Kilencvenöt éves korában elhunyt M. Russell Ballard elder

Szomorúan tudatjuk, hogy M. Russell Ballard elnök, Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnöke elhunyt. Rövid kórházi ellátás után visszatért otthonába, ahol lehetőségeihez mérten ellátta feladatait. 2023. november 12-én, körülbelül 23:15 órakor, szerettei körében hunyt el. Kilencvenöt éves volt.

Ballard elder 1985. október 6-án lett apostol. 2018. január 16-án jelentették be, hogy ő lesz a Tizenkét Apostol Kvóruma új ügyvezető elnöke. Csakúgy, mint az újszövetségi időkben, a mai apostolok is arra kapnak elhívást, hogy Jézus Krisztus különleges tanúi legyenek. Ballard elnök egyike volt annak a 15 férfiúnak, akik felügyelik a ma már több mint 17 millió tagot számláló világméretű egyház növekedését és fejlődését.

„Ballard elnök soha nem tétovázott – mondta az egyház elnöke, Russell M. Nelson. – Pontosan tudta, mit tanított az Úr, és hogy azt hogyan lehet alkalmazni az ember életében, hogy örömet és boldogságot hozzon.”

„Szoros együttműködésben dolgoztunk, és mindig szerettem a közvetlen modorát – mondta Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség tagja, aki több mint három évtizeden át ült Ballard elnök mellett a Tizenkét Apostol Kvórumában. – Bizalmat árasztó ember volt, és ő maga is bizalommal volt mások iránt.”

Ballard elnöktől búcsúzik hét gyermeke, 43 unokája, 105 dédunokája és egy ükunokája.

A temetés részletei később kerülnek bejelentésre.

Fiatalon elsajátított munkaerkölcs

Melvin Russell Ballard a Utah állambeli Salt Lake Cityben született 1928. október 8-án, Melvin R. Ballard és Geraldine Smith gyermekeként. Már fiatalon elsajátította a rá jellemző munkaerkölcsöt, mégpedig egy autókereskedésben. Az ifjú Russell – lévén a négy gyermek között az egyetlen fiú – az édesapja által alapított Ballard Motor Company minden osztályán dolgozott, beleértve a gépkocsik vezetését is a használt autók parkolójában, amikor még csak kiskamasz volt.

E tapasztalatok alkották a munkának azt a mintáját, amely jól szolgálta Ballard elnököt az élete minden területén. „Apámtól megtanultam, hogy amibe belekezdesz, azt fejezd is be – mondta. – Végső soron úgyis elégedett leszel vele, mert vagy sikerül, és akkor hasznot hajt, vagy rájössz, hogy nem fog működni, és akkor otthagyod, de soha nem azzal a gondolattal hagyod ott, hogy talán jobb lett volna mégis maradnod.”

Az ilyen kitartó hozzáállás jól jött az életében, többek között akkor is, amikor a Utah-i Egyetemen tanult, amikor az autóiparban, az ingatlanszakmában és a befektetések világában dolgozott, valamint a különböző egyházi megbízásaiban is.

„Üzleti tapasztalatai jó szolgálatot tettek: mindig képes volt feltenni azokat a lényegre törő kérdéseket, amelyeket meg kell vizsgálni egy program beindítása előtt, illetve amikor felmerül, hogy eredményesen használjuk-e a forrásainkat” – mondta ezzel kapcsolatban Oaks elnök.

Egyházi vezető, akinek ereiben próféták vére csörgedezett

Ballard elnöknek három ismert egyházi vezető mellszobra állt az irodájában: az egyházalapító Joseph Smithé, az ő fivéréé, Hyrumé (aki Ballard elnök ükapja volt), valamint Hyrum fiáé, Joseph F. Smith elnöké, aki a felekezet hatodik elnöke volt. Keresztényi tanítványságuk öröksége, melynek természetesen része Joseph és Hyrum 1844-es vértanúsága is, élete végéig ösztönzően hatott Ballard elnökre.

„Amikor idővel megértettem, hogy kik voltak ők és ki vagyok én, az hihetetlen volt – mondta Ballard elnök 2019-ben. – Állandóan tudatában vagyok annak, hogy kötelesség hárul rám pusztán abból adódóan is, hogy van köztünk ez a kapcsolódás. Állandóan hallom, ahogy mondogatják: »Gyerünk, csinálj valami érdemlegeset! Hajrá, öcsi, ne üldögélj ott!« Mindkettő a tettek embere volt. Kénytelenek voltak annak lenni.”

