Kommentár

Miért elengedhetetlenül fontos a vallás a társadalom számára?

A vallás elengedhetetlenül fontos a demokráciához

„Nincsen olyan hatalommal felruházott kormányunk, amely képes lenne harcba szállni az erkölcs és a vallás által meg nem zabolázott emberi szenvedélyekkel.” – John Adams

Napjainkban is a vallási oktatás és hit képezi a társadalom erkölcsi világképének éltető erejét. A vallás azon túl, hogy erényre tanít, erkölcsileg helyes tettekre sarkall. Ennélfogva a vallás alapvető társadalmi szerepet tölt be, amely különleges megfontolást érdemel. Ezt a szerepet jól megfogalmazta egy kínai közgazdász, aki a demokráciát tanulmányozta Amerikában. Ezt mondta: „Az Önök múltjában a legtöbb amerikai minden héten eljárt templomba vagy zsinagógába. Amikor zsenge koruktól fogva ott voltak, arra tanították Önöket, hogy önként engedelmeskedjenek a törvénynek, tartsák tiszteletben mások javait, és ne lopjanak. Arra tanították Önöket, hogy soha ne hazudjanak, és a sajátukéhoz hasonlóan tartsák tiszteletben mások életét és szabadságát. Az amerikaiak betartották ezeket a szabályokat, mert hittek abban, hogy még ha a rendőrség nem is éri őket tetten egy törvény megszegése közben, Isten igen. A demokrácia azért működik, mert a legtöbben legtöbbször önkéntesen engedelmeskednek a törvényeiknek.”[i]

Az efféle minőségi megfigyeléseket mennyiségi kutatások is alátámasztják. Sok tudós gyűjtött már kutatási eredményeket annak kimutatására, hogy erős kölcsönösségi viszony látható napjaink Amerikájának vallásgyakorlata és az erényes magatartás között. Például a vallásukat gyakorló állampolgárok általában nagylelkűbb és állampolgáribb gondolkodású szomszédok.[ii] A becslések szerint a heti rendszerességgel hódolók több mint 90 százaléka adakozik és közel 70 százalékuk vesz részt önkéntes munkában jótékony célokra.[iii]

Vannak, akik magasztalják ezeket a jó cselekedeteket, de megkísérlik lekicsinyellni az őket motiváló hitelveket és gyakorlatokat. Az erre irányuló erőfeszítések nem szerencsések. A jól körülhatárolt vallási hitelvek és gyakorlatok alapvető fontosságúak az általuk előidézett erkölcsi tettek esetében. Számtalan példát láthatunk arra, amikor a vallásos hit hatalmas jótékony tettekre és önzetlen szolgálatra indít különféle közösségeket. Ezek a pozitív hozzájárulások nyomatékosan alátámasztják, miért szükséges megőrizni a vallásszabadság alapvető emberi jogát.

És valóban: a vallásszabadság fenntartásának megvannak a maga előnyei. Más szabadságokkal karöltve a vallásszabadság fellendíti a társadalom társadalomgazdasági fejlődését, és csökkenti az erőszakos konfliktusok kialakulását.[iv] Ennek eredményeként a társadalmak nagyobb valószínűséggel fognak virágozni, amikor az állampolgároknak megadatik ez a szabadság, hogy hangot adjanak legmélyebb hitelveiknek és legmagasztosabb eszméiknek. Röviden szólva mind a vallás, mind a vallási szabadság hozzájárul a békésebb, szilárdabb és jótékonyabb társadalom létéhez.

A vallás alkotmányos védelme

Ahhoz, hogy ezek a hatások teljes mértékben megvalósulhassanak, a vallásszabadság védelmének túl kell mutatnia a puszta hódolaton. A vallásszabadságnak magában kell foglalnia az erkölcsi vagy vallási indíttatású nyilvános véleménynyilvánítás védelmét. A vallásos emberek és a felekezetekhez kötődő intézmények továbbra is fontos szerepet játszanak a társadalmi és erkölcsi kérdések alakításában a megfelelő demokratikus csatornákon keresztül. Minden egyéb figyelemre méltó szervezethez és ügyhöz hasonlatosan a vallásos emberek és vallási szervezetek is megérdemlik, hogy meghallgattassanak a közvéleményben – sem a vallási, sem a világi hangokat nem szabad elhallgattatni.

