élet forrásainak biztosítása által segítsünk az embereknek önellátóvá válni.

Mindezen erőfeszítéseket az utolsó napi szentek és sok más jótékony egyén és szervezet nagylelkű felajánlásai teszik lehetővé. Az egyház emberbaráti szolgáltatásaihoz érkező adományok száz százaléka közvetlenül a szükséget látókhoz kerül, saját többlet- és adminisztratív költségeinek teljes egészét az egyház állja.

Míg a média inkább az egyház nagy katasztrófákra reagáló vészhelyzeti lépéseit kíséri figyelemmel, az utolsó napi szentek sok más, kevésbé látható kezdeményezésben is részt vesznek. Az egyház emberbaráti segítség adományai folyamatos, az egész világra kiterjedő erőfeszítéseket is támogatnak. A nemrég létrehozott interaktív webhely, az ldscharities.org, megjeleníti, éppen milyen helyi kezdeményezések és világméretű projektek zajlanak szerte a világban. A helyi kezdeményezések szükségletekre reagáló projektek, amelyeket a helyi vezetőkkel együtt konkrét helyszínekhez igazítanak. E projektekhez tartoznak a következők:

• Újszülött újraélesztési képzés: minden évben újraélesztési képzésben részesít és eszközökkel lát el egészségügyben dolgozó embereket és szervezeteket olyan országokban, ahol magas a csecsemőhalandósági arány.
• Tiszta víz projektek: helyi közösségek vezetőivel közösen hozzáférést biztosít kutakhoz és egyéb vízellátó rendszerekhez olyan országokban, ahol ezek nem állnak rendelkezésre.
• Élelmiszer termelés és tápanyag kezdeményezések: családoknak és közösségeknek nyújt képzést, hogy növeljék a termelékenységüket és élelmiszer-termelés, valamint táplálkozási tanácsadás által önellátóbbakká váljanak.
• Kerekesszék szétosztás: helyi szervezetekkel együttműködve kerekesszékeket biztosít mozgássérülteknek.
• Szemészeti kezelés: eszközöket és képzést biztosít helyi egészségügyi szakembereknek, akik aztán látásmegőrző szemműtéteket végeznek.
• Gyermekkori védőoltások: társadalmi szervezetekkel együttműködve kanyaró, szamárköhögés és egyéb betegségek elleni immunizációt és védőoltásokat biztosít.

Ezeket a programokat nem csupán adományok, hanem számtalan önkéntes ideje, erőfeszítései és anyagi forrásai működtetik, akik képzést és emberi erőforrást biztosítanak.

Jóléti program

Míg az emberbaráti segítségnyújtás szerte a világban található, nem a mi hitünket valló közösségeket és egyéneket célozza meg, az utolsó napi szentek a jóléti programnak is adakoznak, amely elsősorban az egyház sáfárságához tartozó szűkölködők megsegítésére irányul, bár a püspökök belátása szerint a helyi pénzalapok, ha lehet, olyanoknak is segítenek, akik nem a mi hitünkhöz tartoznak. Ezek a szolgáltatások olyan alapelvek szerint működnek, amelyek önellátásra és önbecsülésre biztatnak. A források kezdeményezettjei például lehetőséget kapnak a munkára, hogy képességeik szerint megdolgozzanak a kapott segítségért, illetve más módokon továbbfizessék azt. A többletköltségeket más pénzforrások fedezik.

Az egyháztagok adományai teszik lehetővé a programokat, és biztosítják az önellátás, a segítségnyújtás és a vészhelyzeti szolgáltatások forrásait. Az étel, a ruházat és a lakhely biztosítása mellett ide tartozik az állampolgárok, bevándorlók és menekültek munkába való visszavezetése és munkavállalási lehetőségek biztosítása, a tanácsadás és az örökbefogadási szolgáltatások, valamint a függőségből való kitörést támogató csoportok és a társadalmi, érzelmi és lelki kihívások kezelésének forrásait biztosító szolgáltatások.

Az egyének tipikusan csak három-hat hónapon keresztül függnek az egyház élelmiszer adományaitól, mielőtt újra önellátóvá válnának.

2011-ben közel 10 000 önkéntes misszionárius szolgált a jóléti szolgáltatásoknál, többek között a következő szolgáltatásokat végezve: munkaügyi központok működtetése, angol mint idegen nyelv tanítása, házassági és szülői készségek tanítása, mezőgazdasági és egészségügyi eljárások fejlesztése, és ruhaosztás.

A Wall Street Journal rovatvezetője, Naomi Schaefer Riley észrevétele szerint az unsz jóléti szolgáltatások rendszere számára „szinte senki nem marad észrevétlen, ugyanakkor a kedvezményezettek nem válnak egész életükre függővé tőle”.

