Csupán néhány napja voltam Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának tagja, mikor néhány barátommal beszélgetés közben szóba került a megtérésem.
Néhányuk ezt rendkívül érdekesnek találta, sőt egyenesen lebilincselte. Voltak azonban köztük olyanok is, akiket ez egyáltalán nem érdekelt. Egy korombeli fiatal nő egyszerűen és ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette, hogy nem fogadja el, hogy én keresztény vagyok.
Első ízben próbáltam meg megmagyarázni azt, amiben hiszek, olyan embereknek, akik nem osztoztak a hitemben. Emlékszem, mennyire frusztrált, miközben megpróbáltam áthatolni egy oly szorosan bezárult elmén, amelyet semmilyen mértékű érveléssel nem lehetett jobb belátásra bírni.
Az egyház a folyamatos növekedése miatt egyre inkább a figyelem középpontjába kerül – akárcsak más nagy egyházak –, ami pedig sokkal több személyes vagy online beszélgetéshez vezet tagjaink és azon családtagjaik, barátaik és társaik között, akik nem a mi hitünket vallják.
Ezért aztán hasznos lehet néhány alapvető tantételre figyelmet fordítani, ami segíthet az egyháztagoknak magabiztosabban megválaszolni a felmerülő kérdéseket vagy megjegyzéseket.
Éljünk a vallásunk szerint
A hithű egyháztagok egyik nagy előnye, hogy a hitünk a vallásunk szerinti életre ösztönöz bennünket. Egyfajta hitelességet ad, amikor a barátaink és kollégáink látják a szavaink és a tetteink közötti kapcsolatot.
Ha utolsó napi szentekként az életünk úgymond a legjobb prédikációnk, akkor a másokkal való beszélgetésünknek is nyitottnak, őszintének és kedvesnek kell lennie, még akkor is, ha illetlen kérdéseket tesznek fel vagy cinikus hangnemet ütnek meg. Azon törekvésünk, hogy Jézus Krisztus követőivé váljunk, akkor a legmeggyőzőbb, amikor a tetteink egységben vannak a meggyőződéseinkkel. A kérdések vagy akár a kritikák megválaszolásához, időnként „vastag bőrre” lesz szükségünk. És persze némi humorra.
2007-ben a BYU-Hawaii végzősei számára tartott ünnepségen M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából, ezt mondta: „Ha [nemcsak] tanulmányozzátok az evangélium tantételeit, hanem aszerint is éltek, a tudásnak ez a különleges kombinációja teszi majd lehetővé, hogy nyugodt lelkiismerettel és felkészülten taníthassátok azt, amiről tudjátok, hogy igaz – bármely helyzetben.”
Teremtsük meg a kontextust
Amikor a hitünkkel kapcsolatos kérdésekre vagy megjegyzésekre válaszolunk, fontos, hogy már a beszélgetés elején megteremtsük a megfelelő kontextust.
Ahelyett, hogy csupán megválaszolunk egy sor véletlenszerű, összefüggéstelen kérdést, inkább szánjunk 30 másodpercet arra, hogy megteremtsük a megfelelő alapot. Ebben a rövid időben egyszerűen elmagyarázhatjuk, hogy Jézus Krisztust a Szabadítónknak tekintjük, és elfogadjuk a Biblia tanításait az Ő születéséről, életéről, szolgálatáról, keresztre feszítéséről és feltámadásáról. Hiszünk abban is, hogy a keresztény világ eltért azon igazságoktól, melyeket Jézus a Bibliában tanított, és hogy az általa létrehozott egyházat vissza kellett állítani.
Az egyház alapvető hitelveinek ily módon való lefektetése jó kiindulópontot biztosít ahhoz, ha a beszélgetés az evangélium más elveire is ráterelődik.
Kössük össze a pontokat
Amikor az egyháztagok a kérdéseket hallgatják, felismerik a kérdés középpontjában álló tantételt, és a válaszban visszautalnak a Szabadítóra.
Például: Miért küldünk misszionáriusokat keresztény országokba? Mert Jézus az Ő idejében szerte az egész világra küldte ki hírnökeit kettesével. Napjainkban mi is ugyanezt tesszük. Miért rosszalljuk a házasság előtti együttélést? Mert Jézus és apostolai tanítottak a házasság szentségéről, és mindarról, ami ezzel jár.
