Faji megkülönböztetés

Már több mint 30 éve annak, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza elkezdte elrendelni a papságba afrikai származású tagjait.

Sorsfordító pillanat volt ez az egyház történetében, amely hatással volt tagjaira nem csak az Egyesült Államokban, de szerte a világon is.

Abban az időben széles körben felfigyeltek rá, mindenhol milyen lelkesedéssel fogadták az egyház tagjai ezt a változást. Ken Woodward, a Newsweek hitéleti újságírója, a következőket írta a magazin 1978. június 19-i számában:

A kinyilatkoztatás meglepte a délidőben sétáló embereket Salt Lake Cityben. Egy férfi, aki egy egyházi adóra állította hordozható rádióját, izgatottan így szólt munkatársaihoz az egyház központjában: „Most jelentették be, hogy a feketék is megkaphatják a papságot!” James Dawson, a híres Mormon Tabernákulum Kórus két fekete tagjának egyike, azt mondta társainak: „Hitem megerősödött, nagyon boldog vagyok.”

Máshol izgatott fehér és fekete egyháztagok hívták fel egymást, dudáltak az utcán, és csoportokba gyűlve beszélték meg a bejelentést, amely oly váratlanul érte őket, miután az egyház akkori elnökének, Spencer W. Kimball elnöknek és apostoltársainak meghatározó lelki élményben volt része.

Woodward a Newsweektől a továbbiakban azt jósolta, hogy a következő lépés fekete gyülekezetek kialakítása lesz, fekete elderek irányítása alatt.

Woodward jóslata sok mindent elárul. 1978-ban, egy évtizeddel azután, hogy a polgárjogi mozgalom megváltoztatta Amerika képét, országszerte sok egyházban még mindig külön gyűltek össze a fehér és a fekete hívek. A feketék továbbra is feketékkel, a fehérek pedig fehérekkel hódoltak. Nagyon kevés elrendelt fekete lelkész prédikált fehér gyülekezetnek, és még évekkel később is jelen voltak a megkülönböztetés egyéb formái.

Ilyesmire azonban nem került sor Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában. Soha nem volt irányelv az elkülönítéssel létrehozott gyülekezet. Ahol különböző faji és etnikai háttérrel rendelkező mormonok egy szomszédságban laktak, ott az egyház történelme során mindig is együtt hódoltak. Feketék már jóval 1978 előtt keresztelkedtek, prédikáltak a szószékről és mondtak imát nagyrészt fehér gyülekezetekben – amihez nem volt szükség arra, hogy papsági hivatalt viseljenek.

Miután 1978 júniusában bejelentésre került a változás, az egyház világszerte azonnal hozzálátott a fekete férfi egyháztagok papsági hivatalba rendeléséhez. 1981-ben felépült Dél-Afrikában az első afrikai templom, aztán később még kettő lett felszentelve, Ghánában és Nigériában.

2007-ben a Washington Post egyik szalagcíme ez volt: „A világméretű mormonizmus új arca”. 2005-ben a New York Times egyik cikke megjegyezte, hogy a városban az egyik új egyházi épület „az egyik faji szempontból legvegyesebb gyülekezet Harlemben, körülbelül egyenlő számú fehér és fekete taggal”.

A médiában megjelenő általában kedvező beszámolók között volt azért néhány kivétel, különösen választási kampányok fűtött időszakaiban.

Ahmad Corbitt, egy afroamerikai férfi, aki cövekelnök (az érsekhez hasonlítható tisztség) New Jersey-ben, azt mondta, hogy az egyház elleni időnkénti faji vádakban „meg kell látni azok igazi valóját”.

„Szerintem mindenki tudja, hogy az emberek politikai indíttatásból mondanak olyasmit, ami egyszerűen nem egyezik a tényekkel” – mondta Corbitt.

Corbitt vezeti az egyház egyik legsokszínűbb cövekét. Bár az egyháztagság nagyrészt fehérekből áll, tizenkét gyülekezetének mindegyikében vannak különböző etnikai hátterű emberek. Három gyülekezete spanyol nyelvű, és Corbitt három fős elnökségében van fehér, illetve tongai tanácsos is.

„Aki azt állítja, hogy az egyházban faji megkülönböztetés van, nem tapasztalatokra alapozva beszél, és fogalma sincs róla, milyen összhangot élvezünk ezen a téren az egyházi családban – mondta Corbitt. – Előfordulhat, hogy színes bőrű egyháztagjainknak 13 és fél milliós tagságunkban itt-ott voltak negatív tapasztalatai. Azon számos alkalom során azonban, amikor éveken át minden szinten találkoztam az egyház tagjaival és vezetőivel, én soha semmit nem tapasztaltam, ami akár csak halványan is faji megkülönböztetésre utalt volna.”

Tony Parker, egy másik afroamerikai cövekelnök, kilenc gyülekezetet felügyel Atlanta körzetében, amelyek egyikének élén fekete püspök áll. Parker 25 éve tagja a mormon egyháznak.

„Most jobb ember vagyok, mint voltam – mondja Paker. – Jobb érzéseim vannak saját magam vonatkozásában. Sokat fejlődtem, és sok mindennel lettem gazdagabb az évek során.”

Parker szerint egyszerűen megválaszolhatók az egyházon kívülről érkező kritikák. „Aki azt hiszi, hogy az egyházban faji megkülönböztetés van, jöjjön el, és nézze meg! Odaülhet közénk az egyházi gyűléseinken, figyelhet, és beszélgethet a tagokkal.”

Arra a kérdésre, hogy érte-e őt előítéletet rejtő megjegyzés valamely utolsó napi szent társától, Parker azt mondta: „Tapasztalataim szinte egyöntetűen pozitívak. Persze néha voltak bukkanók, de semmi nem tett kárt a személyes meggyőződéseimben.”