Állandó Oktatási Alap

Az Állandó Oktatási Alaphoz eljuttatott adományok utolsó napi szentek ipari vagy szakmai képzését támogatják az Egyesült Államokon kívül eső egyes országokban. A kölcsönök minimális kamattal vehetők fel, és a programban részt vevők a lehető leghamarabb igyekeznek visszafizetni azt, hogy ne legyen adósságuk, és mások számára is rendelkezésre álljon az őket segítő pénz. A résztvevők által visszafizetett összegeket és az adományokat azt kiérdemlő tanulóknak adott új kölcsönökre fordítják. Az ÁOA program teljes adminisztratív költségét az egyház fedezi, így az adományok 100 százaléka közvetlenül a kölcsönöket gyarapítja. Ezek a kölcsönök már több mint 50 000 tanulónak segítettek, akiknek 90 százaléka „továbbfizette” azt.

UNSZ Családsegítő Szolgáltatások

Az UNSZ Családsegítő Szolgáltatások jótékony adományokra támaszkodva függőségtől való elszakadással, családi konfliktusok megoldásával, bántalmazással és egyéb egyéneket, házaspárokat és családokat érintő kérdésekkel kapcsolatos tanácsadást nyújtanak a család fizetési képességének megfelelő díjszabással. Emellett teljes körű örökbefogadási szolgáltatásokat is az egyháztagok rendelkezésére bocsátanak, és (hitbéli hovatartozástól függetlenül) szolgáltatásokat biztosítanak a vér szerinti szülőknek és a családoknak. Az adományok azoknak nyújtanak segítséget, akik nem tudják teljes mértékben kifizetni ezeket a szolgáltatásokat.

Mormon Segítő Kezek

Az egyház a Mormon Segítő Kezek programot is szponzorálja, amely az egyház tagjait és embertársaikat közösségi szolgálat végzésében vonja össze szerte a világon. Ezek az önkéntesek jól észrevehető sárga pólókban segítenek olyan embereken, akiknek életét természeti csapás vagy más vészhelyzet sújtotta. Az önkéntesek kormányzati és társadalmi szervezetekkel is összefogva támogatják és fejlesztik a közösséget, amelyben élnek; parkokat takarítanak, középületeket tesznek rendbe, és számos más közösségi szolgálatot végeznek. A program eredetileg Dél-Amerikában indult, de azóta szinte a föld minden sarkára kiterjedt. Keretében utolsó napi szentek és további önkéntesek százezrei szolgálati órák millióit adományozták már a közösségüknek.

Idő

Természetesen nem minden adomány mérhető pénzben. Az idő drága kincs, és az utolsó napi szentek bőkezűen adományozzák. A Penn tanulmány adatai szerint egy aktív utolsó napi szent évente 427,9 órát ajánl fel önként jótékony célokra (havonta 35,6 órát, amelynek 57 százaléka vallási célokat szolgál). Évente átlagosan 150 órát töltenek az egyház által kezdeményezett társadalmi és közösségi szolgálattal, például az egyház világméretű jóléti és emberbaráti segítségi programjában. A tanulmány beszámolt róla, hogy az egyháztagok ezenfelül évente 34 óra önkéntes munkát áldoznak az egyháztól független társadalmi célokra.  2011-ben csak az egyház jóléti létesítményeinek majdnem hétmillió órányi munkát adományoztak.

Egyéb hozzájárulások

Az utolsó napi szentek igyekeznek követni a szentírásbeli tanácsot, mely szerint „buzgón munkálkod[janak] a jó ügyben”. Az egyház által szponzorált programokon kívül is számos jó ügy található, és az egyház tagjait arra biztatjuk, hogy minden tekintetben bánjanak bőkezűen az idejükkel és a rendelkezésükre álló forrásokkal. A Penn tanulmány szerint az aktív utolsó napi szentek bőkezűen támogatják az egyháztól független jótékonysági ügyeket.

Jócselekedetekre való törekvés

Az egyház jóléti programjának sikere az egyes utolsó napi szent gyülekezeti tagoknak és felebarátjaiknak tudható be, akik önként pénzt és időt áldoznak a szükséget látók megsegítésére. Nem került nyilvánosságra, összesen milyen mértékű segítségnyújtásról van itt szó, de mindenképpen igen jelentősről. Számos független tanulmány jutott erre a következtetésre, tehát nem fér kétség ahhoz, hogy a vallásukat gyakorló utolsó napi szentek bőkezűen adnak az idejükből és a rendelkezésükre álló forrásokból. Legjobb esetben az utolsó napi szentek nem másoktól kapott dicséretért, hanem azért adnak, mert követik Urukat és Szabadítójukat, Jézus Krisztust, aki arra tanított minket, hogy szeressük és szolgáljuk egymást. Az egyház odafigyel Krisztus intésére, mely szerint „alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket”. Ugyanakkor komolyan veszi a Szabadító hívását, mely szerint: „úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”. Az egyház segítségnyújtási erőfeszítései ezt az egyensúlyt célozzák.