Természetesen a vallási szabadság biztosítása nem áshat alá más társadalmi érdekeket. Az Egyesült Államok alkotmányának szabad vallásgyakorlási kikötése egyértelműen védelmezi a vallást Amerikában, azonban a másokat fenyegető vallási szélsőségesség nem élvez védelmet. A kormány például ésszerű korlátozásokat alkalmazhat és alkalmaz is a sokszínű társadalom biztonságának fenntartása érdekében. A jogi és törvényalkotói folyamat azonban eszközt biztosít a vallási szabadság folyamatos védelmére, alakítására és meghatározására azért, hogy ne lehessen semmibe venni. Noha örömmel látottak az ésszerű óvintézkedések, tiszteletben kell tartani a kormány és a vallás egészséges elkülönülését, amely lehetővé teszi a vallás virágzását.

Valójában az egyház és az állam megfelelő elkülönülésének hatására megerősödnek a vallási intézmények és a tágabb közösség. Hogy az elkülönülés ki tudja fejteni pozitív befolyását, a vallási szervezeteknek és tisztségviselőiknek megfelelő távolságot kell tartaniuk a kormánytól – fizikai, társadalmi és jogi értelemben – ahhoz, hogy szabadon gyakorolhassák hitüket. Mindez lehetővé teszi a vallási szervezetek számára, hogy kifejezzék üzenetüket, meghatározzák identitásukat, és jelentőségteljes módokon éljék meg meggyőződéseiket. Továbbra is tiszteletben kell tartani a vallási szférát, és a vallást nem szabad kiközösíteni.

Beavatkozás az első szabadságba

Sajnálatos módon a vallásos tér egyre szűkül abból a nézetből kifolyólag, hogy a vallás pusztán személyes kérdés. Ez egy nyugtalanító tendencia, különösen a hívő emberek számára.

E beavatkozás ellenére a vallás szerepe a társadalomban továbbra is alapvető. Alexis De Tocqueville, a demokrácia 19. században élő szószólója, ezt mondta: „Amikor bármely vallás mély gyökereket eresztett egy demokráciában…, a legbecsesebb örökségként ápoljuk gondosan.”[v] A vallás napjainkban is igen becses örökség. Eme örökség megfelelő ápolása és fenntartása megújult tiszteletet követel a vallási szabadság és az azt támogató demokratikus alapelvek iránt. Ez a tisztelet pedig annál hamarabb támad fel, minél előbb megértik és felismerik az egyének és a kormányok a vallás elengedhetetlenül fontos helyét a társadalomban.


[i] Clayton M. Christensen, “The Importance of Asking the Right Questions” (commencement speech, Southern New Hampshire University, Manchester, N.H., May 16, 2009).

[ii] Lásd Robert D. Putnam and David E. Campbell, American Grace: How Religion Divides and Unites Us (New York City: Simon Schuster, 2010), 461.

[iii] Arthur C. Brooks, “Religious Faith and Charitable Giving,” Policy Review (October 2003). Hasonló statisztikai adatok találhatók a következő forrásban: “Faith Matters Survey 2006,” idézve: American Grace: How Religion Divides and Unites Us.

[iv] Lásd Brian J. Grim and Roger Finke, The Price of Freedom Denied (New York City: University of Cambridge, 2011), valamint Brian J. Grim, “Religious Freedom: Good for What Ails Us,” The Review of Faith & International Affairs 6, no. 2, 3-7.

[v] Alexis De Tocqueville, Democracy in America, trans. and ed. Harvey C. Mansfield and Delba Winthrop (Chicago: University of Chicago Press, 2000), 519.

STÍLUSKALAUZ-MEGJEGYZÉS:Amikor Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg az online Stíluskalauzt.