„Csak Isten igazi atyai mivoltának felfogása hozhatja el az ember igaz testvérisége iránti maradéktalan megbecsülést – jelentette ki Russell M. Nelson elnök Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza által a papságról szóló kinyilatkoztatás 40. évfordulójára szervezett ünnepségen. – Ennek megértése ihleti az elválasztó falak helyett az együttműködés hídjainak építésére irányuló szenvedélyes vágyat.”
Nelson elnök ezen szavai 2018. június 1-én, pénteken hangzottak el a Templom téren álló Konferencia-központban, ezzel zárva egy olyan másfél órás rendezvényt, amely énekkel, tánccal és előadott igével ünnepelte az egyház 1978. júniusi kinyilatkoztatását. Ez a kinyilatkoztatás terjesztette ki a papság és a templom áldásait Isten összes gyermekére, bárhol éljenek is a világon. A rendezvény címe Legyetek egyek volt, utalva az utolsó napi szentek egyik szentírására, amelyben Jézus ezt mondja: „Legyetek egyek; és ha nem vagytok egyek, akkor nem vagytok az enyéim” (T&Sz 38:27).
A narrátorok először két XIX. századi afroamerikai utolsó napi szent, Jane Manning James és Elijah Abel történetét mesélték el, valamint több úttörő utolsó napi szent történetét az elmúlt fél évszázadból, mint amilyenek a nigériai Anthony Obinna, a ghánai Joseph William Billy Johnson, a jamaikai Victor Nugent, valamint a brazíliai Helvécio Martins. A zenét a hétszeres Grammy-díjas Gladys Knight, a Saints Unified Voices, a színpad és a YouTube sztárja Alex Boyé, a Bonner család, a Unity Gospel Choir International, valamint a Mormon Tabernacle Choir [Mormon Tabernákulum Kórus] tagjai szolgáltatták. Összességében énekesek és táncosok százai vettek részt az évforduló megünneplésében.
Az est koreográfusa, Yvonne Baraketse, aki a menekültként eltöltött belgiumi időszaka óta maga is utolsó napi szent, annak a reményének adott hangot, miszerint az emberek annak mélyebb megértésével távoznak a pénteki rendezvényről, hogy „mindannyian Isten gyermekei vagyunk, hogy Ő szeret bennünket és terve van mindegyikünk számára.” Temanuata Laussen, Gladys Knight kórusának, a Saints Unified Voices Choirnak a tagja ugyanezt a vágyát említette, valamint az afelett érzett háláját, hogy részese lehetett az ünneplésnek. „El sem mondhatom, milyen nagy áldás részt venni ebben – jelentette ki. – Egyszerűen annyira szuper, hogy mindannyian így összejöttünk, különböző kultúrájú, zenei és vallási hátterű emberek. Remélem, az emberek úgy mennek innen haza, hogy érzik Mennyei Atyánk szeretetét, érzik a prófétánk és a Tizenkét Apostol Kvóruma és az Első Elnökségünk szeretetét.”
Dallin H. Oaks elnök, aki Nelson elnök első tanácsosaként szolgál, annak felidézésével nyitotta meg az ünnepséget, amikor hírt kapott az 1978. júniusi kinyilatkoztatásról, amely visszavonta a papsági elrendelésre vonatkozó korlátozást, és minden érdemes utolsó napi szentre, férfira és nőre kiterjesztette a templomi áldások lehetőségét.
Oaks elnököt, aki akkoriban a Brigham Young Egyetem elnöke volt, az otthonában hívta fel az egyik apostol, miközben ő és a fiai éppen egy földkupaccal voltak elfoglalva. Miután letette a telefont, visszament az udvarra, majd leült a földkupacra és sírva beszélt a fiainak a kinyilatkoztatásról.
„Láttam azok fájdalmát és csalódottságát, akik ezektől a korlátozásoktól szenvedtek, és azokét is, akik ezeket bírálva magyarázatokat kerestek. Annak idején tanulmányoztam a felhozott indokokat, és nem éreztem egyik esetében sem az igazság megerősítését – mesélte Oaks elnök. – Imádságos tanulmányozásom részeként rájöttem, hogy az Úr általában ritkán indokolja meg a szolgáinak adott parancsolatait és útmutatásait. Eltökéltem, hogy hűséges leszek a prófétai vezetőinkhez, és imádkozom, hogy eljöjjön az a nap, amikor mindenki élvezni fogja a korlátozások kezdetétől fogva megígért áldásokat Ekkor, 1978. június 8-án, eljött az a nap, én pedig örömkönnyeket hullattam.”
A múlt papsági és templomi korlátozásait illetően Oaks elnök a következő, előre tekintő megközelítésre buzdított: „Tekintsünk mindannyian előre hitünk egységében, és bízzunk az Úr azon ígéretében, mely szerint »mindenkit hív, hogy jöjjön hozzá és részesüljön a jóságából; és senkit nem utasít vissza, aki hozzá jön, feketét és fehéret, szolgát és szabadot, férfit és nőt« (2 Nefi 26:33).”
Oaks elnök elmondta, hogy a kinyilatkoztatás egyik legfontosabb, papságra gyakorolt hatása az volt, hogy „isteni felszólítást jelentett az előítéletek elhagyására Isten gyermekeinek bármely csoportjával szemben”. Megjegyezte, hogy a fajgyűlölet ezek közül a legnyilvánvalóbb, de sokakat üldöztek már az etnikuma, kultúrája, nemzetisége, képzettsége vagy gazdasági körülményei miatt is.
„Isten szolgáiként, akik tudással és felelősségel rendelkeznek az Ő nagyszerű szabadítástervét illetően, sietnünk kell úgy felkészíteni a hozzáállásunkat és a tetteinket – úgy intézményesen, mint egyénileg – hogy elhagyjunk minden személyes előítéletet” – mondta Oaks elnök.
Ez megtörténhet akkor is, amikor az emberek Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához csatlakoznak, jelentette ki Nelson elnök a zárszavában.
„A kulturális, nyelvi, nembéli, faji és nemzetiségi különbségek jelentéktelenné halványulnak, amikor a hithűek rálépnek a szövetség ösvényére, és a szeretett Megváltónkhoz jönnek – jelentette ki. – Kívánom, hogy kerekedjünk felül az előítéletek minden terhén, és járjunk egyenes derékkal Isten – és egymás – mellett, tökéletes békességben és egyenességgel.”