Soares elder és nővér látogatása Portugáliában, az őseik földjén

Ulisses Soares elder és felesége, Rosana most tért vissza először Portugáliába azóta, hogy két évtizeddel ezelőtt a Portugália Porto Missziót vezették. Négynapos látogatásuk lehetőséget adott az emlékek felelevenítésére, az ország 45 000 utolsó napi szentjének nyújtott szolgálattételre, valamint arra, hogy elmélyítsék az őseik földjéhez fűződő kapcsolatukat.

„Mindig is álmodtam arról a napról, amikor visszatérek ide, és majd ugyanazt fogom érezni, mint amikor misszióelnök voltam – vallotta be a brazil születésű Soares elder. – De ma ennél sokkal többről van szó. Olyasmiről, amit nem tudok szavakba önteni, amikor látom, milyen egység jött létre itt az egyháztagok, az egyház és az egyház vezetői között.”

„Otthon érzem magam – tette hozzá Soares nővér. – Csodálatos újra itt lenni, mert portugál vér folyik az ereimben.”

Soares elder és a felesége 2000 nyarán indult el a missziójára. Három gyermekük ekkor 13, 9 és 5 éves volt. Elmondták, hogy a családjuk csodákat tapasztalt meg. A gyermekeik barátokra, szeretetre és családra leltek.

„Annyira csodálatos volt, mert a gyermekeink nagyon jól kijöttek egymással! – mondta Soares nővér. – Szerettek itt lenni, és szerették az embereket, a gyermekeket, az iskolát, az egyházban lévő gyermekeket. Csodálatos volt!”

Soares elder emellett további részleteket derített ki a portugál őseivel kapcsolatban.

Egy nap, miután egy kerületi konferencián az őseiről beszélt Coimbrában (az egyik nagyapja szülővárosában), egy lelkes családkutató megkérdezte Soares elnöktől a nagyapa nevét. Néhány hónappal később ez a férfi több száz, a XVII–XIX. században élt ős nevét adta át a leendő apostolnak. A nevek olyan forrásokból származtak, amelyek Brazíliában nem voltak elérhetőek.

Amint azt Soares elder elmondta, a váratlan ajándékot követően a portugál szentek elvitték ezeket a neveket Madridba, az Úr házába, ahol az elkötelezett egyháztagok lefolytatták ezért a több száz emberért azokat a szent szertartásokat, amelyekről Jézus Krisztus egyháza tagjai azt vallják, hogy örökre egyesítik a családokat.

Az apostol szerint ez jól mutatja, hogy milyen nagy szíve van a portugáloknak.

„Nyitottak arra, hogy segítsék és támogassák egymást – fogalmazott. – Ez a férfi mindenféle külön kérés nélkül keresett meg, hogy a családtörténeti erőfeszítései által megpróbálja megosztani velem a szeretetét. […] Ez volt az egyik nagy csoda, amelyet itt, ebben az országban megtapasztaltunk.”

Soares elder elmondta, hogy amikor a nagyszülei Brazíliába vándoroltak, magukkal vitték a portugál hagyományaikat. Az egyik ilyen hagyomány az volt, hogy a család gyakran gyűlt össze a különböző alkalmakkor.

„Csodálatos volt látni, hogyan őrizték meg a nagyszüleim egymás felkarolásának és támogatásának a kultúráját még a szülőföldjüktől távol is – idézte fel Soares elder. – Kialakították Brazíliában a saját kis országukat. Én pedig ebben nőttem fel. Így neveltek fel engem a szüleim, akik továbbadták nekem a nagyszüleim kultúrájának ezt a darabját.”

Soares elder 6 éves volt, amikor a szülei 1965-ben csatlakoztak Jézus Krisztus egyházához. Ha a nagyszülei nem költöztek volna Brazíliába, Soares elder talán egészen 1975-ig nem is találkozott volna az egyházzal, amikor is az egyház Portugáliában is megszervezésre került.

Soares elder a más keresztény felekezethez tartozó anyai nagyszülei érdemének tartja, hogy táplálták édesanyja szívében azt a hitet, amely felkészítette őt arra, hogy utolsó napi szentté váljon.

„És most itt vagyok, visszajöttem ebbe a gyönyörű országba, ahol a nagyapám született, és megosztom bizonyságomat Jézus Krisztus evangéliumáról ezzel a csodálatos néppel” – összegezte Soares elder.

E jelentőségteljes szolgálattételi látogatás során Soaresék más egyházi vezetők kíséretében sok utolsó napi szent és szimpatizáns szívét érintették meg a fiatal egyedülálló felnőttekkel és misszionáriusokkal tartott különleges gyűléseken.

„Itt a családi gyökereinkhez kapcsolódunk: a nagyszüleink mindkét oldalról, az enyémek és a feleségemé is, portugálok voltak” – fejtette ki Soares elder fiatalok egy csoportja előtt. A világméretű kulturális egység lelkületében Soares elder mosolyogva ezt mondta: „Most már elmondhatjátok, hogy Jézus Krisztus egyik apostola portugál, mert három évvel ezelőtt megkaptam a portugál állampolgárságot. Úgyhogy most már igazi portugál vagyok!”

Az egyik utolsó gyűlésen, melyet a szerte Portugáliában és a Zöld-foki-szigeteken lévő egyházközösségek számára is közvetítettek, Soares elder ezt tanította: „Ha eszünkbe jut mindaz, ami lefoglal bennünket; mindaz, ami kihívást jelent; az ellenség minden támadása – hogyan lehetséges, hogy túléljük mindezt, legyőzzük a kihívásainkat, és boldogok legyünk? Fivérek és nővérek! A Szabadító arra kér minket, hogy fordítsuk Felé a szívünket. Így lelünk boldogságra ebben az életben.”

Soares elder és nővér elmondása szerint megható volt az a szívélyes fogadtatás, melyben részesítették őket e „hazatérés” során, valamint nagy örömmel töltötte el őket a portugál fivéreik és nővéreik között tapasztalt erő és hit.

Soares nővér azt is elmondta, mindig imádkoznak azért, hogy az evangélium mindenhova eljusson azokon a vidékeken. „Mindig az imáimba foglalom azt, hogy eljusson Portugália minden részébe, hogy minden embernek meglegyen ugyanaz a kiváltsága, mint nekünk – hogy halljuk és érezzük az evangélium szépségét. Van templomunk Portugáliában, és ez az egyik legnagyobb áldás, amelyben részünk lehet.”