Az utolsó napi szentírások zöldebbek, mint hinnéd

Június 5-e a környezetvédelem világnapja. Nonprofit szervezetek, aktivisták és politikai vezetők szólalnak fel a környezetszennyezés, a biodiverzitás csökkenése, valamint az éghajlatváltozás ellen. Bár a szószékről a környezeti gondok ritkán kerülnek közvetlenül említésre Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza gyűlései során, az egyház szentírásbeli kánonja telve van a környezettel kapcsolatos bölcsességekkel.

„Utolsó napi szentekként hajlamosak vagyunk az egyházi és családi sáfárságunkra összpontosítani, ami helyénvaló és jó” – mondta Steven E. Snow elder a Hetvenektől egy tavaly októberben megrendezett, a környezeti sáfárság témakörét felölelő szimpóziumon.[1] Emellett azonban a hithűek felelősséggel tartoznak „a földért, amely körülvesz bennünket, sőt, az egész [bolygóért] is” – tette hozzá.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházán kívül a legtöbben csak keveset tudnak arról, hogy a Mormon könyve, a Tan és szövetségek, valamint a Nagy értékű gyöngy miként járulnak hozzá a környezeti etikához. A Biblia mellett az egyház e szentírásköteteket is Isten szavának tekinti.

Az anyag alapvető

A keresztény gondolkodók az isteniségről hagyományosan úgy vélekedtek, mint amely teljességgel kívül áll a fizikai világon. Az érvelés szerint az anyag múlandó, ezért alsóbbrendű, és kisebb értékkel bír, mint a lelki dolgok. Vannak, akik szerint ez a felfogás vajmi kevéssé törődik a természeti környezettel. Az utolsó napi szentírások feloldják ezt az érzékelhető kettősséget a lelki és anyagi dolgok között.

„Nem létezik olyan, hogy anyagtalan anyag. Minden lélek anyag, csak finomabb és tisztább, és csak tisztább szemek ismerhetik fel” [2]– mondja a Tan és szövetségek. A Mormon könyve azt tanítja, hogy mély kapcsolat áll fenn a teremtés és a teremtő között, mely utóbbit „a természet Isten[ének]”[3] nevezi.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tanításaiban és gyakorlatában a természet sosem válik a hódolat és imádat tárgyává. Mindazonáltal „[n]em vehetjük semmibe az isteniséget a teremtésben”[4] – jelentette ki Russell M. Nelson, aki 2018. január 14-e óta szolgál az egyház elnökeként. – „Vigyáznunk kell a földre, legyünk bölcs sáfárok felette, és őrizzük azt meg a jövő nemzedékek számára!”

Fenntartható fogyasztás

Napjainkban számos fogyasztó elvárja, hogy egész évben megtalálja az általa megkívánt gyümölcsöket és zöldségeket a helyi élelmiszerüzlete polcain. Az étel gyakran sok-sok kilométert megtesz, mire eljut oda, ahol az adott időszakban helyben nem termelhető meg. A Tan és szövetségek azt tanácsolja, hogy „[m]inden gyógynövényt saját évszakában, és minden gyümölcsöt saját évszakában”[5] fogyasszunk. Habár ennek betartása nem számít szigorú vallási törvénynek az utolsó napi szentek számára, a helyi lehetőségekhez igazodó étrend jelentősen csökkenti az üzemanyag-pazarlást, és megelőzi a szennyezést is.

Ugyanennek a szentíráskötetnek egy másik szakasza szerint „minden dolog, ami a földből sarjad, annak idejében…[6] ételnek és ruházatnak, ízlelésre és szaglásra,” adatott „hogy erősítse a testet és élénkítse a lelket”[7]. Azért adattak, „hogy használják őket az ítélőképesség gyakorlásával, nem mértéktelenül, se nem erőszakkal”.[8]

Amint azt az utolsó napi szent szentírások kimondják, Isten „minden embert felelősségre vonhatóvá te[sz], mint sáfárt a földi áldások felett”[9]. A Mormon könyve dicséri azt a „sok olyan kitűnő minőségű növény[t] és gyök[eret]…, melyet Isten azért készített, hogy elhárítsa [a] betegségek okát”[10]. Ugyanakkor elítélendő, ha úgy használják az Ő teremtésének bőséges áldásait, hogy azokból nem adnak a „szegényeknek és a szűkölködőknek”[11].

Élő lények

A Nagy értékű gyöngy két beszámolót is tartalmaz a teremtésről. Az első azt írja le, hogy Isten miként teremtette meg az embert, mint „élő lény[t]”.[12] Azonban ugyanez vonatkozik a növényekre[13] és az állatokra[14] is – ők is „élő lényekké” váltak. Marlin K. Jensen elder, egy nyugalmazott általános felhatalmazott így foglalta ezt össze: „Azok, akiknek az életében jelen van az állatokkal való kapcsolat, általában boldogabbak. Számomra legalábbis a mennyország nem lesz mennyország, ha az állatvilág nem kap helyet Isten királyságában.”[15]

A Bölcsesség szava – egy, a Tan és szövetségekben található egészségtörvény – szerint a húst „mértékkel kell használni”[16]. Ezt Joseph Smith Mózes első könyvét illető sugalmazott átdolgozása is megerősíti: „És bizony, ne ontsatok vért, hacsak nem eledelért, hogy életetek megőrizzétek; és minden állat vérét számon kérem a kezetektől.”[17]

Nagymértékű szennyezés

A Mormon könyve előrevetíti, hogy „nagy szennyezések lesznek a föld színén”[18], a tüzek, viharok és füstpárák[19] formájában megnyilvánuló természeti katasztrófákat pedig a bűnös viselkedéshez, például a rabláshoz és hazudozáshoz köti. Ez a kapcsolat azt sugallja, hogy a környezeti válság többről szól, mint a szennyező gázok légköri jelenléte. Mélyebb, lelki válságot jelez.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai nem állítják, hogy a mindennapi életükben jobb keresztények vagy elkötelezettebbek lennének a földdel kapcsolatos sáfárkodásukban a más felekezetekhez tartozó társaiknál. Mindazonáltal felemelőnek és bátorítónak találják a Bibliában, valamint a visszaállítás szentírásaiban található, a természetről való törődésre vonatkozó tanácsokat.