Elhunyt Frances J. Monson, Thomas S. Monson elnök felesége

Frances J. Monson, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza elnökének, Thomas S. Monson elnöknek a felesége ma reggel, 6 óra 35 perckor távozott az élők sorából egy Salt Lake City-i kórházban, családja körében. Több hete kórházban feküdt, és rövid betegség után, csendesen hunyt el. Monson nőtestvér 85 éves volt. A temetési előkészületek folyamatban vannak.

Monson nőtestvér, aki a férje szerint a szeretet, könyörület és ösztönzés legfőbb példaképe volt a családja számára, Krisztus-központú életet élt mind szavaiban, mind tetteiben. Örökre fennmarad a kedvességének és annak a támogatásnak az emléke, melyet férjének nyújtott az egyházi feladataiban.

Frances Beverly Johnson 1927. október 27-én született Franz E. Johnson és Hildur Booth Johnson öt gyermeke közül a legfiatalabbként és egyedüli leánygyermekként. A szülei nagyon örültek, hogy a családba egy kislány érkezett, akit apja, Franz után, azonnal Francesnek neveztek el.

A Utah állambeli Salt Lake Cityben nőtt fel, a nagy gazdasági világválság idején, ezért megtanulta a kemény munka és a takarékosság értékét, ami egész élete folyamán nagy hasznára volt. Az East Gimnázium elvégzése után a Utah Egyetemen végzett, ahol jeleskedett matematikában és a természettudományokban is. Amikor megkérdezték tőle, miért vette fel ezeket a nehéz tárgyakat, akkor kacsintva felelte: „Mert oda járt az összes jóképű srác”. Frances kitűnő zongorista volt, tizenéves korában pedig gyakran eljárt a Liberty Parkba teniszezni. Később egy nagy áruházlánc könyvelői részlegén dolgozott, hogy ki tudja fizetni a főiskolai tandíját.

Az egyetemi évek alatt találkozott egy helyes, jóvágású fiatalemberrel, aki szintén svéd felmenőktől származott: Thomas Spencer Monsonnal, akit akkoriban mindenki Tommynak szólított. „Az első nap, mikor megláttam Francest, tudtam, hogy megtaláltam az igazit” – mondta Monson elnök, mikor később megismerkedésük körülményeiről mesélt. 1944-ben találkoztak először, és 1948. október 7-én a Salt Lake templomban házasodtak össze.

A házaspárnak három gyermeke született: Thomas Lee, Ann Frances és Clark Spencer. A gyermekek hamar megtanulták, hogy nagyon különleges édesanyjuk van. Segített a fiainak a birminghami pergő galambok tanulmányozásában, megvásárlásában és felnevelésében. Egyszer segített a fiának eljutni Angliába is, hogy találkozhasson a fajta szakértőjével. Megengedte az egyik fiának, hogy házikedvencként egy kígyót tartson a kádban. A legtöbb anya még a kígyó szó hallatán is iszonyodna, nemhogy a kádban tartson egyet. A háziállatokból álló csorda, falka és nyáj végül tyúkokkal, még több galambbal, egy kutyával, libákkal és más állatokkal is bővült.

Lánya, Ann Dibb, azt mondta, édesanyja mindig jó könyvelő és pénzbeosztó volt, és „tudta, hol lehet a legjobb vásárt csinálni”. Ann édesanyja követte az egyház előrelátó életmódról szóló tanácsát a takarékoskodással és önellátással kapcsolatban. Mindig az éppen akciós termékeket kutatta fel, vette meg és tette félre otthon, így a konyhapénze több mindenre volt elég. Még élete végéhez közeledve is rendszeresen mindkét Salt Lake-i újságot átlapozta, kuponokat és akciókat keresve benne.

A családban ő volt a nagy összerakó és szerelő. Frances minden karácsony reggel bicikliket, játékokat, babaházakat rakott össze, más alkalmakkor pedig megjavított egy-egy elektromos kapcsolót vagy szivárgó lefolyót. Ann szerint édesapja készségesen bevallotta, hogy mindezekhez inkább az édesanyjának van tehetsége, neki nincsen.

Monson nőtestvér szolgált a Segítőegyletben és az Elemiben, és sok-sok órát töltött felkészüléssel ezekre az elhívásokra. Társa oldalán szolgált, amikor férjét elhívták, hogy 1959-től 1962-ig az egyház Kanadai Missziója felett elnököljön, melynek központja az ontariói Torontóban található. Mindketten egyetértettek abban, hogy a misszió gyönyörű élmény volt, és sok lehetőséget nyújtott számukra, hogy mind lelkiekben, mind intellektuálisan fejlődhessenek.

Frances nagyon szeretnivaló humorérzékkel áldatott meg, melyből Monson elnök az egyik általános konferenciai beszédében meg is osztott egy kicsit: „[D]rága feleségem néhány évvel ezelőtt kórházba került. Egy üzenetet hagyott a gyermekeknek: »Drága gyermekeim, ne engedjétek, hogy apátok hozzáférjen a mikrohullámú sütőhöz – vessző – vagy a tűzhelyhez, vagy a mosogatógéphez vagy a szárítógéphez!« Szégyellem folytatni a listát.” Az élethez való receptje sok-sok ösztönzést, kedvességet és kemény munkát tartalmazott, megfűszerezve jó adag humorral.

Ami a legfontosabb: Francesre leginkább azon szeretete és támogatása miatt fognak emlékezni, melyet a férje és családja iránt tanúsított, és a másoknak nyújtott szolgálatáról. Ann ezt mondta: „Szívből szerette édesapámat, elismerte a tehetségeit és az ajándékait, melyeket kapott, és örömét lelte abban, hogy támogathatja édesapámat és segíthet tehetségeinek felmagasztalásában.” Teljes mértékben támogatta férjét minden egyházi kötelességében. Nagyon élvezte az anyaságot is, gyermekeit állandóan az áldozathozatal és az Úr szolgálatának fontosságáról tanítva.

Ann megosztott az édesanyjáról egy nagyon kedves emléket, ahogy az édesapját támogatta az egyházi elhívásaiban. A Tizenkét Apostol Kvórumának újonnan elhívott tagjaként Monson eldert kijelölték arra, hogy az általános papsági gyűlésen beszédet mondjon. Frances a Salt Lake Tabernákulum ajtajába akart állni, hogy hallja a férje beszédét, de a jegyszedő nem engedte, ezért olyan közel állt az ablakhoz, amennyire csak tudott, hogy hallja beszélni. Szerette hallgatni és kimutatni a támogatását, és gyakran elkísérte férjét, amikor elment meglátogatni az időseket vagy betegeskedőket.

Francesből áradt a türelem és a könyörület, mikor másokat szolgált. Gyengéden ápolta édesanyját, aki hat éven át küszködött rákkal. 1988 áprilisában a Szent József Villa idősotthon irgalmas nővérei átnyújtották Francesnek és férjének az Állandó Gondoskodás Emberbaráti Kitüntetést, a Utah állam idősei iránt tanúsított odaadó és fáradhatatlan szolgálatukért.

Frances Beverly Johnson Monson, aki soha nem akart rivaldafénybe kerülni, mindig nagylelkű, kedves és támogató volt mindenben, amit mondott vagy tett. Csendes hatása, melyet a világra gyakorolt, mindannyiunknak nagyon fog hiányozni.