Barátságok városhatárokon és évtizedeken át

Az 1990-es évek elején, amikor Magyarországon sorra nyitották a városokat Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza misszionáriusai előtt, egyre fontosabbá vált, hogy az egyes településeken élő, újonnan megkeresztelt egyháztagok megismerkedhessenek egymással. Az akkor még misszionárius által vezetett szegedi gyülekezetben kezdeményezték azt a programsorozatot, ami mára már egy négy várost érintő eseménnyé nőtte ki magát.

„Valamikor 1994-ben volt az első nyári program” – emlékezik vissza a kezdetekre Magda György, aki mintegy 10 éven át vezette a szegedi gyülekezetet. Az akkori első testvérvárosi kapcsolatot a közeli Kecskeméttel vették fel, és ezt követően, kisebb kihagyásokkal, évről évre felváltva rendezték meg az eseményt a két városban. A tematikus lelki program mellett, melyet mindig a rendezők terjesztenek elő, illetve szerveznek meg, a napnak a másik felében van egy kötetlen program is. Mára már mindannyian jól ismerik egymás és saját városuk történelmi és kulturális emlékhelyeit, nevezetességeit, hisz játékos vetélkedőkben, várostörténeti sétákban tehettek szert ezekre az ismeretekre az évtizedek alatt.

Ez egyben remek lehetőséget nyújtott arra is, hogy az egyháztestvérek ismerkedjenek egymással, hogy barátságok szövődjenek, amelyeket – ahogy azt számos példa mutatja – több évtizeden át a mai napig életben tartanak. Mára már elmondhatjuk, hogy az egyik legfontosabb közösségi programként funkcionál ez a rendezvény az egyháztagok számára.

„Később, amikor Szolnokon és Békéscsabán is megnyitották a gyülekezeteket, ők is bekapcsolódtak ebbe a programba” – tudjuk meg Kovács Istvántól, a kecskeméti egyházközség korábbi püspökétől. Ennek immáron 10 éve, hogy nem kettő, hanem négy város vesz részt ezen a nyári eseményen. Így már olyan év is volt, amikor mintegy 160 fő volt részese ennek a nagyszabású rendezvénynek. Az egyháztagok mindenütt lelkesen készülnek, és együttes erővel veszik ki részüket mind a szervezési, mind a lebonyolítási feladatokból, de természetesen a gyülekezetek egymást is segítik. Hisz sokszor már a felkészülés során feladatokat kapnak a részt vevő egyháztagok, egyik évben például az Örökségünk című egyházi könyvből kellett elolvasniuk adott részeket, amelyekről aztán a nap során számoltak be egymásnak. Kovács István kiemelte, hogy egy-egy ilyen nap után, a színvonalas lelki tanításoknak köszönhetően a testvérek hitben megerősödve térnek haza, ahol ezzel a lelkülettel végzik tovább egyházi szolgálataikat.

A szoros baráti kötelékeknek köszönhetően idővel az is általánossá vált, hogy az érintett városokban élők közösen szervezik a templomlátogatást, ahol az egy hét során ismét lehetőségük nyílik arra, hogy lelki élményekkel gazdagodjanak, illetve elmélyítsék a barátságokat.

A misszióm előtti utolsó napok egyikét tölthettem a kecskeméti többgyülekezetes programon. Nagyszerű volt találkozni a sok csodálatos utolsó napi szenttel, és az egyház barátaival. A csodálatos lelkületben telt program számomra legemlékezetesebb része az a rendkívüli lehetőség volt, hogy egyben egy keresztelő is volt azon a napon. Nagyszerű volt látni, hogy mindenki, aki részt vett a programon, legyen az egyháztag vagy az egyház barátja, mind nagyon erősen érezték a lelket és együtt fejlődtek. Katics Richárd (18), Békéscsaba gyülekezet

Amióta megismertem az egyházat, szeretek gyülekezeti és egyházi programokra járni. Nagyon jó kikapcsolódás egyéneknek és családoknak is. Mindenkinek lehetősége van tevékenyen részt venni a szervezésben és a kivitelezésben. Én azért is szeretem őket, mert minden ilyen programból lehet új ötleteket meríteni, és jó lehetőség megismerkedni vagy találkozni más egyháztagokkal és érdeklődőkkel. Jó alkalmak adódnak a szolgálatra is ilyenkor. Legutóbb Kecskeméten voltunk egy többgyülekezetes programon, ahol nagyon tetszett, hogy segíthettem a csoportos túra lebonyolításában. Ötletes volt az is, hogy a túra végén különböző fejtörők segítségével tudtunk csoportonként számkódokat szerezni ahhoz, hogy végre mindenki hozzájusson az ebédhez. Igazán felemelő volt, hogy részt vehettünk egy keresztelőn, ami éppen aznap volt. A békéscsabai gyülekezethez csatlakozott egy új egyháztag, és jó volt látni, hogy a programon részt vevő több gyülekezetből egész sokan érdeklődtek a jeles esemény iránt és támogatták őt a jelenlétükkel. Jó látni és érezni, hogy az emberek jól érzik magukat ezeken a programokon, és legalább erre a kis időre elszakadnak a világtól és a mindennapi gondjaiktól. Sólyomné Gyöngyi (45), Szolnok gyülekezet