Nem kell bonyolult, tudományos vitatkozásokba bocsátkoznunk, mikor a tantételek, melyek szerint élni igyekszünk, Isten Fiától származnak.
A személyes bizonyság megosztása
A barátaink kérdéseinek megválaszolása nem előre betanult válaszokról szól. Az őszinte, személyes élmények megosztása meghívhatja a Lelket, hogy bizonyságot tegyen az üzenetről és elvigye azt a hallgató szívébe.
Hitünk megosztásának egyik legnagyobb hátráltatója azon félelmünk, hogy nem tudunk megválaszolni valamit. Más egyházak hívei közül csak kevesen szakértői a saját történelmüknek vagy tanaiknak, és a tanulmányok az összehasonlítások alapján azt mutatják, hogy az utolsó napi szentek hihetetlenül képzettek a saját vallásukat tekintve.
Amikor valaki feltesz egy kérdést az egyház tanáról vagy történetéről, amire nem tudjuk a választ, akkor nem baj, ha azt mondjuk, „nem tudom”. De mindannyian megoszthatjuk személyes élményeinket, elmagyarázva, hogyan érzünk a hitünkről.
Ha a személyes élményeinket meséljük el az imáról, a böjtről, a családunkkal való hatékony kommunikációról, ezekbe az élményekbe nem igen lehet belekötni. Ezek a mieink, és nálunk senki nem értheti meg azokat jobban.
Figyeljünk a hallgatóságra
Vannak, akik azért nem tesznek fel kérdéseket az egyháztagoknak, mert attól félnek, hogy belebonyolódnak egy félórás leckébe. Ha feltesznek egy hétköznapi kérdést, légy tekintettel az érdeklődésükre, kényelmükre és értelmi képességükre. Ha már az elején kimutatjuk, hogy tekintettel vagyunk rájuk,, attól megkönnyebbülnek.
Meg kell értenünk, hogy nem mindenkivel fog működni ugyanaz a beszélgetés, mivel az emberek különböző vallási, világi háttérrel rendelkeznek..
Osszuk meg, amiben hiszünk
Az egyháztagoknak kiváló lehetőségeik vannak arra, hogy a jó irányba tereljék a dolgokat azáltal, hogy segítenek eloszlatni a téves elképzeléseket arról, hogy kik nem vagyunk, másoknak pedig segítenek ismereteket szerezni arról, hogy kik vagyunk és miben hiszünk.
Amikor az emberek kezdik jobban megismerni az utolsó napi szent hitelveket, talán látják majd a különbségeket, de mégis megtalálják azt a közös alapot, melyre jobb kapcsolatok épülhetnek.
Online forrásanyagok
Az egyház készített olyan online megtalálható forrásanyagokat, melyeket az egyháztagok megoszthatnak azokkal, akiknek kérdései vannak.
Hasznos tippek
Feltételezzük a legjobbat
Ijesztő tud lenni, mikor valaki szándékosan provokatív kérdéseket tesz fel a vallásunkkal kapcsolatban. A legtöbb esetben azonban az emberek egyszerűen csak kíváncsiak. Ne mentegetőzzünk!
Hallgassunk figyelmesen
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy a tisztánlátás ajándéka a leginkább akkor működik, ha figyelünk. Ahhoz, hogy valóban megértsük a kérdést és a szándékot is, tegyünk fel pontosító kérdéseket, és készüljünk fel, hogy legalább annyira kell majd figyelnünk, mint amennyit beszélünk.
Tartsuk tiszteletben az önrendelkezést
Minden embernek megvan az Istentől kapott erkölcsi önrendelkezése. Ezért hát buzdíthatunk és meggyőzhetünk másokat, de nem szabad nyomást gyakorolnunk vagy kényszerítenünk.
Kerüljük az egyházi zsargon használatát
Kerüljük az olyan utolsó napi szent kifejezéseket vagy zsargont, amely furcsán, idegenül hangozhat, mint például a „cövek", a „családi est”, vagy a „Bölcsesség szava”. Ha mégis használsz ilyen kifejezéseket, ne várd meg, míg rákérdeznek, magyarázd el a jelentésüket.
Használjuk az egyház teljes nevét
Amikor csak lehet, használjuk az egyház teljes nevét legalább egyszer, még a beszélgetés elején. Az egyház neve erőt rejt, hát magyarázzuk el! Nagyon sokat elárul majd arról, kik vagyunk.