Családok megerősítése határokon átívelően: A párbeszéd és az elismerés napja Brüsszelben

A szülők világnapján Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza újra hitet tesz azon elköteleződése mellett, hogy világszerte megerősítse a családokat. Május 13-án Brüsszelben az egyház Európai Uniós és Nemzetközi Kapcsolatok Irodája volt a házigazdája az Európai Családpolitikai Konferenciának és az Európai Családi Értékek díjátadójának. Az eseményen találkozhattak egymással olyan különböző hátterű vezetők és szervezetek, amelyek közös erőfeszítéseket tesznek a családok jóllétének az előremozdítására Európa-szerte. 

Ezen a napon európai és észak-amerikai szakpolitikusok, tudósok, újságírók, vallási vezetők és érdekvédők gyűltek össze, hogy tartalmas párbeszéd keretében megvitassák a családdal kapcsolatos kérdéseket és elismerjék azon különleges vezetőket, akik a családnak, mint a társadalom alapegységének a megerősítésén munkálkodnak.

Ezek az események a Családok megerősítése elnevezésű kezdeményezés részei, amelyet az egyház egy Utah állambeli kutatóközponttal, a Sutherland Intézettel karöltve szervezett meg. Az idei találkozón megemlékeztek arról is, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza Elnöksége és a Tizenkét Apostol Kvóruma 30 évvel ezelőtt jelentette meg közös nyilatkozatát, melynek címe A család: Kiáltvány a világhoz, és amely megerősíti a család szerepét Isten tervében.

A nap az Európai Családpolitikai Konferencia öt lendületes ülésével kezdődött, ahol olyan kutatási eredményekről, szakpolitikai tapasztalatokról, és élményekről számoltak be, amelyek betekintést nyújtanak a családokat napjainkban érintő kihívásokba és lehetőségekbe. Antonella Sberna, az Európai Parlament egyházakkal és nem felekezeti szervezetekkel való párbeszédért felelős alelnöke nyitotta meg a rendezvényt. Videóüzenetében egy európai családi megállapodás mellett érvelt és arra kérte a döntéshozókat, hogy a családot helyezzék Európa jövőjének a középpontjába, kiemelve annak alapvető szerepét a társadalmi összetartás erősítésében és az állampolgárok életében. Ezt mondta: „A család nem egy elméleti fogalom – és soha nem is szabadna rá úgy tekintenünk –, hanem egy kézzelfogható, megélt valóság.”

Az első ülés témája a család szerkezete és a gyermekjóllét volt. Dr. Vincenzo Bassi, a FAFCE (Európai Katolikus Családegyesületek Szövetsége) elnöke kifejtette, hogy történelmileg „a család vezette el az emberiséget a civilizációhoz” és a házasság volt az első olyan szövetség, amelyben a sajátunk elé helyeztük egy másik ember érdekeit. Prof. Jenet Erickson, a BYU Wheatley Intézet tudományos munkatársa kiemelte, milyen fontosak a kétszülős háztartások, „osztályok közötti vízválasztóként” hivatkozva rájuk. Elmondása szerint a kutatások azt mutatják, hogy az ilyen helyzetben élő gyermekek az igazán kiváltságosak. Dr. Matteo Rizzoli, a LUMSA Egyetem közgazdaságtani karának professzora szerint „nem arról van szó, hogy olcsóbb legyen a gyermekvállalás, hanem arról, hogy értékesebbek legyenek a családok”, arra utalva ezzel, hogy a családok értékének szem előtt tartása legalább olyan fontos, mint amilyen jelentőséggel az anyagi szempontok bírnak.

A második ülés ráirányította a figyelmet arra, hogy szükség van a családpolitikai intézkedések mélyebb átgondolására. José Luis Bazan az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottságától, áttekintést nyújtott arról, hogy milyen katolikus források állnak a családok és fiatalok rendelkezésére. Rick Larsen, a Sutherland Intézet elnöke és ügyvezetője kijelentette, miszerint „megfeledkezünk arról, hogy a család az, ami működőképessé tesz egy társadalmat”.

