A szavakon túl: Fiatal felnőttek szolgálata Bulgáriában

Idén augusztusban Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza lelkes önkéntesei megérkeztek egy, a bulgáriai Ruszaljában lévő iskolához, ahol arra készültek, hogy egy új árnyékoló felállításához szükséges oszlopoknak gödröket ássanak. Meglepetésükre azonban égetőbb problémával találták magukat szembe.

Az iskolai kollégium vízellátását biztosító fővezeték eltört. A javításig az iskola az udvarról, egy kerti locsolócsövön keresztül biztosította a vizet a bentlakók számára.

A fiatal felnőttek pillanatok alatt alkalmazkodtak az új helyzethez: ásót, csákányt ragadtak, és nekiláttak megkeresni a sérült vezetéket.

Download Photo

A biztonság és a lehetőség helye

Az iskola 30 nehéz sorsú, 4 és 18 év közötti, főként roma származású gyermek számára biztosít otthont és oktatást. Az intézményt Animari Kirilova Dimitrova és Zlatko Nakov Zlatkov vezeti, akik korábban színművészek voltak, s akik eladták mindenüket, hogy egy biztonságos helyet, oktatást és lehetőségeket teremtsenek a rászoruló gyermekek számára. Elmondták, a gyermekeknek különösen fontos, hogy fiatalokat lássanak szolgálni, hiszen tanulhatnak az ő példájukból és a velük való kapcsolatokból.

„Az itt élő gyermekek számára az intézmény tulajdonosai jelentik apát és anyát” – magyarázta Boyd Anderson elder, az egyház emberbaráti misszionáriusa, aki segített megszervezni ezt a szolgálati eseményt.

Az egyház egy olyan új kollégium létrehozásának a terveit is támogatja, amely lehetővé teszi, hogy az iskola kétszer annyi gyermeket szolgáljon. Fiatal felnőttek már az előző évben is dolgoztak az intézmény területén: segítettek a tereprendezésben, takarításban és a környezet szépítésében, míg az építkezési tervek tovább formálódtak.

A visszatérők között volt Bryan Sigcha, egy Németországban élő ecuadori fiatal felnőtt, aki segített az idei konferencia megszervezésében. Elmondása szerint mindig is vágyott rá, hogy idejével és képességeivel másokat szolgálhasson, majd hozzátette: „Olyan érzés, mintha erre születtem volna.”

Az idei munka azonnal új fordulatot vett, amikor felfedezték a sérült vízvezetéket. „Szó szerint gödröket kellett ásnunk, hogy megtaláljuk a fővezetéket – mesélte Anderson elder. – Amint meglett, folytattuk az ásást, amíg meg nem találtuk a csőtörés helyét.”

Az önkéntesek helyenként közel egy méter mély árkokat ástak, és olykor ki is szélesítették azokat, amikor a vezeték nem ott volt, ahol számítottak rá. A munkájuknak köszönhetően nem sokkal a koferenciát követően sikerült az iskolának kicserélni a sérült vezetéket.

Több mint egy helyreállítás

Miközben az önkéntesek távozni készültek, az iskola egyik tulajdonosa Anderson elder vállára tette a kezét, és kifejezte a háláját: „Ha nem jöttök, nem tudom, mi lett volna velünk.” Animari és Zlatko számára az, hogy az önkéntesek a második egymást követő évben is visszatértek, egy tartós együttműködés reményét jelenti. „Mindez örömmel és békességgel tölt el minket – mondták –, mert tudjuk, nem vagyunk egyedül.”

Az utolsó estén tartott áhítaton Anderson eldernek feltűnt, hogy egyetlen fiatal felnőtt sem beszélt a munka nehézségéről; inkább a gyermekekkel kapcsolatos emlékeiket osztották meg.

Ez igaz a 20 éves Ivan Georgijevre is, aki egyike volt a résztvevő két bolgár fiatal felnőttnek. Iván 11 hónapja volt az egyház tagja, és alig várta, hogy részt vegyen az első fiatal egyedülálló felnőtteknek szóló összejövetelén, ahol találkozhat a kortársaival. Amikor tudomást szerzett a projektről, az egyetlen kérdése ez volt: „Mikor indulunk?”

A fizikai munkára számított. A gyerekek meglepték, akikről állította: „Csak úgy ragyogtak!” Bár néhányan közülük félénkek voltak, érdeklődéssel közeledtek a fiatal felnőttekhez. „A mosolyukból és abból, ahogy szólnak hozzád, láthatod, hogy milyen szeretetben van részük.”

Alkalmanként az idősebb tanulók is csatlakoztak az önkéntesekhez az ásásban. A kisebb gyermekek a közelben maradtak, és időnként felvettek egy lapátot, hogy segítsenek. Az utolsó napon, miután végeztek a munkával, a csoport több órán át játszott a gyermekekkel: buborékot fújtak, lefröcskölték egymást, és együtt nevettek.

Maradandó szolgálat

Bár a legtöbb fiatal felnőtt és gyermek nem beszélt közös nyelvet, mégis barátságok szövődtek közöttük. „A nyelvi akadály ellenére is csodálatos barátságok alakultak ki” – fűzte hozzá Anderson elder.

Nyikolaj Danyev elnök, a Bulgária Kerület elnöke kihangsúlyozta, hogy ez az élmény lehetőséget adott a fiatal felnőtteknek a jószívűség gyakorlatban történő elsajátítására, majd hangott adott azon meggyőződésének, hogy „a jószívűségből fakadó apró lépésekkel érzékenyebbé válhatunk mások szükségleteire”.

Yves Weidmann elder, aki területi hetvenesként részt vett a projektben, állítja, hogy a fiatal felnőttek és a gyermekek között kialakult személyes kapcsolatok tették jelentőségteljessé az elmúlt két bulgáriai szolgálati konferenciát. A konferenciai hét programjában szerepelt egy látogatás a szomszédos Veliko Tarnovo településre, ahol egy karaokéestre, zárásként pedig egy áhítati gyűlésre került sor.

Download Photo

Weidmann elder azt mondta, hogy a konferencia tartós változást hozott. „A bizonyságtételi gyűlésünkön és a beszélgetéseink során éreztük, hogy mindegyikünk esetében milyen átalakító hatalommal bírt ez a szolgálati konferencia, és miként vitt minket közelebb Jézus Krisztushoz” – tette hozzá.

Bulgáriában a szükséglet egyszerű, de sürgető volt: vizet kellett biztosítani egy gyermekekkel teli kollégium számára.

A fiatal felnőttek arra készültek, hogy majd gödröket ásnak egy árnyékoló felállításához. Azonban úgy távoztak, hogy segítettek helyreállítani egy létfontosságú vízvezetéket, mindeközben megtapasztalták, hogy a szolgálat – a nyelvi és a kulturális különbségek ellenére is – olyan kapcsolatok kialakítására képes, amelyek szavak nélkül is érthetők.