Sajtóközlemény

Családok megerősítése határokon átívelően: A párbeszéd és az elismerés napja Brüsszelben

A család: Kiáltvány a világhoz kiadásának 30. évfordulóját ünnepeljük

A szülők világnapján Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza újra hitet tesz azon elköteleződése mellett, hogy világszerte megerősítse a családokat. Május 13-án Brüsszelben az egyház Európai Uniós és Nemzetközi Kapcsolatok Irodája volt a házigazdája az Európai Családpolitikai Konferenciának és az Európai Családi Értékek díjátadójának. Az eseményen találkozhattak egymással olyan különböző hátterű vezetők és szervezetek, amelyek közös erőfeszítéseket tesznek a családok jóllétének az előremozdítására Európa-szerte. 

Ezen a napon európai és észak-amerikai szakpolitikusok, tudósok, újságírók, vallási vezetők és érdekvédők gyűltek össze, hogy tartalmas párbeszéd keretében megvitassák a családdal kapcsolatos kérdéseket és elismerjék azon különleges vezetőket, akik a családnak, mint a társadalom alapegységének a megerősítésén munkálkodnak.

Ezek az események a Családok megerősítése elnevezésű kezdeményezés részei, amelyet az egyház egy Utah állambeli kutatóközponttal, a Sutherland Intézettel karöltve szervezett meg. Az idei találkozón megemlékeztek arról is, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza Elnöksége és a Tizenkét Apostol Kvóruma 30 évvel ezelőtt jelentette meg közös nyilatkozatát, melynek címe A család: Kiáltvány a világhoz, és amely megerősíti a család szerepét Isten tervében.

A nap az Európai Családpolitikai Konferencia öt lendületes ülésével kezdődött, ahol olyan kutatási eredményekről, szakpolitikai tapasztalatokról, és élményekről számoltak be, amelyek betekintést nyújtanak a családokat napjainkban érintő kihívásokba és lehetőségekbe. Antonella Sberna, az Európai Parlament egyházakkal és nem felekezeti szervezetekkel való párbeszédért felelős alelnöke nyitotta meg a rendezvényt. Videóüzenetében egy európai családi megállapodás mellett érvelt és arra kérte a döntéshozókat, hogy a családot helyezzék Európa jövőjének a középpontjába, kiemelve annak alapvető szerepét a társadalmi összetartás erősítésében és az állampolgárok életében. Ezt mondta: „A család nem egy elméleti fogalom – és soha nem is szabadna rá úgy tekintenünk –, hanem egy kézzelfogható, megélt valóság.”

Az első ülés témája a család szerkezete és a gyermekjóllét volt. Dr. Vincenzo Bassi, a FAFCE (Európai Katolikus Családegyesületek Szövetsége) elnöke kifejtette, hogy történelmileg „a család vezette el az emberiséget a civilizációhoz” és a házasság volt az első olyan szövetség, amelyben a sajátunk elé helyeztük egy másik ember érdekeit. Prof. Jenet Erickson, a BYU Wheatley Intézet tudományos munkatársa kiemelte, milyen fontosak a kétszülős háztartások, „osztályok közötti vízválasztóként” hivatkozva rájuk. Elmondása szerint a kutatások azt mutatják, hogy az ilyen helyzetben élő gyermekek az igazán kiváltságosak. Dr. Matteo Rizzoli, a LUMSA Egyetem közgazdaságtani karának professzora szerint „nem arról van szó, hogy olcsóbb legyen a gyermekvállalás, hanem arról, hogy értékesebbek legyenek a családok”, arra utalva ezzel, hogy a családok értékének szem előtt tartása legalább olyan fontos, mint amilyen jelentőséggel az anyagi szempontok bírnak.

A második ülés ráirányította a figyelmet arra, hogy szükség van a családpolitikai intézkedések mélyebb átgondolására. José Luis Bazan az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottságától, áttekintést nyújtott arról, hogy milyen katolikus források állnak a családok és fiatalok rendelkezésére. Rick Larsen, a Sutherland Intézet elnöke és ügyvezetője kijelentette, miszerint „megfeledkezünk arról, hogy a család az, ami működőképessé tesz egy társadalmat”.