A harmadik ülésen olyan fiatalok kaptak szót, akik kutatási eredményekről és érdekvédelemről beszéltek. A lengyel származású Maja Jesmanowicz, a spanyolországi Európai Nagycsaládosok Szövetségének projektmenedzsere megerősítette, hogy „a fiatalok még mindig szeretnének gyermeket vállalni, ha szívükre, és nem az eszükre hallgatnak”, rámutatva arra, hogy a félelmek és a bizonytalanság nagy szerepet játszik e döntések meghozatalában. Emma Howlett, a Brigham Young Egyetem hallgatója kiemelte a példákban rejlő erőt, miszerint „annyira nagyra értékeljük a családi életet, hogy félünk belekezdeni, ha az nem tökéletes”. Megemlítette azt is, hogy a fiatalok általában véve gyanakvóak az intézményekkel szemben, illetve önazonosságot és megbízhatóságot keresnek a forrásokban, amelyekhez fordulnak.

A negyedik ülés a törvényhozói döntésekről szólt. Todd Weiler, Utah állam szenátora és Candice Pierucci utah-i képviselőasszony családközpontú kezdeményezéseket mutattak be az oktatás, az adópolitika és a gyermekek digitális térben való védelme kapcsán. Lisa Perkins, dán parlamenti képviselő a következő gondolatot osztotta meg a családpolitikai rendszerekkel kapcsolatban: „Létrehoztunk egy jólléti államot, amely mára oly sokrétűvé vált, hogy a családdal verseng.” Marco La Marca, Dubravka Šuica, a földközi-tengeri országokért felelős európai biztos kabinetjének a tagja kiemelte a háztartásbeli anyák gazdasági értékét: „Át kell gondolnunk azt, hogyan tekintünk a GDP-adatokra, mert azokba nem számítjuk bele az ő munkájukat.”

A konferencia plenáris üléssel zárult, amelyen összefoglalták a korábbi ülések legfontosabb gondolatait. A beszélők egyetértettek abban, hogy szükség van egy hosszútávú, elvalapú megközelítésre. „Elveszünk talán a részletekben. Mi az átfogó tervünk?” – vetette fel Prof. Rizzolli a családi értékek társadalmi szerepéről szólva.

A konferencia zárásaként Francesco Di Lillo, az Európai Uniós és Nemzetközi Kapcsolatok Irodájának az igazgatója a családkiáltványt idézve arra kérte mindenhol „a felelős állampolgárokat és kormányzati tisztviselőket, hogy mozdítsák elő azokat az intézkedéseket, melyek célja a családnak mint a társadalom alapegységének a fenntartása és megerősítése”.

A konferenciát követően a vendégek egy vacsorán találkoztak újra, ahol sor került a 2025-ös Európai Családi Értékek díj átadására, illetve egy zenei előadásra Aaron McInnis tenorénekes és Marie Datcharry zongorista tolmácsolásában.

A 2025-ös díjat Merete Riisager, korábbi dán gyermek- és oktatásügyi miniszter nyerte el. Merete Riisager a szülői jogok és az oktatási szabadság szószólójaként vált ismertté, hatása pedig nemcsak országos, hanem európai szintű. Az ő munkája formálja a jogalkotást, illetve a társadalmi és a kulturális párbeszédet.

Köszönőbeszédében megosztott egy történetet a nagyszüleiről, akik a háború utáni Dániában alapítottak családot és kezdtek vállalkozásba. Beszélt a szolgálaton, alázaton és örömön alapuló családi kultúráról. „Megtanultuk tőlük, hogy akár ezüstkanállal a szánkban születünk ebbe az életbe, akár nem, az, hogyan használjuk ki a lehetőségeinket, a mi felelősségünk – mondta. – Nem azért jöttünk erre a világra, hogy az állam vagy egy munkahelyi főnökünk kedvére tegyünk. Azért vagyunk itt, hogy megbecsüljük magát az életet és a tőlünk telhető legjobban betöltsük a szerepünket.”

Habár meglepte az elismerés, Riisager azt mondta, a díj megerősítette benne munkája csendes igazságát: „Soha nem tekintettem magamra úgy, mint aki a családokért harcol, ám visszanézve látom, hogy valójában pontosan ezt tettem.”

Az est zárásával a vendégek kifejezték hálájuk a lehetőségért, hogy megvitathattak gondolatokat, kapcsolatokat építhettek egymással és ismételten elkötelezhették magukat a család megerősítésére irányuló közös felelősségük mellett. A konferencia és a díj a családkiáltvány egy jól kivehető témája köré épült, miszerint a család központi szerepet játszik a Teremtőnek a gyermekei örökkévaló rendeltetésére vonatkozó tervében.