A nemzetközi nőnap, melyet Magyarországon is március 8-án ünnepelnek, a nők jogait és lehetőségeit, a munka világában betöltött szerepüket hirdeti. Érdemes megemlékezni a legfontosabb munkáról, az Úr munkájáról, amelyben nélkülözhetetlen a nők részvétele.
Amint azt Gordon B. Hinckley elnök (1910-2008) megfogalmazta az egyház 1996-os őszi általános konferenciáján: „[E]rő és nagyszerű képességek jellemzik a nőket ebben az egyházban. Van vezetés és irányadás, van valamiféle független szellemiség, ugyanakkor van egy nagy fokú elégedettség is amiatt, hogy részei lehetnek ennek, vagyis az Úr királyságának, és kéz a kézben dolgozhatnak a papsággal, hogy előremozdítsák azt.”
Igen, és sokakat meggyőztek útjaik helytelenségéről, és vezették el őket Istenük ismeretéhez, lelkük szabadulására
Ennek az előremozdításnak alapvető – bár egyáltalán nem kizárólagos – része az evangélium hirdetése, a missziós munka. A „mormon misszionárius” kifejezés hallatán a legtöbb embernek ugyanaz a kép ugrik be: öltönyös, jól fésült fiatalemberek, fekete névtáblával, vállukon egy kis hátizsák, akik mindig párban járnak az utcán. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában azonban nemcsak a férfiak, hanem természetesen a nők is szolgálhatnak missziót. A nővérekre ugyanakkor a nem egyháztagok talán ritkábban figyelnek fel, mivel nincs olyan könnyen megkülönböztethető ruházatuk, mint az elderek sötét öltönye, nyakkendője.
Pedig fiatal felnőtt nők is tízezrével szolgálnak missziót szerte a világon, így hazánkban is. Amióta az egyház 2012 októberében csökkentette a misszionáriusi szolgálat megkezdésének alsó korhatárát (férfiaknál 19 évről 18 évre, nőknél 21 évről 19 évre), azóta ugrásszerűen megnőtt a misszióba jelentkező fiatalok száma. A növekedés jelentős részét a női egyháztagok adják. Míg 2012 előtt a fiatal misszionáriusok között mintegy 13% nővér volt, addig az elmúlt évben ez az arány megduplázódott: a jelenleg szolgáló több mint 82 000 misszionárius 26%-a nő. Magyarországon e bejegyzés megjelenésekor 74 elder és 32 nővér szolgál, tehát a nővérek aránya még meg is haladja egy kicsit a nemzetközi átlagot.
A hazánkban szolgáló nővérek között is vannak olyanok, akiknek a korhatár leszállítása adta meg a végső lökést a döntéshez. Clawson nővér is közéjük tartozik: „Addig még nem terveztem a missziómat, mert csak 19 éves voltam. Amikor viszont bejelentették a korhatár leszállítását, azonnal éreztem, hogy szolgálni akarok. Nagyon örülök, hogy éreztem ezt a késztetést.”
Broadhead nővért szintén ez a bejelentés sarkallta tettekre. „19 éves voltam, amikor kihirdették a változtatást. Habár aggódtam, hogy nehéz lesz másfél évig távol lennem a családomtól, egy ismeretlen országba utazni, ismeretlen embereket szolgálni, de tudtam, hogy ez egy jó lehetőség lesz arra, hogy a Mennyei Atyámat szolgáljam, és ez megáldja majd az életemet.”
Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek
A misszionárius nővérek növekvő létszámára figyelt fel a patinás amerikai The New York Times is, és a hónap elején hosszú cikkben foglalkozott a témával. A lap kiemelte többek között azt a személyes fejlődést, melyet a missziós szolgálat jelent a fiatal nők életében. Ez a fejlődés a lelki erősségek és a mindennapi készségek szintjén egyaránt jelentős, ezáltal a misszió páratlan lehetőséget biztosít arra is, hogy a fiatalok felkészüljenek a misszió utáni életre.
Nem csupán egy új nyelvet sajátítanak el sokan (azok, akik nem a saját anyanyelvi környezetükben szolgálnak), de legalább ilyen jelentős a fejlődés a társas érintkezés, a vezetői készségek, a kudarc- és sikerélmények megfelelő kezelése, a kemény munkára való képesség, és természetesen az evangéliumi tudás terén. „Sokkal jobban ki tudom használni az időmet – emeli ki Clawson nővér. – Úgy érzem, hogy jelentősen több dolgot tudok megvalósítani. Lényegesen nyitottabb lettem az emberek felé is.”
Mindemellett a misszionáriusok azt sem veszítik szem elől, hogy elsődleges céljuk mások szolgálata az evangélium prédikálása által – azért, hogy mindenkinek lehetősége legyen Krisztushoz jönni. Mit több, pont ez az önzetlen, odaadó, mások javára végzett szolgálat az, mely által a fiatal misszionáriusok minden téren fejlődést tapasztalnak meg.
