Két évtizede segítik öregbíteni az UNSZ egyház hírnevét Magyarországon. Felnőttként és fiatal tizenévesként tértek meg a hithez, nem sokkal azután, hogy közép-európai országuk lerázta magáról a kommunizmus béklyóját, és üdvözölte szabadságát. Figyelték, ahogy virágzásnak indul, kissé bukdácsol majd megveti a lábát a mormonizmus, és lelkesen várják, hogy a következő nemzedék gyökeret eresszen, és a kezdeti nehézségek szilárd jövőt teremtsenek hazájukban Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának. „Egyelőre nem vehetjük természetesnek a dolgokat -- mondta Balatoni Gábor, aki 1991-ben tért meg, és jelenleg a Pest Egyházközség püspökeként szolgál. -- Keményen meg kell dolgoznunk mindenért.” A Magyarországi Budapest Misszió központi épületében nemrég hat magyar egyháztag gyűlt össze -- Balatoni Gábor mellett Benkő Sándor, Csépai András, Valkai Nikoletta, Bajó Zsuzsanna és Bodacz-Nagy Béla --, és arról beszélgettek, milyen út vezetett számukra ahhoz, hogy mormonok legyenek. Néhányuknak át kellett lépniük az országhatárt; másoknak a barátaikat kellett követniük ahhoz, hogy rátaláljanak az egyházra a szülővárosukban. „Mi voltunk azok, akik a misszionáriusokat keresték -- mondta mosolyogva Benkő testvér, miközben felidézte, miként találkozott először rokonai segítségével a keletnémet UNSZ pátriárkával, Walter Krausséval az 1980-as évek végén. -- Jó barátja volt a magyaroknak. Ugyanúgy megismertük őt, mint mások, és láttuk, milyen szeretet árad belőle az emberek felé, miközben az életéről és a szolgálatáról beszél.” 1989 nyarán Krausse megadta Benkőéknek az egyház magyarországi elérhetőségét. Benkő testvér , valamint felesége, Katalin és a 12 éves fiuk, Sándor, november 25-én megkeresztelkedtek, és azóta számos elhívásban és vezetői pozícióban szolgáltak. Korábban ugyanebben az évben, Csépai testvér megtapasztalta a saját, nemzetközi kapcsolatok útján szerzett megtérését, miközben utcai zenészként dolgozott Svédországban. Bár jó pénzt keresett, három nappal azelőtt, hogy visszatért volna Magyarországra, célul tűzte ki, hogy talál valamit, ami lelkileg sokkal kielégítőbb számára. „Be akartam magamnak bizonyítani, hogy fel tudom adni mindezt az Úr céljaiért. Mennyei Atya pedig azonnal válaszolt. Ismerte a leggyengébb pontomat: misszionárius nővéreket küldött hozzám” -- mondta Csépai. A nővérek angolul tanították neki az evangéliumot, Svédországban keresztelkedett, majd a kommunizmust követő időszak harmadik magyar megtértjeként érkezett haza Budapestre. Magyarországon a misszionáriusi munka kezdete a 19. század végére vezethető vissza. Mischa Markow -- feltehetően az első magyar megtért -- 1887-ben, Törökországban csatlakozott az UNSZ egyházhoz. Misszionáriusi törekvései során többször próbálkozott Magyarországon, csakúgy mint számos szomszédos országban, mely erőfeszítéseket az országokból történő kiutasítás követte. Az 1930-as évek végén az egyház több kísérletet is tett, ám kevés sikerrel járt a közelgő második világháború és szovjet megszállás miatt. Az 1956-os forrongások a kommunizmus egy enyhébb formáját eredményezték Magyarországon, ami többek között a szomszédos országokénál magasabb életszínvonalban, és az utazási megszorítások enyhítésében mutatkozott meg. Az 1960-as években, az Ausztriában élő magyarok segítségével a misszionáriusi munka átterjedt Magyarországra