A Mormon könyvét 1830-as első, angol nyelvű kiadása óta 82 nyelvre fordították le teljes egészében, és a kinyomtatott példányok száma meghaladja a 150 milliót. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza „zárókövének” nevezik. Az egyház tagjai kezdettől fogva szentírásként fogadják el.
Ez nem jelenti azt, hogy az egyház tagjai számára a Mormon könyve helyettesíti a Bibliát mint szentírást. A Bibliát és a Mormon könyvét egymással párhuzamosan használják, amikor prédikálnak vagy személyesen tanulmányozzák azokat.
Az utolsó napi szentek a nagy ősi amerikai civilizációk feljegyzésének tartják a Mormon könyvét.
1 / 2 |
A feljegyzés szerint e civilizációk egyike egy Lehi nevű férfitől eredt, aki családjával együtt Kr.e. 600 körül hagyta el Jeruzsálemet. Elvándoroltak a tengerhez, hajót építettek, és az óceánon átkelve eljutottak az amerikai földrészre.
Az Újvilágba érkezésük utáni egyre növekvő nézeteltérések miatt a család különböző törzsekre szakadt, amelyekből aztán két egymással szemben álló nemzet nőtte ki magát. A feljegyzések által lefedett ezer év alatt folyamatos viszálykodások voltak köztük, melynek révén végül a két nemzet egyike kipusztult.
A történet menete folyamán számos próféciát és bizonyságot olvashatunk Jézus Krisztusról, a világ Szabadítójáról, amelyek között kitűnik az, amikor a feltámadt Jézus meglátogatja az Újvilág népét.
A Mormon könyve feljegyzi, hogy az ősi Amerikában élő nép között végzett szolgálata során Krisztus megalapította egyházát, miként azt az Óvilágban is tette.
A feljegyzés szerint Krisztus látogatása után majdnem 200 évig egységben és bőségben éltek az emberek.
Idővel azonban kezdtek hátat fordítani Krisztus tanításainak. Elhatalmasodott közöttük a gonoszság, és a pusztító háborúk egy teljes nemzet kihalását eredményezték.
A Mormon könyve beszámol róla, hogyan jegyezték fel ezeket az eseményeket gondosan fémlemezekre. E feljegyzés megőrzésének és tovább vezetésének felelőssége a Jeruzsálemet elhagyó családdal kezdve nemzedékről nemzedékre szállt.
Az egyik utolsó feljegyzésíró egy Mormon nevű ősi amerikai próféta volt, aki az évszázadokon átívelő feljegyzések kivonatolásával aranylemezeken tömörebb beszámolót készített.
Ezt a kivonatolt feljegyzést Mormon fiának, Moróninak adta, nemzete utolsó általunk ismert túlélőjének, aki élete vége felé elrejtette a lemezeket egy dombon, amely évszázadokkal később New York állam északi részére esett.
Az utolsó napi szentek hiszik, hogy 1823-ban ide, a New York-i Palmyra közelében található, napjainkban Kumóra-domb nevet viselő helyszínre tért vissza Moróni – immár angyalként – és vezette el a tizenéves Joseph Smitht az elrejtett lemezekhez. Joseph Smith később megalapította Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát.
A korai egyháztörténet feljegyzi, hogy Moróni az aranylemezeket később ideiglenesen Joseph Smithre bízta, aki három férfinak megengedte, hogy megnézzék azt, másik nyolc férfinak pedig hogy a kezükbe vegyék. E tanúk írásos bizonysága a Mormon könyve bevezetése után található.
Joseph körülbelül három hónap alatt fordította le a lemezeket, amelyeket aztán visszaadott Moróni angyalnak. A Mormon könyvét először 1830-ban, angolul adták ki, New York államban.
1851-ben a Mormon könyvét lefordították dán nyelvre, ez volt az első nem angol nyelvű kiadás. 2000-ben az egyház mérföldkőhöz érkezett, az angollal együtt ekkorra a Mormon könyve fordításai elérték a 100 nyelvet. A teljes könyv az angolt leszámítva 81 nyelven jelenik meg, és további 25 nyelven adtak ki belőle szemelvényeket.
A Mormon könyve céljának tisztázása és hangsúlyozása végett 1982-ben a könyv alcímet is kapott. A teljes cím így A Mormon könyve: egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról.
Joseph Smith a Mormon könyve lefordítása mellett más olyan kinyilatkoztatásokat is lejegyzett, amelyeket Istentől kapott. E kinyilatkoztatások nagy része megtalálható két másik utolsó napi szentírás-könyvben, amelyek címe: a Tan és a szövetségek, valamint a Nagyértékű gyöngy.