A keresztény egyházak eltérően értelmezik a felhatalmazást, azt, hogy kinek adott jogot Isten a prédikálásra, az Ő nevében való cselekvésre, illetve az Úr egyházának irányítására. A Római Katolikus, az Ortodox és a Kopt egyházak a korai apostoloktól eredő folyamatos felhatalmazási vonalat hangsúlyozzák. Az ezektől az egyházaktól elszakadók viszont a Biblia tévedhetetlenségéből eredeztetik a felhatalmazást. Megint mások inkább egyfajta szolgálatra szólító „elhívásra” hivatkoznak. Az utolsó napi szentek egyedi szemszögből tekintenek a papsági felhatalmazásra, ami meg is határozza őket.
Az Újszövetség leírja a Jézus Krisztus által megalapított egyház felépítését és formáját. Az élén apostolok álltak, akik elrendelt felhatalmazással bírtak és kinyilatkoztatásokat kaptak. Az ő feladatuk volt az általuk ismert világban egyre terjedő egyház irányítása és tanainak tisztán tartása.
Annak tényét, hogy Jézus Krisztus eredeti egyháza végül a hitehagyás állapotába süllyed, már ősi próféták, valamint Krisztus napjainak apostolai is megjövendölték.
Az utolsó napi szentek szerint az isteni felhatalmazás az apostolok halálát követően elveszett az ősi egyházból, ezért isteni közbeavatkozás általi visszaállításra volt szükség, azonban ez nem vonja kétségbe a különböző emberek vallási élményeinek érvényességét.
- A Jézus Krisztus által tanított igaz tanok nagy része megtalálható a mai egyházakban.
- Más egyházak azon tagjai, akik elfogadják Jézus Krisztust, és igyekeznek az általa tanított tantételek szerint élni, jogot formálnak életükben az isteni útmutatásra és sugalmazásra.
- A hű keresztények akkor is a mennybe jutnak, ha nem utolsó napi szentek, és azokra, akik a rendelkezésükre álló igazság és világosság teljessége szerint éltek, később további világosság vár.
- A teológiai különbségek ellenére mindenki keresztény, aki Jézus Krisztust elfogadja Isten Fiának és a világ Megváltójának.
- A Biblia Istentől kapott kinyilatkoztatás, amely felbecsülhetetlen értékkel bír, és mélyen meg tudja változtatni az emberek életét. Fontosságát nem halványítja el annak ténye, hogy vannak további szentírások is.
Az utolsó napi szentek szerint a XIX. század első felében ténylegesen sor került a papsági felhatalmazás visszaállítására azok angyali látogatása által, akik a felhatalmazást az ősi időkben birtokolták. A feltámadt keresztelő János 1829-ben, a Pennsylvania állambeli Harmony (most Oakland) közelében tett látogatása isteni felhatalmazást állított vissza Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházába. Ezt nem sokkal később a feltámadt ősi apostolok: Péter, Jakab és János megjelenése követte.
Ma Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza minden olyan tagja, aki viseli a papságot, közvetlenül ezekre a látogatásokra és arra vezeti vissza a felhatalmazását, hogy Isten Joseph Smithre, valamint az egyház korai vezetőire ruházta a papságot. Aki ma megkapja a papságot, általában ülve várja, míg a mögötte álló, a papságot már viselő személy fejére teszi a kezeit, és hivatalosan reá ruházza ezt a felhatalmazást.
Hisszük, hogy a papsági felhatalmazás „apostoli kulcsai”, mely alatt az egyház irányításának jogát értjük, ugyanúgy megvannak a mai apostoloknál, ahogyan azokkal a korai egyház irányítására felhatalmazással bíró ősi apostolok rendelkeztek.
A hitehagyást megjövendölő szentírások
2 Thessalonikabeliek 2:3
Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia.
Ésaiás 60:2
Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.
Ésaiás 24:5
A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.
1 Timótheus 4:1
A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.
Mások vallási élményeinek érvényessége:
„Gyakran kérdezik tőlem, hogy vallási nézetek szempontjából miben különbözünk másoktól. Valójában és a lényeget tekintve vallási nézeteink nem különböznek annyira, azonban mindenkit be szeretnénk vonni a szeretet tanába. A mormonizmus egyik alapvető tantétele az igazság befogadása, bárhonnan érkezzen is az.” Joseph Smith, quoted in History of the Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, 2nded. (Salt Lake City: Deseret News Press, 1949), 5:499.
„Nem azért jöttünk, hogy elvegyünk az Önök által birtokolt igazságból és erényből. Nem azért jöttünk, hogy hibát keressünk vagy kritizáljuk Önöket. Nem leszólni jöttünk Önöket. Tartsák meg mindazt a jót, amivel rendelkeznek, és engedjék, hogy még több jót tegyünk hozzá!” President George Albert Smith, quoted in Sharing the Gospel with Others, comp. Preston Nibley (Salt Lake City: Deseret News Press, 1948), 12-13; kiemelés hozzáadva.
„A papsági felhatalmazás vonala megszakadt. Az emberiség azonban nem maradt teljes sötétségben, vagyis kinyilatkoztatás és sugalmazás nélkül. Az elképzelés, miszerint Krisztus keresztre feszítésével bezárultak a mennyek, és csak az első látomással nyíltak meg újra, nem igaz. Krisztus világossága mindenhol jelen volt, hogy Isten gyermekeivel legyen; a Szentlélek pedig meglátogatta azokat, akik keresték. Az igazlelkűek imái nem maradtak válasz nélkül.” Lásd Boyd K. Packer: Krisztus világossága. Liahóna, 2005. ápr. 10–11.
„A tájékozott utolsó napi szentek nem állítják, hogy a történelmi kereszténység minden igazságot elveszített és teljesen megromlott. Az lehet, hogy az ortodox egyházak elveszítették az evangélium teljességét, de nem az egészet veszítették el, még csak nem is a legnagyobb részét. Sok protestáns kifigurázza vagy eltúlozza az unsz álláspontot, mely szerint az ortodox egyházak a teljesség híján vannak, nem pedig romlottak. A Biblia ideje utáni tanaikról hangzott el Joseph Smith első látomásában az, hogy utálatosak, nem pedig az egyes tagjaikról, vagy tagjaik bibliai hitelveiről.” Craig L. Blomberg and Stephen E. Robinson, How Wide the Divide? A Mormon and an Evangelical in Conversation (Downers Grove, IL: InterVarsity Press, 1997), 61.