Habár ez a gondolat világi szemmel szokatlan lehet, mégis Jézus Krisztus evangéliumának egyik központi üzenetéről van szó. Az apostolok közül Máté így írja le a Mester szavait: „És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt... És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet..., el nem vesztheti jutalmát” (Máté 10:38-39, 42).
Hasonlóképpen fogalmazzák meg a missziós szolgálat előnyeit a Magyarországon szolgáló nővérek is. Broadhead nővér szerint „az egyik legnagyobb dolog, amit hazaviszek a missziómról, és ami az egész életemre kihat majd, az a mások szeretetének és szolgálatának képessége. Ez abból fakad, hogy megtanultam pár alapvető dolgot. Legfőbbképpen azt, hogy Isten a mi szerető Mennyei Atyánk, mi pedig szó szerint az Ő gyermekei vagyunk. Megtanultam úgy látni az embereket, ahogyan Isten látja őket. Ők a testvéreim, a közeli hozzátartozóim.”
„Megtanultam, hogy mit jelent ténylegesen Krisztus tanítványának lenni – teszi hozzá egy másik misszionárius, Burdick nővér. – Ez nem csak arról szól, hogy vasárnap elmegyünk az egyházi gyűlésekre, hanem igazlelkű vágyakat, gondolatokat és cselekedeteket takar.”
Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek
Az említett cikk kiemeli, hogy sok egyháztag családban a most elhívott nővérek alkotják a teljes idejű missziót szolgáló nők első nemzedékét. Ennek az egyik oka, hogy régebben – részben a korábbi, magasabb missziós korhatár miatt is – a legtöbben férjhez mentek, mire misszióba indulhattak volna. Broadhead nővér is ilyen úttörő szerepet tölt be: „Édesapám szolgált missziót, de édesanyám nem. Emlékszem ugyanakkor egy misszióból visszatért nőtestvérre, aki a missziójáról beszélt. Láttam az áldásokat az életében, amelyeket a szolgálata révén nyert el, és a szilárd evangéliumi alapelveket, amelyek megerősödtek nála. Láttam a változást a szemében és a szeretetet a szívében. Hasonló áldásokat reméltem elnyerni a saját szolgálatom révén.”
„Édesapám Bolíviában szolgált, de édesanyám nem ment misszióba. Viszont ismertem több nőtestvért, akik missziót szolgáltak, és csodáltam őket” – mondja a saját példaképeiről a szintén „első nemzedékes” Larsen nővér.
Burdick nővér viszont mindkét szülője példáját követte a döntése meghozatalakor: „Apu Japánban, anyu Argentínában szolgált missziót. Amikor a változtatást bejelentették, addigra már beadtam a jelentkezésemet. Anyu csodálatos példa volt számomra. Láttam, hogy milyen hatalmas, pozitív hatással volt rá a hithű szolgálata. Tudtam, hogy én is ilyen alapokat akarok a saját és leendő családom életében.”
A fiatal felnőttként felvállalt misszionáriusi szolgálat azonban nem az egyetlen lehetőség arra, hogy egy nőtestvér részt vegyen ebben a munkában. A The New York Times is ír arról a jelentős szerepről, amelyet a mindenkori misszióelnök felesége tölt be, többek között a misszionáriusok bátorításában, erősítésében és támogatásában. Bár a cikk ezt külön nem hangsúlyozza ki, de a missziós szolgálat nyitva áll az idősebb egyháztagok – elsősorban házaspárok – előtt is. Magyarországon a Magyarországi Budapest Misszió elnökén és feleségén kívül 11 házaspár és két nőtestvér szolgál időskori missziót. Ezekkel a nővérekkel a nálunk szolgáló misszionáriusok bőven több mint egyharmada az egyház nőtagjai közül kerül ki.
Elváltak és eltávoztak egymástól, bízva az Úrban, hogy aratásuk végén újra találkoznak majd
A szolgálat megváltoztatja azok életét, akiket szolgálnak, és azokét is, akik szolgálnak. Nincs ez másképpen a hazánkban szolgáló nővérekkel sem. „Jobban megértem az élet célját, ez pedig naponta hatással van a döntéseimre. Nagyon megszerettem Magyarországot és a magyarokat. Tudom, hogy amikor hamarosan elutazom innen, a szívem egy darabja itt marad” – tekint vissza az itt töltött időszakra Burdick nővér.
Broadhead nővér is egyetért ezzel: „Most már mindenre, amit teszek, örökkévaló nézőpontból tekintek. Ez nem volt jellemző a misszióm előtt. Megértettem, hogy a kis és egyszerű dolgok, amiket ma teszünk, óriási hatással vannak az életünkre. Örökké hálás leszek, hogy lehetőségem volt Magyarországon szolgálni az Urat.”
„Én mindig is »misszióban« leszek – jelenti ki határozottan Larsen nővér. – Tudom, hogy az evangélium életeket áld meg, és hazatérve is folytatni akarom az evangélium csodálatos üzenetének hirdetését.”