így 1976-ban Budapesten is megalapították az első gyülekezetet. Állami megszorítások miatt később feloszlatták ugyan, de számos idősebb misszionárius házaspár szolgált Magyarországon az 1970-es évek végén. Az 1980-as években jelentős figyelmet kapott az UNSZ egyház a médiában, miután a Magyar Televízió sugározni kezdte a Mormon Tabernákulum Kórus programjait, valamint dokumentumfilmeket mutatott be Utah államról és az egyházról. Az akkor nagy népszerűségnek örvendő „The People of the Golden Plates” (Az aranylemezek népe) című könyv közelebbi bepillantást nyújtott az egyház életébe. 1987-ben Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmondott egy húsvéti imát, majd megáldotta Magyarországot a budapesti Gellért-hegy egyik parkjában. Két nappal később Hans B. Ringger elder a Hetvenek Kvórumából találkozott az állam vallásügyi és belügyminiszterével, hogy engedélyezzék az egyház hivatalos bejegyzését Magyarországon. Az első misszionáriusok 1987-ben érkeztek az Ausztriai Bécs Keleti Misszióból; az egyházat 1988-ban ismerték el teljesen; a Magyarországi Budapest Missziót 1990-ben szervezték meg; a Mormon könyvét pedig 1991-ben adták ki magyar nyelven Magyarországon. Magyarország az első között élvezte a kommunizmus Közép- és Kelet-Európára gyakorolt szerepének mérséklődését, miután 1989-ben megnyitották az Ausztriával közös határait, mely esemény a berlini fal leomlásának előfutára lett. A 80-as évek végén, illetve a 90-es évek elején olyan jól ment a misszionáriusi munka, hogy három hétre előre kellett időpontot egyeztetni a misszionáriusokkal. Ekkor csatlakozott az UNSZ egyházhoz Balatoni Gábor, Valkai Nikoletta, Bajó Zsuzsanna és Bodacz-Nagy Béla a szülővárosukban, Dunaújvárosban. Noha útjuk külön-külön vezetett el idáig, gyorsan egybe is fonódott. A várost 1991 januárjában nyitották meg az egyház előtt. Ekkor még egy helyi múzeum termét használták a gyűlésekhez. A 15 éves Balatoni testvér azon a nyáron találkozott négy elderrel egy utcai kiállítás során. A Budapesten töltött gimnáziumi évei alatt számos más egyházat is szemügyre vett, így Balatoni fogékony volt a mormon üzenetre, és 1991 augusztusában meg is keresztelkedett. A következő évben Valkai Nikoletta és Bajó Zsuzsanna, akik legjobb barátnők voltak, új egyháztagként csatlakoztak Balatoni Gáborhoz, akivel hét évig voltak osztálytársak. Megtérésük egymástól és Balatoni testvértől is teljesen függetlenül történt. „Nyáron valamiért nagyon összevesztünk -- emlékezett vissza Bajó Zsuzsanna. -- Niki az egyik misszionárius párossal találkozott, én pedig egy másikkal. Mikor az egyházban ismét találkoztunk, kibékültünk, és újra legjobb barátok lettünk. A végén még a missziónkat is egy időben és egy országban (Ukrajnában) szolgáltuk.” Bodacz-Nagy Béla lett a negyedik tagja a baráti körnek, amikor később, 1992-ben, 11 évesen megkeresztelkedett. Az édesanyját és a beteg húgát kísérte el az orvoshoz, amikor messziről meglátott két misszionáriust, akik Dunaújvárosban szolgáltak. „Mosolyogtak, amikor én életem egyik legrosszabb napját éltem át -- mesélte. -- Azt mondtam az anyukámnak: »Nézd csak azokat a srácokat! Mibe fogadjunk, hogy ide jönnek hozzánk?