Azt szerette volna, ha minden utolsó napi szent – köztük a saját gyermekei is – mélyen elgondolkodik e korai egyházi vezetők hitben élt életéről. Ezt mondta a fiának, Craignek, aki akkor 19 éves misszionárius volt: „Emlékezz rá, hogy próféták vére csörgedezik az ereidben!”

„Á, kicsit sem volt rajtam nyomás – idézi fel Craig. – [Édesapám] naponta látta [azokat a szobrokat] az irodájában…, és szerintem úgy érezte, hogy muszáj a legjobbat nyújtania. Ezt ültette el bennünk is.”

Nelson elnök azt mondta, hogy Ballard elnöknek a „vérében van” a megtérés, az elköteleződés és a megszentelődés. „El tudjátok ezt képzelni? Kiváltságunkban volt olyan ember mellett ülni, aki Hyrum Smith ükunokája. És akinek Joseph Smith volt az »üknagybátyja«. Mindennap hálásan lekötelezettnek érzem magam azon kiváltság miatt, hogy e tisztelt és becsült vezetők közvetlen leszármazottjával állhatok kapcsolatban. Ugyanolyan feddhetetlen, mint ők voltak.”

A 2023. október 1-jén elhangzott utolsó általános konferenciai beszédében beszélt Joseph
Smith prófétáról, valamint a Jézus Krisztus evangéliuma és az abban található áldások
visszaállításában játszott központi szerepéről.

Ballard elder egyházi szolgálatának részeként többek között volt fiatal misszionárius Angliában, püspök, a Kanada Toronto Misszió elnöke, a Hetvenek Elnökségének tagja, valamint több mint három évtizeden keresztül apostol.

„Pénzért nem vállaltam volna – szögezte le Ballard elnök. – Pénzzel senki sem tudott volna rávenni, hogy azt tegyem, amit a Tizenkettek Kvórumának egyik tagjaként teszek. Az Urat nézve viszont ez a legnagyobb kiváltság, melyet férfi valaha is kaphat. Az Úr Jézus Krisztus élete és szolgálata valóságosságának tanúi vagyunk.”

Ballard elder mindig komolyan vette a feladatát – éppúgy az egyházi misszionáriusi tanács egykori elnökeként (amely megbízásnak részét képezte az összes misszionáriusnak szóló Prédikáljátok evangéliumomat! tanulmányi kalauz kidolgozása is), akinek több mint 50 000 misszionárius állt a felügyelete alatt, mint ahogy öt lány és két fiú édesapjaként is.

Különleges tanú, különleges apa

Ballard elnök azt mondta, hogy legnagyszerűbb élményei közül több is akkor érte, amikor a gyermekeit Jézus Krisztus evangéliumáról tanította. „Az ember megtanulja megragadni a tanítási pillanatokat, és ha ébren van és figyel, akkor ezek jönni szoktak; és amikor eljönnek ezek a pillanatok, bármelyik édesapa részéről nagy kár lenne elmulasztani az alkalmat, hogy megtanítson egy tantételt a gyermekeinek.”

Az egyik ilyen pillanat az 1980-as évek második felében érkezett el, amikor Ballard elnök már apostol volt. A legkisebb fia, Craig, bevallja, hogy érzett „némi keserűséget”, amiért az apja gyakran ment el otthonról egy-egy megbízás miatt. Nem volt könnyű a világszerte élő szentekkel osztozni azon az emberen, aki számára csak Apu volt. „Fiatalon nem értettem ezt” – mondta Craig. Szerencsére Ballard elnök felfigyelt erre a meg nem értésre. Felismerte, hogy eljött egy tanítási pillanat, így magával vitte Craiget, amikor egyházi ügyben Tongára és Szamoára utazott.

„Amikor leszálltunk a gépről, akkor értettem csak meg, hogyan is látják őt mások – mesélte. – Sokan két napig gyalogoltak, csak hogy megpillanthassanak egy apostolt. Ekkor vált számomra teherből áldássá az, hogy meghitt kapcsolatban állhatok ezzel az emberrel.”

Craig elmondása szerint ez is Ballard elnök azon tehetségét tükrözte, hogy nemcsak mondott valamit az embereknek, hanem tanította őket.

