Mit tudnak az amerikaiak a vallásszabadságról?
A legtöbb amerikai tudja, hogy a vallásszabadság egyike az Egyesült Államok alkotmányában biztosított alapvető szabadságjogoknak. A gyakran „első szabadság” néven említett vallásszabadság kiemelkedő helyen áll az amerikai alapító iratokban, és sok más szabadság alapját képezi.
Alapvető emberi jog – olyan jog, amelyet ma törvények védenek a világ számos országában és olyan nemzetközi egyezményekben, mint például Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948). Az amerikaiak az ember egyik elidegeníthetetlen szabadságaként általában elismerik és tiszteletben tartják a vallásszabadságot.
Annak ellenére azonban, hogy az amerikaiak tudatában vannak a vallásszabadságnak és általánosan elfogadottan igen értékesnek tekintik, a kutatások szerint sok amerikai nem tudja, hogy mindez mit is jelent pontosan. Ennek köszönhetően azt sem értik teljes mértékben, hogy miért olyan fontos és mit követel.
A tanulmányokból kiderül, hogy a legtöbb amerikai jól látja az alapvető elgondolást. Az átlagos állampolgár számára a vallásszabadság a szabad világban sokak által élvezett azon jogot jelenti, hogy az ember szabadon hiheti azt Istenről és az erkölcsi igazságról, amit hinni szándékozik, továbbá hogy joga van e hitelveket hódolat formájában tisztelni, amennyiben szeretné. Ez első hallásra ésszerűnek hangzik. Nem lenne helyénvaló kényszert gyakorolni valakire a vallásos hit vagy az erkölcs kérdéseiben, illetve megtiltani neki, hogy saját lelkiismerete szerint hódoljon.[1]
A vallásszabadság további tényezői
Noha ezek a személyesen megélt és befelé irányuló tevékenységek a vallásszabadság elengedhetetlen részét képezik, nem jelentik annak teljességét. A vallásszabadság valójában sokkal tágabb és mélyebb kérdés, mint azt ez a meghatározás sugallja. Alapvetőbb értelemben véve a valásszabadság – a „lelkiismerei szabadsághoz” hasonlatosan – az arra való emberi jog, hogy kigondoljuk és higgyük, illetve kifejezésre juttassuk és tetteinkbe ültessük azt, amiben mélyen hiszünk, erkölcsi lelkiismeretünk parancsai szerint. Ez a szabadság egyaránt vonatkozik azokra, akik vallási hitelveket követnek, és azokra, akik nem.
A vallásszabadság teljes spektruma egy olyan mély szabadságot mutat, amely sokkal messzebbre terjed, mint az egyén arra való joga, hogy abban higgyen, amiben szeretne, és messze túlmutat az imádat helyszínén vagy otthon gyakorolt személyes hódolat jogán . Valójában a vallásszabadság nem pusztán belső és személyes jellegű valami, amit elménk bensőjében és a magánéletünk elvonultságában élvezünk. Magában foglalja az ahhoz való jogot is, hogy az ember az erkölcsi hitelvei és meggyőződései szerint cselekedjen. A magányos hódolat szabadságán túlmutatva az ahhoz való jogot jelenti, hogy az ember szabadon és nyilvánosan megélje a hitét.
A hitelvek tettekhez vezetnek, és a hit szabadsága az adott hitelv szerinti, megfelelő törvények szabályozta cselekvés szabadsága nélkül voltaképp nem jelent szabadságot. A legtöbben egyetértenek abban, hogy az erkölcsi és vallási hitelvek nem sokat jelentenek, ha nincsenek hatással arra, hogyan élünk. Más szavakkal: általános az az elvárás, hogy a vallási hitelvek befolyásolják azt, hogy az emberek hogyan élnek, hogyan nevelik a gyermekeiket, és hogyan bánnak másokkal. Valóban: a vallásszabadság védelmezi az egyén azon jogát, hogy vallási hitelveivel és erkölcsi meggyőződésével összhangban cselekedjen. A vallásszabadság nem csupán azt teszi lehetővé az ember számára, hogy elmélkedjen meggyőződésein, hanem azt is, hogy azok szerint éljen.
Emiatt a vallást nem lehet csupán a magánélet színterére korlátozni. Természetesen a vallásszabadság védelmezi az egyén azon jogát, hogy a magánterületek falain belül kövesse vallását, azonban a vallásos és erkölcsi beszéd szintén védelmet élvez a közterületek szabad légterében. Az erkölcsi meggyőződéssel rendelkező embereket vallási szabadságuk feljogosítja arra, hogy megosszák meggyőződéseiket, érveljenek, és kifejezésre juttassák a társadalomra vonatkozó nézeteiket akár a városházán, egy újságcikkben, az interneten vagy bárhol máshol a közéletben.
A kutatások szerint az Egyesült Államokban élő vallásos emberek hozzáadnak a társadalomhoz, gazdagabbá és jobbá teszik azt. Aránytalanul magas szintű társadalmi erényről tesznek tanúságot, ideértve a jószomszédságot, a nagylelkűséget, a szolgálatot és a társadalmi cselekvést. Ennélfogva nem csupán elvárás a vallásszabadsággal szemben, hogy a vallásos emberek és hangjuk kedvező fogadtatásban részesüljön a közszférában, hanem bizonyított is, hogy jelenlétük megerősíti a társadalom polgári szőttesét.[2]
A vallásszabadság gyakorlása és védelme
Az a tény, hogy a vallásszabadság a nyilvánosság előtt biztosított, valamint hogy sokkal többet ölel fel, mint a puszta hit, természetesen nem jelenti azt, hogy felülírja a társadalom minden egyéb tényezőjét. A demokrácia célja az, hogy összeegyeztesse minden tagjának szerteágazó érdekeit. A vallási és lelkiismereti szabadság elengedhetetlen, mert segítenek fenntartani e békés együttélés rendszerét, és azokat egyensúlyba kell hozni egyéb megfontolásokkal, például mások jogaival, a törvénnyel és a közbiztonsággal. Azonban mivel ezek a szabadságok annyira alapvetőek az emberi méltósághoz, és mivel oly nagy mértékben javára válnak a társadalomnak, gondos védelmet érdemelnek,
mely védelemért minden olyan állampolgár felelős, aki értékesnek tartja szabadságát és felismeri, hogy saját szabadságai csak annyiban biztosítottak, mint másokéi. A vallási szabadság védelméhez szükséges annak teljes megértése és tisztelete is. A vallásszabadság helytelen értelmezése problémát jelenthet, ha például olyan rendelkezésekhez és törvényekhez vezet, amelyek túl szűken értelmezik vagy túl gyengén védelmezik. A vallásszabadság figyelmen kívül hagyása – kellő gondatlansággal kísérve – lassú és szinte észrevehetetlen szétmállasztását is eredményezheti, védtelenné és veszélyeztetetté téve ezt az alapvető szabadságot. A vallási szabadság erőteljes átérzése – teljes jelentésének megértése – szükséges ahhoz, hogy fennmaradhasson és virágozhasson.
[1]Lásd “Survey Fact Sheet: What Americans Know About Religious Freedom,” American Religious Freedom Program, accessed January 14, 2012, http://religiousfreedom.org/research/detail/survey-fact-sheet-americans-views-on-religious-freedom; és “What It Means to Be an American,” Brookings Institute and Public Religion Research Institute, 2012. január 14-i adat, http://www.brookings.edu/reports/2011/0906_american_attitudes.aspx.
[2]Lásd Robert D. Putnam and David E. Campbell, American Grace: How Religion Divides and Unites Us (New York: Simon and Schuster, 2010).