Kommentár

Mit kíván tőlünk a vallásszabadság?

„A nézeteltérések és az eszmecsere elengedhetetlenül fontosak a demokráciához. Azonban ahhoz, hogy a vallásról és a politikáról folytatott viták megfelelőképp tükrözzék az Első Alkotmánymódosítás legmagasztosabb bölcsességét, és előmozdítsák a vitás felek és a nemzet érdekeit, a vita milyensége épp oly kritikus fontosságú, mint annak tárgya.” – Williamsburgi Charta[1]

A vallásszabadság kötelezményei

Egyfajta ellentmondás rejlik a vallásszabadság kérdésében – egy látszólagos veszteségből fakadó tiszta nyereség. A dilemma valahogy így fogalmazható meg: Ha az ember védelemben kívánja részesíteni saját vallási hitelveit, akkor olyan vallási hitelveket is védelmeznie kell, amelyek alapvetően eltérnek a sajátjaitól. Ehhez nem kell magáévá tennie azokat, azonban bizonyos fokú tiszteletet kell tanúsítania irántuk.[2] Az igazságra és hitre vonatkozó, egymással vetekedő állítások nem egykönnyen férnek meg egymással. Nem működhet azonban a „vallásszabadságot nekem, neked viszont nem” elve, különösképpen nem egy olyan sokszínű világban, mint amilyen a miénk. A felekezetek közötti viszálykodások évszázadai arról tanúskodnak, hogy az efféle hozzáállás mindkét fél szabadságát aláássa. Az egyén saját szabadsága biztosításának útja minden ember szabadságának biztosításában rejlik.

A vallásszabadság egyaránt jelent kötelességet és jogot is: egyaránt jelent kötelezettséget az adásra és jogot az elnyerésre. Ezek a kötelességek és kiváltságok nem csupán egy patinás alkotmány örökségei, hanem mindennapos életvitelünk alakítói is. A vallásszabadság gyümölcsei az előzékenységet, tiszteletet és kölcsönösséget tápláló közösségek kitartó, kemény munkájától függenek – ezek jelentik az állampolgári erények kétirányú utcáját. A vallásszabadság fenntartása az igazságos és szabad társadalom részét képezi.

Ez a kölcsönös kötelezettség minden ember veleszületett méltóságában és az emberi önrendelkezést vezérlő erkölcsi lelkiismeretben gyökerezik. E kötelezettség megtartása a békés társadalom nagyszerű próbája. Mivel Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai a múltban megtapasztalták az üldöztetést és a vallási türelmetlenséget, együtt tudnak érezni olyan kisebbségi vallási csoportokkal, amelyek hasonló dolgokat szenvednek el. Az együttérzés lelkülete vezérelte Joseph Smitht, az egyház alapító prófétáját, amikor kijelentette: „A szabadság szeretete az, ami lelkemet inspirálja – az egész emberi faj polgári és vallási szabadság[ának szeretete].”

Az előzékenység és annak következményei

E kölcsönös felelősség javarészt annak kérdése, hogy állampolgárokként miként viseltetünk egymás iránt.  Közösségi megnyilvánulásaink feltárják, milyen emberek vagyunk és milyen társadalmat akarunk felépíteni. Ezek a megnyilvánulások folyamatosan meghatározzák értékeinket. Állandóan ügyelnünk kell arra, hogy ápoljuk a civilizáltság jó modorát és szabadságait.

Az, hogy mit mondunk és hogyan mondjuk azt, nagyon sokat nyom a latban. Az előzékenység nem kívánja azt a polgároktól, hogy véka alá rejtsék vagy semmitmondó általánosságokba burkolják hitelveiket. A jelentőségteljes eszmecsere lehet egyszerre kulturált és élénk. Az előzékenység elősegíti, hogy minden hang meghallgattassék és tiszteletben tartassék még akkor is, ha később nem sikerül megállapodásra jutni. A vallási szervezetek és vallásos emberek felelősek a nézeteik ésszerű és tiszteletteljes megfogalmazásáért annak érdekében, hogy hozzájárulhassanak a gyümölcsöző eszmecseréhez. A pluralista demokrácia intenzitását kordában kell tartania az érett eszmecserének, melyben az eltérő felek hangot tudnak adni véleményüknek a hitelveik feladása nélkül.

Az egymással vetekedő elgondolások megbeszélése – amely az egészséges demokrácia egyik ismérve – egymás legmélyrehatóbb különbségeinek elismerésére és tiszteletére tanítja az állampolgárokat. Polgártársakként kötelességünk mindig udvariasan beszélni azokkal, valamint türelmet tanúsítani azok iránt, akik nem értenek egyet velünk. A türelmet és a tiszteletet mozdítjuk elő, amikor magunk is türelmesek és tisztelettudóak vagyunk. Senkit nem szabad rossz fényben feltüntetni erkölcsi lelkiismeretének követése miatt.

A jóakarat légköre

Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, a következőket szorgalmazta: „Hívőkként úgy kell megfogalmaznunk érveinket és álláspontunkat, hogy az elősegítse az ésszerű tárgyalást és intézkedést, amely elengedhetetlen a demokratikus kormányzáshoz egy pluralista társadalomban. Ezáltal elősegítjük az előzékenységet, amely létfontosságú civilizációnk megőrzéséhez.”

Az utolsó napi szentek arra törekedvén, hogy értékeiket úgy közvetítsék és adják át a közösségeikben élőknek, hogy megfelelő visszhangra találjanak, hozzájárulnak a társadalom jólétét szem előtt tartó hangok sokaságához. Az egyház elnöke,Thomas S. Monson, a következőképp fogalmazta meg e törekvést: „Egyházként nem csupán a saját népünk felé nyújtunk segítő kezet, hanem a világszerte élő összes jóakaratú ember felé, annak a testvériségnek a szellemében, amely az Úr Jézus Krisztustól fakad.”

Ameddig az emberi lények továbbra is társadalmakba szerveződnek, egyéni meggyőződéseik szerint cselekszenek, és alapvető igazságokat fogalmaznak meg, mindig is lesznek mély, időnként áthidalhatatlan különbségek. A vallásszabadság ellentmondása továbbra is megkívánja, hogy eleget tegyünk az előzékenység kölcsönös kötelezettségének. E szabadság fenntartása kétirányú utca.


 


[1] The Williamsburg Charter, Summary of Principles, 1988. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza részéről Dallin H. Oaks elder látta el aláírásával ezt a dokumentumot.

[2] Lásd W. Cole Durham, “The Doctrine of Religious Freedom,” BYU devotional address (3 April 2001).

STÍLUSKALAUZ-MEGJEGYZÉS:Amikor Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg az online Stíluskalauzt.