Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában a pecsételés szó azt jelenti, hogy egy férfit és egy nőt, valamint a gyermekeiket az örökkévalóságra egyesítik. Ezt a pecsételést kizárólag az egyház egy templomában végezheti el egy olyan személy, aki rendelkezik a papsággal, vagyis az Istentől kapott felhatalmazással. Az utolsó napi szentek hite szerint a pecsételés azt jelenti, hogy ezek a családi kapcsolatok a halál után is megmaradnak, ha az érintett egyének Jézus Krisztus tanításai szerint élnek. Az utolsó napi szentek számára a család létfontosságú Isten tervében, és ez a legfontosabb egység mind a földön, mind az örökkévalóságban.
Amikor egy férfi és egy nő házasságot köt egy utolsó napi szent templomban, a szertartást pecsételésnek nevezik. Ha ennek a házaspárnak később gyermekei születnek, akkor ők már automatikusan a szüleikhez lesznek pecsételve. Azoknak a házaspároknak, akik házasságkötésük után csatlakoztak az egyházhoz, vagy eredetileg valamely más okból nem a templomban kötöttek házasságot, később lehetőségük van arra, hogy a templomban egymáshoz pecsételjék őket. Ilyen esetben a gyermekeiket is a szülőkhöz pecsételik. Ezek a pecsételő szertartások helyettesek által a halottakért is elvégezhetők, ennek következtében a családok nemzedékekre visszamenőleg össze lesznek kötve.
Maga Jézus Krisztus is beszélt a pecsételés fogalmáról az Újszövetségben:
„Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? […]
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Máté 16:13, 16–19).
Az utolsó napi szentek hite szerint a Péternek adott felhatalmazást 1829-ben Joseph Smith is megkapta, majd ezt továbbadatott az egyház mindenkori prófétájának és elnökének, egészen a jelenlegi elnökig. Csakis a próféta adhatja meg valakinek a pecsételő hatalmat, és egy időben viszonylag kevés ember rendelkezik ezzel a felhatalmazással.