A 196. félévi általános konferencia vasárnap délelőtti ülésének zárásaként az egyház elnöke, Dallin H. Oaks úgy döntött, hogy ünnepélyes kijelentéssel nyitja meg beszédét: „Ez Jézus Krisztus egyháza, amelyet azért neveznek így, mert ez az Ő egyháza, az Ő tanának és felhatalmazásának a visszaállított teljességével ezekben az utolsó napokban.”
Download PhotoHozzátette, miszerint Mennyei Atya azt szeretné, hogy mindannyian „tevékeny tagjai legyünk Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának, haladva előre a szövetség örökkévalóságokba vezető ösvényén”.
Ezután elismerte, hogy „mindannyiunknak vannak olyan jelenlegi vagy jövőbeli aggodalmai vagy nehézségei, amelyeken igyekszünk felülkerekedni. Ezek között lehetnek kérdések vagy kételyek. Bármik legyenek is ezek, úgy tudunk felülkerekedni rajtuk, ha közelebb kerülünk a Szabadítónkhoz, Jézus Krisztushoz.” Majd biztosított mindenkit arról, hogy „az Ő kegyelme mindenkié”.
Az általános konferenciai hétvége első napjának elején Tamara W. Runia nővér, a Fiatal Nők Általános Elnöksége első tanácsosa egy nagyon személyes történetet használva erőteljes üzenetet közvetített az evangéliumnak a megpróbáltatásaink idején betöltött szerepéről: „Az evangélium nem esernyő. Szilárd kőszikla, amelyen a viharban állunk – az a biztos alap, »melyre ha építenek az emberek, nem bukhatnak el« (Hélamán 5:12).”
A beszélők közül hárman Európában születtek: Dieter F. Uchtdorf elnök (Németországban), Patrick Kearon elder (az Egyesült Királyságban), valamint Gérald Caussé elder (Franciaországban).
Dieter F. Uchtdorf elnök, a Tizenkét Apostol Kvóruma ügyvezető elnöke a Krisztusban elérhető egységről beszélt. Párhuzamot vont azon megosztottságok között, amelyeket Krisztus az Újszövetségben feljegyzett halandó szolgálata során tapasztalt, és azon megosztottságok között, amelyeknek ma mindannyian tanúi vagyunk. „A történelem során az emberek már számos különböző cél mentén váltak eggyé. Némelyek társadalmi ügyek vagy politikai elgondolások mentén egyesültek. Némelyek azért egyesülnek, hogy a kulturális örökségüket ápolják. Némelyek sajnos azért egyesültek, mert gyűlölnek egy másik csoportot. Mások szabadidős vagy szakmai érdeklődési körök, vagy akár a kedvenc focicsapatuk vagy üdítőitaluk iránti szeretet mentén egyesülnek. Az egységbe tömörülés ezen vágyait gyakran nagyon erős érzések vagy vélemények mozgatják. A Szabadító egyházában nem a politikai nézeteink, a kultúránk vagy a személyes érdekeink egyesítenek minket. Hanem a szeretetünk Isten és a felebarátaink, Isten gyermekei iránt. A Jézus Krisztussal kötött szövetségeink és az Ő visszaállított evangéliuma iránti elkötelezettségünk. Egyek vagyunk a Krisztusban.”
Üzenete még inkább vonatkozik azokra, akik Európában élnek, ahol csupán egy gyors autózásra vagy vonatozásra van szükség ahhoz, hogy egy teljesen más kultúrába merülve találjuk magunkat, és ahová a világ különböző pontjairól oly sokan jönnek, hogy menedékre és új otthonra leljenek.
Patrick Kearon elder a Tizenkettek Kvórumából a vitorlázórepülő-pilótaként eltöltött napjairól beszélve ezt a vigaszt nyújtó igazságot jelentette ki: „Hitünk középpontjában az a dicsőséges igazság áll, hogy van egy minket imádó Mennyei Atyánk, akinek a Fia, a Szabadítónk szeret felemelni. [...] Nincs határa annak, hogy milyen magasra juthattok fel Ővele. Jézus Krisztus azért él, hogy felemeljen.”
Gérald Caussé elder a Tizenkét Apostol Kvórumából arról beszélt, milyen fontos táplálni a bizonyságunkat ahhoz, hogy növekedjen és megáldjon minket és másokat. Ezt mondta: „Lehet, hogy a bizonyságotok különbözik az enyémtől, a családtagjaitokétól vagy a többi szent bizonyságától. Kérlek benneteket, bízzatok benne, gondoskodjatok róla és osszátok meg”. Caussé elder azt ígérte, hogy a bizonyságunkat illető ilyen cselekvés életeket fog megváltoztatni: a miénket és másokét is.
