Amint belépsz a középiskolai osztályterembe, három kérdést látsz az ablakok felett, a falon lógó posztereken. A kérdések a tanulókat egy támogató és fenntartható közösségi környezetben köszöntik. Igaz? Kedves? Hasznos?
E három eldöntendő kérdés feltételével a tanár egy jól működő társasági magatartási kódexet népszerűsít, amely arra buzdítja a tanulókat, hogy pozitív módon viszonyuljanak egymáshoz. Elősegíti a tanulást, ha a tanulók követik ezt a gyors, háromkérdéses tesztet az egymással való kommunikációval kapcsolatban: Igaz? Kedves? Hasznos?
Ez az ebben az osztályteremben szorgalmazott alapelvi hozzáállás egy fenntartható, egységes mintát ad a családi életben, a munka világában és a közösségi médián történő megfelelő kommunikációnak. A beszédünk vagy felemel és buzdít, vagy megsebez és megsért másokat.
Az a kommunikáció, amely nem állja ki ezt az egyszerű próbát, fellelhető minden nyelvben és a népszerű közösségimédia-oldalakon is. Egy hibás kommunikációs minta minden helyzetben romlottá és sértővé válik. Az üzenetben, ímélben, valamint honlapokon és telefonos alkalmazásokon keresztül küldött sértő képek, szavak, gesztusok, mémek, viccek, történetek és pletykák az egymással való kommunikáció romlott, tiszteletlen mintái.
.jpg)
A European Antibullying Network 5. nemzetközi konferenciájának kiemelt beszélője Peter Smith, a Londoni Egyetem Pszichológia Tanszékének tanára és az EAN tiszteletbeli tagja volt, aki bemutatta a zaklatók és az áldozatok arányában megmutatkozó nemek közti különbség következetességeit. Smith professzor fő megállapítása az volt, hogy a zaklatás, mint jelenség, ugyanolyan mértékben érint fiúkat és lányokat.[2]
Matt Watson, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Családsegítő Szolgáltatások egy terapeutája szerint: „[A viselkedés zaklatásnak nevezhető], amikor jelen van a félelem és a megfélemlítés, vagy amikor annak ellenére is folytatódik a viselkedés, hogy valaki azt mondja »elég«. Az áldozat érzéseit nem veszik figyelembe”.[3]
Fel kell hagynunk a romlott kommunikációval, hogy elkerüljük a kellemetlen következményeket. Dieter F. Uchtdorf elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában, egy megindító, 10 perces rövidfilmben meséli el azt a képzeletbeli szereplőkről szóló történetet, amely a nemkívánatos következményeket, valamint egy fiatal férfi szívbéli változását mutatja be.[4] Dieter F. Uchtdorf elder ezt tanácsolja nekünk, amikor gyűlöletről, pletykáról, kirekesztésről, kicsúfolásról, meg nem bocsátásról, vagy mások megbántására való vágyról van szó: Hagyd abba!
„Tartasz-e haragot valakivel? Terjesztesz-e pletykákat, ideértve, amikor esetleg még igaz is, amit híresztelsz? Előfordul-e, hogy kirekesztesz, eltaszítasz vagy büntetsz valakit olyasvalamiért, amit tett? Titokban irigykedsz-e másokra? Vágysz-e arra, hogy árts valakinek? Ha e kérdések bármelyikére igennel feleltetek, jól tennétek, ha alkalmaznátok a korábbi kétszavas prédikációt: Hagyjátok abba! Van elég szívfájdalom és szomorúság ebben az életben anélkül, hogy hozzáadnánk ahhoz a saját makacsságunkkal, keserűségünkkel és sértettségünkkel.”
Uchtdorf elder így folytatja: „Legyünk kedvesek. Bocsássunk meg. Beszéljünk békésen a másikkal. Legyünk jók mindenkivel. Lehetőséget adva arra, hogy úgy lássunk másokat, mint ahogy Mennyei Atyánk lát bennünket: valakinek, aki hiányos és tökéletlen, ám képzeletünkön messze túlszárnyaló lehetőségekkel és értékkel rendelkezik. Mivel Isten oly nagyon szeret bennünket, nekünk is szeretnünk kell és meg kell bocsátanunk. Emlékezzetek: végül az irgalmasok irgalmasságot nyernek.”
Az élet osztálytermében a más emberekkel való kapcsolatunk az, ami igazán számít. Ne felejtsétek el próbára tenni az egymásnak szánt üzeneteiteket a következő három elvi kérdéssel:
Igaz?
Kedves?
Hasznos?