„Nem érte volna be annyival, hogy »figyelj, ez van, ezt kell szeretni«. Tudta, hogy meg kell ezt értenem, és hogy nekem is támogatnom kell őt az elhívásában – mondta Craig. – Ez nagyszerű tanulási élmény volt számomra, és ő ezt különböző egyedi módokon máskor is sokszor előidézte. Nemcsak különleges tanú volt, de különleges apa is.”

Másik tanítási pillanat volt, amikor az iskolás korú lánya, Tammy, a barátaival játszott egy autóban, amely valamiképpen hátragurult és behorpadt az ajtaja. Tammy úgy fogalmazott, hogy kővé dermedt, amikor megtudta, hogy amit az apja autójának hitt, valójában valaki más tulajdona volt. Ballard elnök elmesélte, hogy amikor hazaért, és látta a lánya arckifejezését, tisztában volt vele, hogy a lánya abban a pillanatban csakis rá figyel. „Azt tanítottam neki, hogy ő sokkal értékesebb annál a Cadillacnél, amelyet összetört, és hogy ami az ő életében történik, meg amennyire értékes ő a számomra, az sokkal fontosabb. A kocsit megjavíthatjuk, de ha a saját életében tenne valami rosszat, azt nehezebb lenne megjavítani.”

„Csodás férjként és nagyszerű apaként fognak emlékezni rá – mondta Nelson elnök. – Ez volt számára az elsődleges fontosságú. Jó példát mutatott nekünk ebben, pedig sok, nagyon sok dolog vette igénybe az idejét. Mindig a családja volt az első.”

Az évek során Ballard elnök gyermekei megtanultak a lelki erejére támaszkodni. Néhai felesége, Barbara ezt mondta: „Amikor Kanadában voltunk a missziónkon, a kisfiunk éppen elkezdte az óvodát, és nem ismert senkit. Meg volt ijedve. A férjem bevitte az irodába, letérdelt vele, és azért imádkozott, hogy Mennyei Atya segítsen neki barátokat találni. Több egymást követő napon is elmondták együtt ezt az imát. A gyerekeink közül többeknek is segített így, amikor különleges szükségleteik voltak.”

Ballardék nemcsak rendszeresen együtt imádkoztak, hanem együtt is játszottak a kalandos családi üdüléseken. Ballard elnök felidézett egy ilyen utat, amikor Kaliforniába mentek a futószalagról alighogy legurult első lakóautók egyikében. „Elvittem őket Kis Kínába, és San Franciscóban mindenki megbámulta ezt a nagy valamit, mutogattak és nevettek rajta. Nem találtam parkolóhelyet, ezért mindenkit kiengedtem ott Kis Kínában, hogy aztán San Francisco ismert dombjai között keringjek, míg végül mindenkit fel is vettem újra.”

Házasságkötés Barbarával, az „angyallal”

Ballard elnök soha nem tudott úgy beszélni a családjáról, hogy ne dicsérte volna Barbarát. „Egész egyszerűen egy angyal. Szörnyen nehéz olyasvalakivel élni, aki szinte tökéletes” – mondta. Egy tanévkezdő táncesten találkoztak a Utah-i Egyetemen. „Nemcsak gyönyörű volt, de ragyogó volt a személyisége is. Rögtön tudtam, hogy feleségül akarom venni, de ő nem osztozott az elképzelésemben. Egy kicsit nehéz volt meggyőzni. Azzal szoktam ugratni, hogy életem legnehezebb értékesítése volt rávenni őt, hogy hozzám jöjjön feleségül.”

Ballard elder a csodás édesanyát is dicsérte Barbarában, akinek a nyugodt hozzáállása az otthoni életüket mennyeibbé tette. „Ha a hét gyerekünk bármelyikét idehívnánk és megkérdeznénk, hogy hallották-e valaha is az anyjukat felemelni a hangját az otthonunk falai között, azt felelnék, hogy nem, soha nem tett ilyet. Olyan a vérmérséklete, hogy egy válság során is nyugodt, csendes módon tud dolgozni. Aranyos, szeretetteljes, gondoskodó, éber, a gyerekeink pedig imádják őt. Nincs a világon senki, aki a nyomába érhetne annak, amit a gyerekeink az anyjuk iránt éreznek.”

