Január 21-e a vallások világnapja. Abban különbözik a víz világnapjától vagy a könyv világnapjától, hogy ezt nem egy kormányközi szervezet hozta létre azért, hogy egy bizonyos problémára felhívja a figyelmet, hanem inkább lehetőséget ad a különböző hitet valló embereknek arra, hogy párbeszéd és szolgálat által egyesüljenek. 1950-beli megalapítása óta világszerte január harmadik vasárnapja tájékán tartják.
De honnan is ered? Egy rövid látogatás Langenhain falujába válasszal szolgál. A németországi Frankfurt közelében lévő Hofheim városának e külvárosa ad otthont Európa egyetlen Baha’i imaházának. Bár a vallások világnapja nem kapcsolódik egyetlen konkrét valláshoz sem, eredeti alapítója az amerikai Baha’i hit Nemzeti Spirituális Közgyűlése volt.
„A Baha’i hívők kezdeményezésére jött létre egy olyan nap, amikor az összes világvallás közösen imádkozhat békéért, és ünnepelheti a vallások közötti egységet” – mondta Fariba Dorner, a Baha’i imaház gondnoka. Az általa említett egység nem kívánja meg, hogy mindenki azonos hitvallást tegyen magáévá. Ez inkább egyfajta egység a sokféleségben – remény abban, hogy a világ vallásai segítenek szeretetet, békét és tiszteletet teremteni.
„Isten nem csupán egy népet használ nagyszerű és csodálatos munkájának megvalósításához” – mondta Orson F. Whitney, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza egyik korai vezetője. Az egyház tagjait, közismert nevükön mormonokat arra buzdítják, hogy tiszteljék mindazokat, akik más hitelveket vallanak, és alakítsanak ki olyan vallásközi kapcsolatokat, melyek hasznára lehetnek a közösségnek, melyben élnek.
A korai mormonoknak kemény üldöztetésben volt részük. Napjainkban a vallási megértés és a vallásszabadság hirdetése része szent egyházi törvényüknek. Tizenhárom Hittételük egyike így szól: „Igényt tartunk arra a kiváltságra, hogy saját lelkiismeretünk parancsai szerint hódoljunk a Mindenható Istennek, és minden embernek megadjuk ugyanezt a kiváltságot, hadd hódoljanak úgy, ott és annak, ahogy, ahol és aminek akarnak.”
A mormonok azon igyekeznek, hogy nemzetközi szinten is előmozdítsák a vallásszabadság ügyét, és gyakran társulnak más vallási szervezetekkel annak érdekében, hogy szolgálatot és enyhülést nyújtsanak a rászorulóknak. A vallások világnapja alkalmat ad a különböző hitet vallóknak – köztük a mormonoknak is –, hogy egyek legyenek Isten munkájában.
A vallások világnapja nagyszerű lehetőséget nyújthat a különböző vallások jobb megismerésére azáltal, ha elmegyünk egy másik vallás istentiszteletére és megismerkedünk a jelenlévőkkel. Dorner, aki közel három éve a Baha’i szentély gondnoka, azt mondja, hogy a Langenhainban álló épülethez hasonlók mind azzal a céllal épültek, hogy „az elmélkedés és ima [helyei legyenek] az emberiség számára – egy olyan hely, ahol a lelkek összejönnek és egyesülnek”.
Ha a vallások világnapján nincs lehetőség istentiszteleten, vallásos kerekasztal-beszélgetésen vagy szolgálati tevékenységben részt venni, a hívők egyszerűen imádkozhatnak is egymásért, bárhol is legyenek.
Jennifer Wiebers szerint, aki harmadik generációs Baha’i hívő Németországban, „az ima akkor nyeri el teljes értelmét, amikor az imát mondó személy arra használja e szavakat, hogy változtasson a viselkedésén vagy az életén, azon, amit a körülötte levő világban tesz. Ez az ima valódi jelentése: az ember cselekedeteiben nyilvánul meg.”
Ha a szívből jövő ima jobbá teszi a világot, apránként, emberről emberre, akkor talán a különböző hitet vallók is egységesek lehetnek a sokféleségben – nemcsak a vallások világnapján, de az év minden napján.