Az utóbbi évszázad hatalmas technikai fejlődése során Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai és barátai világszerte élvezhették annak előnyeit, hogy az általános konferencia egyre könnyebben elérhetővé vált. Azoknak, akik Európából nézik a konferenciát, nem mindig volt ilyen könnyű dolguk a közvetítés elérésében.
Norbert Meissner Németországból még jól emlékszik, mikor az általános konferenciát telefonvonalon közvetítették a kápolnákba. A szülei elvitték őt és két testvérét a nürnbergi cövekközpontba, és az egész napot ott töltötték. Tízéves kisfiúként ez volt számára a „legunalmasabb időtöltés”.
„A közvetítés minősége nagyon rossz volt – mondta Meissner testvér. – A hang úgy jött át, mintha telefonon beszéltek volna hozzánk. Nem digitálisan. Analóg vonal volt, mindenféle zavaró háttérzajjal.”
A Skóciában élő Daryl Watson is emlékszik még az 1960-as évek általános konferenciáira, mikor telefonvonalon át közvetítették azt a kápolnákba.
„A családomnak az edinburgh-i gyülekezeti házba kellett elutaznia, majdnem 50 kilométerre, azért, hogy meghallgassuk a konferenciát” – mondta Watson tesvér.
Egy telefonmérnöknek a konferencia előtt néhány nappal ki kellett alakítania egy különleges telefonvonalat, aztán a konferencia után újra szét kellett kapcsolnia. Watson édesanyjának ez a módszer nagyon fáradságos volt, mert neki mindeközben a kisgyerekekkel is foglalatoskodnia kellett.
„Néha a vonal egyszerűen megszakadt, és egy ideig nem hallottunk semmit” – mondta Daryl.
A telefonvonalat később rádiós közvetítés váltotta fel, és a beszédek során kivetítették a falra az éppen beszélő általános felhatalmazott képét. Ez az 1970-es évek végén megszűnt, amikor a cövekek videokazettákon kapták meg a konferenciai ülések anyagát, több héttel az esemény után, és külön üléseket terveztek be, melyeken lejátszották azt az egyháztagok számára.
Dinis Adriano Portugáliából jól emlékszik arra, hogy tinédzserként videokazettáról nézte az általános konferenciákat.
„Épp Bruce R. McConkie búcsúbeszéde hangzott el – mondta Dinis. – Egy szombati tevékenységen láttam, és nagyon magával ragadott. Emlékszem, amint hallgattam McConkie elder lenyűgöző, erőteljes beszédét, és bár nem értettem mindent pontosan, úgy éreztem a Lelket, ahogy még soha azelőtt.”
Dinis testvére, Paulo, emlékszik arra is, mikor a Liahónát olvasta az általános konferencia után.
„Nagy késéssel jutott el hozzánk a portugálra fordítás miatt – mondja. – Emlékszem, miután megkaptuk, rögtön kinyitottam a közepén, hogy lássam, van-e jelentősebb változás a kvórumokban.”
Amikor műholdas közvetítésre váltottak, Paulo számára a konferenciai élmény különleges változást hozott.
„Az, hogy élőben láthattam Ezra Taft Benson elnököt és a többi általános felhatalmazottat, páratlan élmény volt” – mondta Paulo. Felidézi azt is, hogy a közvetítéseket továbbra is meg tudták nézni videokazettán. „Így visszatekintve tényleg furcsán hangzik, hogy két-három hónapot kellett várnunk, míg megtudhattuk, mi hangzott el a konferencián.”
Hanno Luschin Németországból szintén emlékszik a műholdas közvetítésre. Félévente elvitte a családját a cövekközpontba, hogy megnézzék. Soha nem hagytak ki egyetlen alkalmat sem. Akkoriban Angliában éltek a családjával. A kilencvenes évek közepén a technika fejlődésével a házukon lévő kis műholdvevő tányérjukat beállítva fogni tudták a jelet az általános konferenciáról.
„Mindig nagy kaland volt felküldeni az egyik idősebb fiamat a létrán, hogy aztán apránként állítgassa a parabola tányért a háztetőn, miközben én a jelet figyeltem a tévében, hogy tiszta képet és hangot tudjunk fogni” – mondta Luschin testvér.
Amikor az internet miatt az általános konferencia még könnyebben elérhetővé vált, Luschinék kezdték otthonról, élőben nézni az általános konferenciát. A családjukkal többször is költözködtek Európán belül, ezért a közvetítési időpontok egyre későbbre és későbbre estek. Volt olyan is, hogy Hanno egészen kora reggelig, néha hajnali 5 óráig nézte.
„Minden percéért megérte” – mondta Luschin. Gyakran emlékezteti magát az elmúlt időkre, amikor még hónapokig tartott eljuttatni az üzenetet a világ különböző részeire.
„Nagyon áldottak vagyunk, hogy elérhetőek számunkra az élő próféták szavai, hogy vezessenek bennünket ezekben az utolsó napokban.”