Ezzel a második legidősebb gyermekük, Holly is egyetértett. Mint elmondta, a szülei egymás iránti szeretete sorsfordító módokon hatott a saját és a testvérei életére.

„Úgy éreztük, hogy a legjobb hely az otthonunk, ahova hazamehetünk és ott lehetünk abban a környezetben, mindezt azért, mert a szüleink nagyon jól bántak egymással – mesélte Holly. – Megtanultam, hogy mindenkivel tisztelettel kell bánni. Ők pedig nagyon jók voltak ebben velünk már gyerekkorunkban.”

Oaks elnök, akit egy évvel Ballard elnök előtt hívtak el a Tizenkét Apostol Kvórumába, elmondta, mennyire csodálta, „ahogy Ballard elnök az örökkévaló társával, Barbarával bánt. Ő is idős volt, a felesége is idős volt, és ő példamutató férj volt. Annyira figyelmes volt, és annyira kedves.”

Barbara 2018. október 1-jén hunyt el, 86 éves korában. Régóta küzdött egészségügyi gondokkal, beleértve az Alzheimer-kórt is, de nem hagyta el a jellegzetes bája és humorérzéke.

„Mily hálás vagyok azért, hogy tudhatom, hol van drága Barbarám, és hogy egyszer az egész örökkévalóságra újra együtt leszünk a családunkkal!” – jelentette ki Ballard elnök az általános konferencián, öt nappal Barbara halála után.

Személyes szolgálattétel

Ballar elnök családja iránti gyengéd érzései azokra is kiáradtak, akiket a szószékről tanított. Az egyház 1980. októberi általános konferenciájának egyik beszédében arra kérte az utolsó napi szenteket, hogy küldjék el neki szükséget szenvedő emberek nevét. Cserébe megígérte, hogy ír ezeknek az embereknek egy bátorító levelet. Levelek százai áramlottak a világ minden tájáról. Ballard elnök végül több mint 600 személyes bátorító levelet írt azoknak, akiknek lelki segítségre volt szükségük. Az egyik címzett ezt írta: „Úgy érzem, hogy a levél egy fantasztikus változás kezdete volt az életemben, és szívből köszönöm.”

„Jobban oda kellene fordulnunk az egyén felé – mondta Ballard elnök. – Minden módon keresnünk kellene, hogyan segíthetünk egymásnak a halandóság ezen utazásán. Szerintem az emberek mélyen legbelül alapvetően jók, és tudni szeretnék, hogy mi az igazság, de nem tudják, hol találják azt. Azt kérdezik: Ki vagyok? Honnan jöttem? Miért vagyok itt? Hová tartok? Mihez vezet mindez? Hova visz engem?”

Ballar elnök tollat ragadott, hogy megválaszolja ezeket a kérdéseket az Our Search for Happiness (1993) [Boldogságkeresésünk] című könyvben, amely segített az egyházról és az életük céljáról tanítani másokat. Ballard elnök írói munkásságához tartozott a Counseling with Our Councils (1997) [Tanácskozás a tanácsainkkal] is, melyet az egyház számos helyi vezetője használ.

Mindazon élményei során, melyeket férjként, édesapaként és apostolként élt át, Ballard elnök minden dologban Jézus Krisztusra tekintett sugalmazásért és bizonyosságért. Mi több, gyakran hordott a belső zsebében egy kis képet a Szabadítóról, hogy bátorításul szolgáljon a nehéz napokon.

„Amikor csak elcsüggedt, elővette és ránézett [Jézus Krisztus képére], és arra gondolt: »Meg tudom tenni. Őérte bármit képes vagyok megtenni.«” – mondta Holly.

Ballard elnök megtanulta, hogy Jézus Krisztus evangéliuma horgonyt jelent a változó értékek világában. „Erősen meg vagyok győződve arról, hogy azok, akik valóban le vannak horgonyozva a hitükben – a Jézus Krisztus evangéliumának visszaállításába vetett hitben, a Joseph Smith próféta küldetésébe és az egyházhoz őáltala érkezett kinyilatkoztatásokba vetett hitben, mely kinyilatkoztatások megerősítik és kijelentik, miszerint Jézus Krisztus Isten Fia, és az evangélium itt van a földön –, képesek lesznek megbirkózni bármivel, amit az élet tartogat számukra.”