Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tanaival kapcsolatban számos félreértés kering. A sajtó egyre többször kérdezi, mi különbözteti meg az egyházat más vallásoktól, és a riporterek szeretik összevetni egymással a különböző hitelveket. Az egyház örül a kíváncsiságnak, de a mormon tan megértését nem csupán a töménytelen mennyiségű információk elérése jelenti. Fontosabb, hogyan közelítik és vizsgálják meg mindezen információkat. Bármely vallás tanbéli nézetei akkor érthetők meg leginkább, ha azt szélesebb kontextusban vizsgálják meg (lásd itt és itt), és körültekintő elemzés szükséges azok megértéséhez. A hírtudósítók, akiket sürgetnek a napi határidők, gyakran ezt problematikusnak találják. Ezért, miközben az egyház folyamatosan növekszik világszerte, s így egyre nagyobb sajtónyilvánosságot kap, hasznos lehet néhány olyan alapelv ismerete, melyek az alaposabb megértést szolgálják: Az egyház korábbi vagy jelenlegi vezetői által tett kijelentések közül nem minden számít feltétlenül tannak. Egy-egy vezető egy-egy kijelentése bizonyos alkalmakkor egy személyes, ám jól átgondolt véleményt képvisel, de nem célja, hogy hivatalos és kötelező érvényű legyen a teljes egyház számára. Isteni sugalmazás alapján az Első Elnökség (a próféta és két tanácsosa), valamint a Tizenkét Apostol Kvóruma (az egyház második legmagasabb kormányzó testülete) együtt tanácskoznak az olyan tanok felállításáról, melyeket következetesen kihirdetnek a hivatalos egyházi kiadványokban. Ez a tan megtalálható a négy alapvető szentírásműben (ezek a Szent Biblia, a Mormon könyve, a Tan és a Szövetségek és a Nagyértékű gyöngy), a hivatalos nyilatkozatokban és kiáltványokban, valamint a Hittételekben. Gyakran történik, hogy egy-egy kijelentést kiragadnak a szövegkörnyezetéből, ezzel torzítva az eredeti jelentését. Egyes tanok fontosabbak a többinél, és ezért ezeket alapvető tanoknak tekintjük. Például az Édenkert pontos helyszíne kevésbé fontos, mint a Jézus Krisztusról és az Ő engesztelő áldozatáról szóló tan. A riporterek, tudósítók gyakran elkövetik azt a hibát, hogy egy-egy homályosabb tanítást, mely másodlagos fontosságú az egyház céljaiban, a középpontba helyeznek. Ez különösen gyakori olyan riporterek vagy kutatók esetében, akik arra támaszkodnak, hogy más keresztények hogyan értelmezik az utolsó napi szent tant. A szentírásokra alapozva Joseph Smith kijelentette: „Vallásunk alapvető tantételei az apostolok és a próféták bizonysága Jézus Krisztusról; az, hogy Ő meghalt, eltemették, és harmadnap feltámadt, és felemelkedett a mennybe; és a vallásunkra vonatkozó minden más dolog ennek csupán függeléke.” Mivel a különböző korszakok különféle kihívásokat rejtenek, napjaink prófétái az ő időszakukhoz fűződő körülményekre kapnak kinyilatkoztatást. Ez a bibliai mintát követi (Ámós 3:7), mely szerint Isten az Ő prófétáin keresztül adta át üzeneteit és figyelmeztetéseit a népének, hogy biztosítsa jólétüket. Napjainkban Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) gyakran hangsúlyozta a család fontosságát ebben a darabokra hulló társadalomban. Ezenfelül, az egyház nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a jövőben kiegészítse vagy megváltoztassa a tanításait vagy gyakorlatait. Az egyház eme élő, dinamikus jellege rugalmasságot biztosít ezen kihívások leküzdésében. A Hittételekben ez áll: „Hiszünk mindabban, amit Isten kinyilatkoztatott, mindabban, amit most nyilatkoztat ki, és hisszük, hogy ezután is ki fog nyilatkoztatni sok nagyszerű és fontos dolgot Isten királyságát illetően.” Az utolsó napi szentek nagy hangsúlyt fektetnek hitük gyakorlására a mindennapi életben. Például az utolsó napi szentek tevékeny részvétele a közösségükben és a világméretű emberbaráti segítségnyújtásokban tükrözi a többi ember iránti törődésüket. Amint azt Jézus Krisztus kijelentette: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.”Arra buzdítják az egyes egyháztagokat, hogy egyénenként törekedjenek saját lelki megerősítésre az egyház tanának igazságát illetően.Sőt, az egyház arra int minden embert, hogy az evangéliumot ne csupán intellektuálisan, hanem értelemmel és lélekkel közelítse meg, mely folyamat során az észérv és a hit együtt munkálkodik. Az utolsó napi szent tanról író és azt kommentáló embereknek azt is meg kell érteniük, hogy a mormon szókincs egyes szavai némileg más jelentéssel vagy járulékos jelentéssel bírnak, mint ugyanazon szavak más vallásokban.Például az utolsó napi szentek az újjászületést általánosságban a megtérés folyamatának tekintik, míg sok más keresztény felekezetben olyan megtérésként tartják azt számon, mely egy meghatározott pillanatban történik. Néha, amit sokan tanok feletti vitának vagy civódásnak látnak, az nem más, mint a szóhasználatok közötti egyszerű különbségek félreértése. Arra buzdítjuk az újságírókat, a tudósokat és a laikus embereket egyaránt, hogy az egyházzal kapcsolatos kérdéseik során vegyék figyelembe a tanok kinyilatkoztatása körüli szélesebb és összetettebb kontextust, valamint az észérv és jó szándék lelkületében tegyék azt.
STÍLUSKALAUZ-MEGJEGYZÉS:Amikor Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg az online Stíluskalauzt.