Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza megszervezésére 1830. április 6-án került sor a New York állambeli Fayette-ben. Az egyház növekedésével az új megtértek Ohio és Missouri államba gyülekeztek. Míg az ohiói Kirtlandben lakó utolsó napi szentek üldöztetést szenvedtek el, a Missouriba gyülekező szenteket ismételten városról városra űzte a dühös csőcselék. Az egyház tagjai 1839-ben Missouri elhagyására kényszerültek, Illinois-ba gyülekeztek, és virágzó közösséget hoztak létre a Mississippi-folyó mocsaras hajlatában. Azonban hét évvel később ismét otthonaik elhagyására kényszerültek. Brigham Young vezetésével ezek a pionírok 2092 kilométert megtéve nyugatra menekültek a Nagy-sóstó völgyébe.
- Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza által épített első templom az ohiói Kirtlandben volt. Bár a templomépítés becsült költsége 40 000 (amerikai) dollár volt, ami a mai gazdasági viszonyok között körülbelül háromnegyed millió dollárnak felel meg, az egyház tagjai eltökéltek voltak ezen szándékukban. Gyakran előfordult, hogy a férfiak egész nap az építkezésen dolgoztak, éjjel pedig a csőcseléktől védték a templomot. 1836-ban, amikor már majdnem készen volt, az egyháztagok által adományozott üveg- és porcelán tárgyakat zúztak a vakolatba, hogy a templom csillogjon.
- Joseph Smith irányítása alatt hét misszionárius az angliai Liverpoolba hajózott, és 1837-ben megnyitotta a Brit Missziót. Egyházi épületekben, bérelt termekben, illetve ajtóról ajtóra járva prédikáltak, és kilenc hónap elteltével már közel 2000 új megtért volt. Amikor 1863-ban 800 egyháztag szállt fel az Amazon nevű brit hajó fedélzetére, hogy Amerikába utazzon, Charles Dickens is felszállt a hajóra, hogy megnézze őket. Figyelemre méltónak találta a rendezettségüket, és azt mondta, hogy a mormon megtértek „Anglia színe-java”.
- 1838-ban Missouri kormányzója, Lilburn W. Boggs kiadta a hírhedt „kiirtási parancsot”. A parancs kiadását a valóságot eltúlzó jelentések váltották ki utolsó napi szentek és régi missouri lakosok közötti összetűzésekről. Az állt benne, hogy „a mormonokat ellenségként kell kezelni, és ki kell irtani, vagy ki kell űzni az államból, ahogyan azt a köz java szükségelteti.” Bár a XIX. század második felében már nem alkalmazták, a parancsot hivatalosan csak 1976-ban, 138 évvel később vonták vissza.
- Miután az egyház tagjai Ohio és Missouri elhagyására kényszerültek, az Illinois állambeli Commerce-ben telepedtek le, a Mississippi-folyó mocsaras hajlatában. A várost 1839 októberében Nauvoonak keresztelték, amely egy héber szóból származik, és olyan valamire utal, ami kellemes vagy szép, a nyugalom és a szépség helyére. Az utolsó napi szentek új menedékhelyükre gyülekeztek, és a város népessége mintegy 12 000 lakosra duzzadt. Nauvoo hamarosan jelentős kereskedelmi központtá vált, méreteit tekintve Chicagóval vetekedett.
- Nauvoo növekedésével azonban együtt nőtt a csőcselék ellenségeskedése is. Az utolsó napi szentek templomot építettek Nauvooban, azonban mire felszentelték, újra kiűzték őket az otthonaikból. A templom hátramaradt, megszentségtelenítette a csőcselék, majd 1848-ban gyújtogatásból származó tűz áldozata lett. Másfél évszázaddal később az eredeti tervek alapján újjáépült a Nauvoo templom, és 2002 júniusában felszentelte az egyház akkori elnöke, Gordon B. Hinckley. 1846 februárja és szeptembere között az egyháztagok nagy része nauvooi otthonának elhagyására kényszerült. Legtöbben azon az utcán menekültek el, amelyet ma időnként „a könnyek utcájának” neveznek. Egy hirtelen lehűlés egybefüggő jégréteget fagyasztott a széles Mississippi-folyón, ami egyháztagok százai számára tette lehetővé az átkelést gyalog vagy szekéren. Számos napló csodaként utal erre a lehűlésre, bár az egyik azt is megjegyzi, hogy „olyan csoda volt ez, melynek révén néhány ezer szent is majdnem megfagyott”.