A harmadik ülésen olyan fiatalok kaptak szót, akik kutatási eredményekről és érdekvédelemről beszéltek. A lengyel származású Maja Jesmanowicz, a spanyolországi Európai Nagycsaládosok Szövetségének projektmenedzsere megerősítette, hogy „a fiatalok még mindig szeretnének gyermeket vállalni, ha szívükre, és nem az eszükre hallgatnak”, rámutatva arra, hogy a félelmek és a bizonytalanság nagy szerepet játszik e döntések meghozatalában. Emma Howlett, a Brigham Young Egyetem hallgatója kiemelte a példákban rejlő erőt, miszerint „annyira nagyra értékeljük a családi életet, hogy félünk belekezdeni, ha az nem tökéletes”. Megemlítette azt is, hogy a fiatalok általában véve gyanakvóak az intézményekkel szemben, illetve önazonosságot és megbízhatóságot keresnek a forrásokban, amelyekhez fordulnak.

A negyedik ülés a törvényhozói döntésekről szólt. Todd Weiler, Utah állam szenátora és Candice Pierucci utah-i képviselőasszony családközpontú kezdeményezéseket mutattak be az oktatás, az adópolitika és a gyermekek digitális térben való védelme kapcsán. Lisa Perkins, dán parlamenti képviselő a következő gondolatot osztotta meg a családpolitikai rendszerekkel kapcsolatban: „Létrehoztunk egy jólléti államot, amely mára oly sokrétűvé vált, hogy a családdal verseng.” Marco La Marca, Dubravka Šuica, a földközi-tengeri országokért felelős európai biztos kabinetjének a tagja kiemelte a háztartásbeli anyák gazdasági értékét: „Át kell gondolnunk azt, hogyan tekintünk a GDP-adatokra, mert azokba nem számítjuk bele az ő munkájukat.”

A konferencia plenáris üléssel zárult, amelyen összefoglalták a korábbi ülések legfontosabb gondolatait. A beszélők egyetértettek abban, hogy szükség van egy hosszútávú, elvalapú megközelítésre. „Elveszünk talán a részletekben. Mi az átfogó tervünk?” – vetette fel Prof. Rizzolli a családi értékek társadalmi szerepéről szólva.

A konferencia zárásaként Francesco Di Lillo, az Európai Uniós és Nemzetközi Kapcsolatok Irodájának az igazgatója a családkiáltványt idézve arra kérte mindenhol „a felelős állampolgárokat és kormányzati tisztviselőket, hogy mozdítsák elő azokat az intézkedéseket, melyek célja a családnak mint a társadalom alapegységének a fenntartása és megerősítése”.

A konferenciát követően a vendégek egy vacsorán találkoztak újra, ahol sor került a 2025-ös Európai Családi Értékek díj átadására, illetve egy zenei előadásra Aaron McInnis tenorénekes és Marie Datcharry zongorista tolmácsolásában.

A 2025-ös díjat Merete Riisager, korábbi dán gyermek- és oktatásügyi miniszter nyerte el. Merete Riisager a szülői jogok és az oktatási szabadság szószólójaként vált ismertté, hatása pedig nemcsak országos, hanem európai szintű. Az ő munkája formálja a jogalkotást, illetve a társadalmi és a kulturális párbeszédet.

Köszönőbeszédében megosztott egy történetet a nagyszüleiről, akik a háború utáni Dániában alapítottak családot és kezdtek vállalkozásba. Beszélt a szolgálaton, alázaton és örömön alapuló családi kultúráról. „Megtanultuk tőlük, hogy akár ezüstkanállal a szánkban születünk ebbe az életbe, akár nem, az, hogyan használjuk ki a lehetőségeinket, a mi felelősségünk – mondta. – Nem azért jöttünk erre a világra, hogy az állam vagy egy munkahelyi főnökünk kedvére tegyünk. Azért vagyunk itt, hogy megbecsüljük magát az életet és a tőlünk telhető legjobban betöltsük a szerepünket.”

Habár meglepte az elismerés, Riisager azt mondta, a díj megerősítette benne munkája csendes igazságát: „Soha nem tekintettem magamra úgy, mint aki a családokért harcol, ám visszanézve látom, hogy valójában pontosan ezt tettem.”

Az est zárásával a vendégek kifejezték hálájuk a lehetőségért, hogy megvitathattak gondolatokat, kapcsolatokat építhettek egymással és ismételten elkötelezhették magukat a család megerősítésére irányuló közös felelősségük mellett. A konferencia és a díj a családkiáltvány egy jól kivehető témája köré épült, miszerint a család központi szerepet játszik a Teremtőnek a gyermekei örökkévaló rendeltetésére vonatkozó tervében.

STÍLUSKALAUZ-MEGJEGYZÉS:Amikor Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg az online Stíluskalauzt.