Sajtóközlemény

Uchtdorf elder üzenete az ukrán menekülteknek: Isten veletek van

Az apostol szerint a menekültek a jóság, az eltökéltség és a világosság példáját mutatják a világnak

Dieter F. Uchtdorf elder, aki a Tizenkét Apostol Kvóruma tagja Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában, 2022. április 10-én, vasárnap a Krisztus-központú remény üzenetét vitte el a Lengyelországban tartózkodó ukrán menekülteknek.

Az apostol, aki a második világháború idején két alkalommal maga is menekült volt, Krisztus világosságának és reményének az üzenetét osztotta meg az egyháztagokkal a nap során. Varsóban a kifejezetten menekülteknek tartott áhítaton egy olyan szentírást olvasott fel az Újszövetségből, amely közvetlenül vonatkozik a menekültek helyzetére. A Rómabeliek 8. fejezetében például Pál apostol ezt kérdezi: „Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?” A válasza pedig az, hogy semmi „nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban”.

Uchtdorf elder azt mondta az ukrán menekülteknek, hogy ez a szentírás „éppen olyan igaz és időszerű most, mint amilyen 2000 évvel ezelőtt volt. Illetve az idők folyamán is sokszor volt igaz. […] Ha Jézus Krisztusra összpontosítotok, az megadja szívetekbe azt a békességet, amely egy az egyben átvisz benneteket ezen a helyzeten úgy, hogy közben mosolyogni tudtok a gyermekeitekre. Ha nincs veletek a férjetek, az édesapátok vagy a barátotok, akkor gondolhattok rájuk és imádkozhattok értük. Amikor aztán újra együtt lesztek, ezt mondjátok majd, »tudtam, hogy ez bekövetkezik, mert hiszek benne, hogy ismét jó dolgok történnek még mindannyiunkkal.« Mert bizony, történnek még majd veletek jó dolgok.”

A német származású Uchtdorf elder azt a történetet is kiemelte, amelyben Jézus az aggódó tanítványai kérésére lecsendesítette a vihart és a tengert (lásd Márk 4).

„Hirtelen vihar támadt, a ti mostani viharotokhoz hasonlóan – mondta Uchtdorf elder. – A vihar lecsendesítése után mit is kérdezett Jézus az apostolaitól? »Hol van a ti hitetek?« Bizony, nehéz ez olyankor, amikor süllyed a hajó. Ő mégis ezt kérdezte. Aztán lecsendesítette a tengert. Ebből pedig megtanulták a leckét, hogy hinniük kell.”

Uchtdorf elder a menekültek helyzetét a Jézus halála és feltámadása után a Tibériás-tenger partján lévő tanítványok helyzetéhez hasonlította (lásd János 21). Az apostolok csalódottak voltak. Meghalt a Messiásuk. Nem tudták, mitévők legyenek.

„Mindennek vége volt. A legrosszabb előérzetük vált valóra. El sem tudom képzelni, mit éreztek, ahogyan azt sem tudom elképzelni, mit éreztek ti – mondta Uchtdorf elder. – Ott voltak, teljesen kétségbeesve, és halászni próbáltak a tavon – ehhez értettek, hiszen ez volt a szakmájuk –, de semmit nem tudtak fogni. Időnként ti is bizonyára ezt érzitek. Nem tudtok megtenni valamit, amit alapesetben tenni szoktatok.”

És ahogyan Jézus is azt mondta azoknak az apostoloknak, hogy vessék be a hálójukat a hajó másik oldalán, és ott fogjanak halat, könnyen lehet, hogy ezeknek a menekülteknek is szokatlan módokon kell a világosságot keresniük.

„Legyetek nyitottak az alkalmazkodásra – mondta Uchtdorf elder. – Legyetek tudatában annak, hogy a Szabadító szeret benneteket. Tud az áldozatotokról. Készen áll, hogy a karjába vonjon benneteket, átölelve a szeretetével.”

