A vallásszabadság több pusztán annál, mint hogy valakinek joga van abban hinni, amiben akar. Annak a szabadságát jelenti, hogy az alapvető hitelveid szerint szólhatsz és cselekedhetsz. A vallásszabadság védi minden egyes ember jogát ahhoz, hogy lehessenek ilyen hitelvei, és azoknak hangot adhasson anélkül, hogy üldöznék érte, vádat emelnének ellene vagy megtagadnák a jogegyenlőségét. Biztosítja továbbá, hogy az emberek megválaszthassák a maguk vallását, vallást válthassanak vagy egyáltalán ne legyenek vallásosak, ha úgy kívánják.
Ezt a jogot egyre inkább támadják, megkérdőjelezik és korlátozzák. Ronald A. Rasband elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában, erről a témáról beszélgetett a Brigham Young Egyetem tanulóinak egy csoportjával. Azt mondta: „Társadalomunkat annyira elvakítják azon törekvése, hogy orvosolhassa az emberek egy adott csoportjának jogellenes megkülönböztetését, hogy fennáll a veszélye annak, hogy egy újabb csoportot tegyen áldozattá: a hívő embereket, mint ti és én.”
Ezután olyan eseteket mutatott be, amikor azért kifogásolnak egyházi iskolákat, mert megkövetelik egy becsületkódex betartását. Nagy cégek vezérigazgatóit rekesztik ki vagy kényszerítik arra, hogy lemondjanak a tisztségükről azért, mert a vallásos meggyőződéseik politikailag már nem elfogadhatóak, valamint cégeket záratnak be vagy visznek csődbe pusztán azért, mert hangot adnak a hitelveiknek.
Fontos megemlíteni ezt a változást, mivel a bizonyos életstílusok iránti egyre növekvő elfogadás ahhoz vezetett, hogy a vallásos életvitel egyre inkább kétségbevonttá, fenyegetetté és a párbeszédből kizárttá vált.
Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 18. cikke kijelenti: „Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához; ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.”
Ehhez hasonlóan Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza 11. hittétele kijelenti: „Igényt tartunk arra a kiváltságra, hogy saját lelkiismeretünk parancsai szerint hódoljunk a Mindenható Istennek, és minden embernek megadjuk ugyanezt a kiváltságot, hadd hódoljanak úgy, ott és annak, ahogy, ahol és aminek akarnak.”
A vallásszabadság nem csupán Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai számára fontos. Ez a jog biztosítja minden vallás gyakorlását. Joseph Smith próféta ezt mondta: „[U]gyanígy kész vagyok meghalni egy presbiteriánus, egy baptista vagy bármely más felekezethez tartozó jó embernek a jogai védelmében; mert az a tantétel, amely az utolsó napi szentek jogait eltaposná, eltaposná a római katolikusok vagy bármely más felekezethez tartozók jogait is, akik esetleg népszerűtlenek, vagy túl gyengék ahhoz, hogy megvédjék magukat.”
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza azonban azt is kijelentette: „A vallásszabadság nem ír felül mindent. A vallási tevékenységek korlátozása helyénvaló, amikor az szükséges olyan alapjogok védelméhez, mint az élet, a tulajdon, az egészség és mások biztonsága. Ám az ilyen korlátozásoknak valóban szükségesnek kell lenniük, nem csupán ürügyként szolgálniuk a vallásszabadság korlátozására.”
Világos, hogy a vallásszabadság fontos a társadalom számára. Azon társadalmak, amelyekben vallásszabadság van, virágoznak. A vallásszabadság szoros összefüggésbe hozható az alacsonyabb mértékű szegénységgel, a jobb közegészséggel, a nők és kisebbségek nagyobb mértékű jogaival, a kisebb mértékű vagyoni egyenlőtlenséggel, valamint a gazdasági növekedéssel (lásd: https://religiousfreedomandbusiness.org/religious-freedom-business). Mindenkinek szüksége van a vallásszabadságra, bármilyen vallású is legyen.