Ezen az általános konferencián, amely olyan ismerős témákra összpontosított, mint a szeretet, a hit és a bizonyság, valamint a cselekvésre szólító világos felhívások, a beszélők közül sokan megosztottak olyan személyes élményeket is, amelyek segítettek a hallgatóságnak, hogy lássák, miként válhatnak javunkra a tantételek és a tan a valós életben, amint készek vagyunk követni a Szabadító példáját, és életünket az Ő tanításaihoz igazítani, melyeket a szentírásokban és az Ő élő prófétáin keresztül adott számunkra.
D. Todd Christofferson elnök, az Első Elnökség második tanácsosa bátran figyelmeztetett a mai kor egyik ártalmára: a szerencsejátékra. „A szerencsejáték erkölcsileg helytelen”, mert „arra a vágyra épül, hogy a semmi fejében szerezzünk valamit”. Mindenkit arra kért, hogy gondolják át, milyen költségekkel járhat nekik a szerencsejáték az elpazarolt idő, az elszalasztott lehetőségek és a terhelt kapcsolatok tekintetében. Időszerű beszéde emlékeztetőül szolgált arra, hogy élő prófétákra van szükség, akik átvezetik Isten népét a jelenlegi kihívásokon.
Ezen általános konferencia másik fontos része a zene volt. Az Úr kijelentette: „Mert lelkem gyönyörködik a szív énekében; igen, az igazlelkűek éneke imádság nekem, és áldással válaszoltatik meg a fejükön” (Tan és szövetségek 25:12). A gondosan kiválasztott énekek hozzájárultak ahhoz, hogy az elhangzott üzenetek eljussanak a hallgatóság szívébe. A kiválasztott himnuszok közül sok az egyház új, világszinten használatos himnuszoskönyvéből származik, melynek a címe Himnuszok – Otthoni és egyházi használatra lesz.
A világhírű The Tabernacle Choir at Temple Square 360 énekese között helyet kapott 13 olyan egyháztag is, akik a világ különböző országaiból érkeztek erre az alkalomra. Hatan közülük Európából származnak. A német Christian Wolfert volt az egyikük. Kifejtve, mit jelentett számára ez az élmény, Christian ezt mondta: „Amikor majd megőszülve visszatekintünk az életünkre, alázatosan fel fogjuk ismerni, hogy minden – a hullámhegyek, a hullámvölgyek, a bánat, az örömök, a kihívások, a jó időszakok, a nehéz idők és minden, ami gyönyörű – nagyrészt inkább meg nem érdemelt, mint megérdemelt áldás volt az Úrtól. Számomra a zene ajándéka módot ad arra, hogy felismerjem ezeket az áldásokat, még mielőtt megőszülnék, megöregednék. Összeköt minket az istenivel, felemel, megvigasztal, ösztönöz, egyesít, segít kitartanunk, világosságot ad nekünk, és engedi, hogy érezzük Isten szeretetét. Szívem tele van hálával azért a szeretetért, mellyel Mennyei Atya mindannyiunk iránt viseltetik.”
Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség első tanácsosa kiemelte annak a himnusznak az ígéreteit, melyet a The Tabernacle Choir at Temple Square közvetlenül a beszéde előtt énekelt. A Mily szilárd alap az Isten igéje (Himnuszok, 37. sz.) című ének „olyan ígéretekről szól, amelyek az előttünk álló időkben egyre fontosabbak és értékesebbek lesznek mindegyikünk és a szeretteink számára”. Az édesanyjától tanult leckékről szólva Eyring elnök kijelentette, hogy „amint megküzdünk a saját életünk, valamint szeretteink életének kihívásaival…, fontos felismernünk: az ígéret nem arról szól, hogy a kihívások elvétetnek az életünkből”. A himnuszt és az Ésaiás 41:10-et idézve azonban emlékeztetett minket az Úr bátorító szavaira: „Ne félj, mert én veled vagyok!”
A konferencia két napja Dallin H. Oaks elnök szívből jövő felkérésével zárult. „E konferencia nagyszerű üzenetei és az Úr Lelke mindannyiunkat arra indított, hogy összpontosítsuk a hódolatunkat, fókuszáljuk a tanulásunkat, valamint egyesítsük bizonyságainkat az Úr Jézus Krisztus tanításaira, továbbá az Ő Atyjának a mi örök gyarapodásunkra és örömünkre vonatkozó tervére. Arra kérünk mindenkit, hogy amikor megjelennek ennek a konferenciának a beszédei, imádságosan tanulmányozzátok és gondoljátok át azokat, és cselekedjetek hittel az általuk kifejtett tantételek szerint.” Azt is megígérte, hogy azok, akik így tesznek, többet fognak kapni magától az Úrtól (lásd 2 Nefi 28:30).
A 2026. októberi általános konferencián elhangzott összes beszéd megtekinthető és elolvasható a https://www.churchofjesuschrist.org/study/general-conference/2026/10?lang=hun honlapon.