Téma

Joseph Smith

Joseph Smith volt Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza megalapítója és első elnöke. Öt társával együtt 1830. április 6-án, a New York állambeli Fayette-ben szervezte meg hivatalosan az egyházat. 1844. június 27-ig, mártírhaláláig elnökölt az egyház felett. Vezetése alatt az egyház tagsága 6 főről 26 000-re növekedett.

Az 1800-as évek közepén Boston főpolgármestere, az országszerte ismert író és publicista Josiah Quincy azt írta: „Valamikor a jövőben felteszik talán a kérdést: ki volt az a nagy amerikai, aki mindenki másnál többet tett ezen a földrészen nemzettársai gondolkozásának és rendeltetésének formálásáért? Lehet, hogy egyesek képtelenségnek tartják, de nem lehetetlen, hogy erre a kérdésre az lesz a válasz: Joseph Smith, a mormon próféta!”

Ifj. Joseph Smith 1805. december 23-án született a vermonti Sharonban, Joseph és Lucy Mack Smith gyermekeként. Szegény gazdálkodócsaládba született. A 11 gyermek közül ő volt az ötödik, és egyike annak a kilencnek, akik a felnőttkort is megérték. Mivel családja nem engedhette meg magának a közoktatás luxusát, Joseph hivatalosan csak három évet járt iskolába. Testvéreivel együtt leginkább otthon tanult a családi Bibliából.

Joseph barátja, Parley Pratt így jellemezte őt: jó 6 láb (183 centiméter) magas, „jó felépítésű, erős és tevékeny; világos bőr, világos haj, kék szem [és] nagyon kevés szakáll”. „Természetéből adódó vidámsága” révén Joseph szeretett játszani a gyerekekkel, szeretett birkózni és erőpróbában „botot húzni”. Az egyik utolsó napi szent, aki az ohiói Kirtlandben meglátogatta Josephet, azt írta: „Nem pont olyannak látszott, amilyennek Isten prófétáját gondoltam. Azonban… barátságos, vidám, kedves embernek találtam. Azonnal megkedveltem.”

Hétéves gyermekként Joseph egy helyi járvány következtében tífuszt kapott. Bár két hét alatt felgyógyult, fájdalmas fertőzés maradt Joseph lábszárcsontjában. Mivel nem tudta kitisztítani a fertőzést, az orvos kitartott amellett, hogy amputálni kell a lábát. Joseph édesanyja meggyőzte az orvost, hogy hajtson végre még egy operációt, melynek során altatás és modern orvosi eszközök nélkül eltávolította a fertőzött csontdarabot. Joseph, aki nem engedte, hogy az ágyhoz kötözzék vagy a fájdalom tompítása végett szeszes italt adjanak neki, apja karjaiban tűrte az operációt. Bár három évig még mankóval járt, és élete végéig sántított egy kicsit, Joseph felgyógyult.

Joseph Smith 1827. január 18-án vette feleségül Emma Hale-t. 17 évnyi házasságuk alatt 11 gyermekük volt, akik közül kettőt örökbe fogadtak. Joseph és Emma első három gyermeke csak pár órával élte túl a születést. 1831-ben ikreket fogadtak örökbe, akik közül az egyik, a fiú, még egyéves kora előtt meghalt. A következő 12 évben Emma még hat fiút szült, akik közül négyen élték túl a csecsemőkort – a legkisebb öt hónappal Joseph halála után született meg.

A 14 éves Josephet sok ellentétes hatás érte az 1820-as években New York államban, a vallási felbuzdulások időszakában, amikor is olvasott egy részt az Újszövetségben, és kiment az erdőbe, hogy imádkozzon. Joseph feljegyezte, hogy Isten és Jézus Krisztus megjelentek neki. „Egy fényoszlopot láttam pontosan a fejem felett – írta –, a napnál is ragyogóbbat, mely fokozatosan ereszkedett lefelé, mígnem megpihent rajtam.” A fényben két személyt látott, egyikük nevén szólította, és a másikra mutatva azt mondta: „Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” Az egyház tagjai „első látomásként” utalnak erre az élményre. Örökre megváltoztatta Joseph Smitht, és központi elemévé vált az utolsó napi szentek hitének. Ezzel kezdődött el Jézus Krisztus egyháza visszaállításának munkája a földön.

Joseph Smitht talán leginkább úgy ismerik mint a Mormon könyve: egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról fordítóját. Az egyháztagok hite szerint Joseph útmutatást követve egy dombhoz ment a New York állambeli Palmyra közelében, ahol is ősi feljegyzéseket kapott egy Moróni nevű angyaltól. Az aranylemezekre vésett feljegyzés egy olyan nép történetét tartalmazta, amely Krisztus idejében élt az amerikai földrészen. Joseph körülbelül 3 hónap alatt fordította le a lemezeket, és a Mormon könyvét először 1830-ban adta ki E. B. Grandin New Yorkban.

Bár gazdálkodónak született, Joseph dolgozott szerkesztőként, vállalkozóként és üzletemberként is. A formálódó egyház vezetésének éveiben Joseph nemzetközi misszionáriusi programot állított fel, és megalapította a világon jelenleg legnagyobb női szervezetet. Három város építését felügyelte, két templom építését irányította, miközben a helyi csőcselék, amely végül mindhárom Joseph által alapított városból elűzte az egyház tagjait, hevesen üldözte.

Mivel a szentektől megtagadták az amerikai állampolgárokként őket megillető vallási és polgári jogaikat, hiába folyamodtak többször is a szövetségi kormányhoz, az egyházi vezetők 1844 januárjában bejelentették, hogy Joseph Smith indul az Amerikai Egyesült Államok elnöki címéért. Májusra Josephet hivatalosan jelölte az illinois-i Nauvoo közgyűlése. Politikai programjában kormányzati közbelépésre szólított fel az üldöztetéssel szembesülő vallási és polgári jogok védelmében. Ironikus, hogy Josephet és fivérét ugyanezen év júniusában megölte a csőcselék, elvágva ezzel Joseph politikai jelöltségét.

Josephet és fivérét, Hyrumot 1844. június 27-én ölte meg egy 150-200 fős csőcselék. Illinois-ban tartották őket börtönben, lázadás és árulás hamis vádjával, miután önként átadták magukat a hatóságoknak. Joseph 38 éves volt, Hyrum 44. Június 28-án Joseph és Hyrum felravatalozott testét mintegy 10 000 gyászoló ember tekintette meg, majd másnap titokban eltemették őket, hogy elkerüljék a csőcselék további támadásait és a sírok meggyalázását.

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza ma több mint 15 millió tagot számlál. Az utolsó napi szentek prófétaként tisztelik Joseph Smitht, ahogyan a bibliai prófétákat, például Mózest és Ésaiást is.

STÍLUSKALAUZ-MEGJEGYZÉS:Amikor Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg az online Stíluskalauzt.