Az apostol a menekültekhez és a menekültekről szólva kijelentette, hogy „a jóság és az eltökéltség példáját mutatva” követik a szabadság ösvényét, és kiállnak azért, ami helyes, sok nemzetnek jelentve világosságot ezáltal. Úgy vélte, hogy sokan fogják rájuk tekintve ezt mondani: „Ha ők meg tudják tenni, akkor mi is képesek vagyunk rá.” Arra buzdította őket, hogy ne becsüljék alá a példamutatásuk erejét. „Legyetek tudatában annak, hogy Isten veletek van – mondta. – Meg fog áldani benneteket. És végül helyrehozza a dolgokat, ahogyan mindig is teszi. Talán nem a mi időbeosztásunk szerint. Azonban az Ő időbeosztása szerint biztosan.”

Uchtdorf elder arra buzdította a menekülteket, hogy a harag felett győzedelmeskedjenek szeretettel, a gyűlöletre válaszoljanak jósággal, és a hazugságokon kerekedjenek felül igazsággal.

„Haladjatok át az életen, bízzatok Istenben és higgyetek Őbenne – kérte őket. – Megáldalak benneteket, hogy észrevegyétek, amint az Úr keze átvezet benneteket ezen az életen.”

Uchtdorf elder felesége, Harriet is szólt a menekültekhez. Azt mondta: „Tudom, hogy Mennyei Atya tud rólatok. Tudom, hogy Jézus Krisztus szeret benneteket, mindegyikőtöket. Tényleg szeret titeket, …nem vagytok egyedül.”

Az egyik menekült, Marina Bovt elmondása szerint Uchtdorf elnök látogatása „hatalmas támogatást jelentett az összes ukrán embernek.” Az apostol jelenléte segített neki meglátni, hogy az egyház nem csupán a népe szükségleteire, hanem az érzéseire is figyel.

Marina azt is elmondta, hogy Uchtdorf elder szavai kulcsfontosságúak az előtte álló megerőltető napok elviseléséhez.

„Ami azt illeti, nagyon nehéz mindenkit szeretni, mindenkit megérteni, amikor a népünk szenved – mondta. – Úgy látom, az egyetlen mód az, ha Krisztus része legyünk.”

A lengyelországi szentek étellel, vízzel, orvossággal, szálláshellyel és egyéb szükséges dolgokkal segítik a menekülteket.

Marcin Kulinicz, egy varsói férfi, létrehozott egy Facebook-oldalt, amelyen most már 9000-en segítenek menekülteknek. Eddig ez a csoport elegendő készletet gyűjtött össze ahhoz, hogy hat szállítmányt küldjenek Ukrajnába: Lemberg (Lviv) városába és a fővárosba, Kijevbe. Elmondása szerint ezekben a sötét időkben Isten keze észrevehető az emberek közötti fokozott bizalom világosságában.

„Az embereknek háború idején bízniuk kell egymásban. […] Nekem is több mindenkiben bíznom kellett – mondta. – Sokan pedig bennem bíztak, időnként a saját életüket – vagy amikor menekülteket hoztam ide, Lengyelországba – akkor a szeretteik éltét bízva rám. Mások feleségeit és gyermekeit hoztam magammal.”

Marcin szerint fontos szem előtt tartanunk, hogy a menekültek segítése maratoni futás, nem pedig rövidtávú.

„Hosszú távú erőfeszítést jelent a háborús menekültekkel való foglalkozás, majd pedig a háború utáni helyreállítás – vélekedett ez a varsói segítő. – Sokan hajlamosak az önkéntes munkára és az adományokra összpontosítani, ami nagyszerű, csakhogy ez évekig el fog tartani, és nekünk nagyon hosszú távra kell felkészültnek lennünk.”

Egy másik önkéntes, a varsói Agnieszka Mazurowska azt mondta, hogy ő boldogan segít és hallgat meg másokat.

„Szerintem ahhoz, hogy segítsünk, szeretnünk kell az embereket. Én szeretem az embereket szerte a világon. Így hát amikor látok egy egyedülálló édesanyát a gyermekeivel, vagy előttem van egy terhes nő, akkor érzem, hogy nagyon szeretem őt, őket, és támogatást kell nyújtanom nekik. Ez a kötelességem. Hiszek Krisztusban, ezért megpróbálok úgy élni, ahogyan Ő, és ennek megfelelően cselekszem.”

STÍLUSKALAUZ-MEGJEGYZÉS:Amikor Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg az online Stíluskalauzt.