«” És így is lett. Elbeszélgettek Istenről, majd később meglátogatták őket az otthonukban, és bemutatták nekik a Mormon könyvét. Bodacz-Nagy Béla és édesanyja azon versenyeztek, hogy ki tud többet elolvasni a Mormon könyvéből három nap alatt. Később nem csupán elfogadták a keresztelkedésre való felkérést, hanem meg is dorgálták a misszionáriusokat, amiért nem kérték fel őket már az első látogatás alkalmával. Bodacz-Nagy Bélát egy gyógymedencében keresztelték meg. „És mi voltunk az Elemi tanítói” -- mondta Valkai nőtestvér, aki Bajó Zsuzsannával együtt szolgált ebben az elhívásban. „Én pedig a Fiatal Férfiak vezetője, később pedig a gyülekezeti elnöke és a püspöke lettem” -- tette hozzá Balatoni Gábor. Kevesebb mint két év alatt a Dunaújváros Gyülekezet 2-ről 110 tagúra nőtt, majd később ketté választották. Akkoriban Magyarországon szinte minden hónapban megnyitottak egy új gyülekezetet. Mindennek ellenére Magyarországnak is számos kihívással kellett megbirkóznia -- az évek során az egyháztagok némelyike elköltözött, mások pedig kevésbé tevékennyé váltak. Az amerikai és nyugat-európai dolgok újdonsága elmúlt. A vallások és a függetlenség iránti kezdeti érdeklődés kezdett teret engedni azoknak, akik a gazdasági érdekeket keresték. Voltak, akik nehezen szokták meg a mormon kultúrát és szokásokat -- néhányan például, miután felmentették őket egy elhívásból vagy vezetői pozícióból, úgy érezték, hogy „kirúgták” őket, és megsértődve távoztak; mások elvárták, hogy az egyház töltse be a korábbi kommunista kormány szerepét, és megoldja az összes problémájukat. „Vannak emberek, akik még mindig így gondolkodnak -- mondta Balatoni püspök. Hozzátette, hogy az egyháztagoknak érzelmi és lelki önállóságra van szükségük ahelyett, hogy mindenben az egyházi vezetőkre támaszkodnának. -- Rendelkeznek a tantételekkel, a szentírásokkal, tudnak gondolkodni, továbbá kapcsolatba léphetnek Mennyei Atyánkkal. Van olaj a saját lámpásukban.” Mindannyian egyetértettek viszont abban, hogy Magyarország legnagyobb kihívásai egyben a legnagyobb lehetőségei is lehetnek. Az egyháztagok jól alkalmazkodnak. Egyre több a visszatért misszionárius, és egyre gyarapszik a helyi utolsó napi szentek új nemzedékének száma is. Ők már az egyház normái szerint nevelkedtek Magyarországon. Most már nekik kell kinyújtani kezüket a szomszédjaik felé, a saját városukban. „Ahelyett, hogy szégyenkeznénk vagy csendben maradnánk, inkább meg kell osztanunk az evangéliumot -- mondta Benkő testvér. -- Őszinte bizalomra van szükségünk másokkal és saját magunkkal szemben, hogy meg tudjuk osztani az evangéliumot.” „Az ukránok jó példát mutattak nekünk az egyháztagok által végzett misszionáriusi munkában -- mondta Valkai nőtestvér, aki nemrég részt vett a Kijev templom felszentelésén. -- Missziós szolgálatunk több mint felén nem viselhettük a névtáblánkat. Az emberek azonban valahogy tudták, hogy misszionáriusok vagyunk, megállítottak minket az utcán, és beszélgettek velünk az egyházról.” Csépai András hozzátette: „Mindig a misszionáriusi munkánál lyukadok ki, mivel ez volt a legnagyobb hatással az életemre. Amikor olyan problémával találod szembe magad, amit nem tudsz megoldani, menj és próbálj meg segíteni másokon, így majd a saját gondod is megoldódik. Rendszeresen osztogatom a Mormon könyvét és az üzenetkártyákat. Olyan ez, mint valami gyógyszer. Elfelejtem a problémáimat, és elkezdek szeretni másokat.”
STÍLUSKALAUZ-MEGJEGYZÉS:Amikor Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg az online Stíluskalauzt.