Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza erőteljes programba kezdett, hogy még az áprilisban beköszöntő esős évszak előtt a egyháztagok kezébe adhasson mintegy 600, az átmeneti szállások felépítéséhez szükséges eszközt és felszerelést biztosító készletet. Az egységcsomagok léceket, tetőhöz való hullámosított bádogot és hurrikánszíjakat, valamint cementet tartalmaznak. A cél az, hogy a családok visszatérhessenek a saját lakóhelyükre. Előbb eltávolítják a törmelékeket a különféle szervezett szolgálati projektek keretében, majd miután a telkeket megtisztították, felállíthatók rajtuk a sátrak vagy az új, átmeneti menedékek. Az egyház folyamatosan azon munkálkodik, hogy segítsen a normális állapot és az önellátás visszaállításában. „A jólét alapelveinek kell érvényesülniük, vagyis annak, hogy segítsünk az embereknek önmagukon segíteni” – mondta Berthony Theodore, idősebb egyházi vezető Haitin. Az egyházi jóléti igazgatók segítettek a helyi egyházi vezetőknek létrehozni egy jól felszerelt, létfontosságú élelmiszerek tárolására alkalmas élelemraktárat, ahol például babot, rizst és tejet tudnak raktározni. A megrendeléseket a helyi gyülekezet vezetői intézik, majd a szükséges mennyiséget kiszállítják a kilenc gyülekezeti ház egyikébe, melyeket menedékként használtak a földrengés miatt hajléktalanná váltak számára. UTOLSÓ NAPI SZENT EGYHÁZI ÉPÜLETEK HAITIN: A BIZTONSÁG ÉS NYUGALOM KIKÖTŐI Több száz család továbbra is a Port-au-prince közelében található 9 gyülekezeti házban talál menedékre három héttel a földrengés után. Az ott lakók számára a gyülekezeti házak a nyugalom és biztonság helyét jelentik. Az egyház közel 1500 sátrat biztosított azoknak, akik hajlék nélkül maradtak, és sokan a kápolnák körüli területeken is sátrakat vertek fel. „Egy szomszédom mesélt nekem erről a helyről, és hívott, hogy jöjjek ide – mondja a 16 éves Cazy Lenlingy. – Nagyon örülök, hogy itt lehetek. Mindenki nagyon kedvesen fogadott, hála Istennek.” Eredetileg több mint hétezren találtak menedékre az egyházi épületekben. A hajléktalanná vált emberek kétharmada nem az egyház tagja. ORVOSOK Az egyház számos orvoscsapatot támogatott, hogy segítsen a földrengésben megsérült rengeteg emberen. „Nem tudtam volna nyugodtan ücsörögni a fotelemben, mikor tudtam, hogy tehetnék valamit" – mondta érzelemtől elcsukló hangon Dr. John Matheson a washingtoni Kennewickből. Néhány önkéntes orvos az Egyesült Államokból együtt dolgozott Dr. Gislaine St. Louis gyermekorvossal, aki tagja az egyháznak. „A földrengés után bezártam a magánkórházamat, hogy időmet most inkább az itteni gyermekek megsegítésére fordíthassam – mondta Dr. St. Louis. – Szeretem a gyermekeket, és azt akarom, hogy jobban legyenek.” Amikor Dr. St. Louis orvoskollégáival ellátogatott a különböző gyülekezeti házakba, gyorsan terjedt a híre a közösségben, ezért tucatjával kezdtek özönleni hozzá a segítséget kérő betegek. Az orvosok meg akartak győződni róla, hogy a közvetlenül a földrengés után ellátott sérülések megfelelően, fertőzés nélkül gyógyulnak-e. „Ami a leginkább megérintett, az az volt, ahogyan láttam az embereket gyülekezni az egyház épületében, és hogy az egyház milyen hamar reagált, és képes volt mindent megszervezni az első katasztrófa után” – mondta Dr. St. Louis. Még a legnagyobb káosz közepette is felragyog a remény. Három orvos azt mondja, hogy Haitire érkezésük napján máris szembesültek az első orvosi vészhelyzettel. „Észrevettem egy nőt, aki nehezen lélegzett, és erőlködött. Vajúdni kezdett!” – mondta Dr. Rodney Anderson a utahi Vernalból, aki pont szülészorvosként dolgozik. >Pályafutása során több mint 4000 gyermeket segített már a világra. „Reméltem, hogy míg itt vagyok, sikerül majd segítenem egy szülésnél. De nem gondoltam, hogy erre ilyen hamar sor kerül” – mondta. A texasi Houstonból érkezett Matheson, Anderson és Craig Coleby doktor a várandós kismamát egy pingpong asztalra helyezték, majd a világra segítettek egy apró, de egészséges kisfiút. A kismama, Noiselia Saintdor azt mondta, öt gyermekével teljesen pánikba estek, miután a földrengés lerombolta az otthonukat. Fel-alá rohangáltak az utcán, és nem tudtak biztonságos helyre menekülni. „Nem vagyunk ennek az egyháznak a tagjai, de imádkoztam Istenhez, hogy tudjam, hová menjek” – mondta Noiselia. Látta, hogy többen is a gyülekezeti házhoz mennek, ezért követte őket. „Amikor megérkeztem, nagyon boldog voltam, mert itt biztonságban éreztem magam – emlékszik vissza Noiselia. – Hálás vagyok azokért az emberekért, akik itt befogadtak bennünket, és mindazokért, akik részt vesznek ebben a nagyszerű munkában.”
STÍLUSKALAUZ-MEGJEGYZÉS:Amikor Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg az online Stíluskalauzt.