A mormonok történelme és a vallásszabadság
Az egyik legalapvetőbb emberi szabadságjogként a vallásszabadság minden ember számára értékes. Az olyan csoportok esetében azonban különleges jelentőséggel bír, amelyek megtapasztalták már a vallási meggyőződéseikből fakadó népszerűtlenséget vagy támadhatóságot. Így van ez még a viszonylag szabad és toleráns Egyesült Államokban is, ahol a vallási türelem és szabadság mindig is meghatározó eszme volt, ám nem mindig jelent meg a gyakorlatban. Az első amerikai baptistáktól és kvékerektől kezdve a katolikusokon, muszlimokon és zsidókon át a kisebbségben lévő vallási csoportok gyakorta tapasztalták az üldöztetés fullánkját hitük és a gyakorlására tett erőfeszítéseik miatt.
Amerika egyik kisebbségi vallásaként időnként a mormonok is szembesültek a vallási türelmetlenséggel; ellenük irányult az amerikai történelem néhány legszégyenteljesebb vallási üldöztetéssel kapcsolatos esete. Amikor Joseph Smith megalapította Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát a 19. század első felében, tagjai gyakran találták szembe magukat gyanakvással és ellenségeskedéssel. Amint az egyház növekedett és további megtérteket vonzott, összetűzésekbe keveredett más csoportokkal, javarészt a mormonok egyedülálló vallási szokásai és hitelvei miatt.
Akkoriban az összetűzések gyakorta megszégyenítésbe, sőt, néha erőszakba torkolltak. A csőcselék és a polgárőrségek újra és újra kiűzték a mormonokat a településeikről, felégetve otthonaikat és elpusztítva veteményeiket. Különösen kegyetlen összetűzés támadt 1838-ban, miután Missouri kormányzója elrendelte, hogy az összes mormont ki kell űzni az államból, vagy „ki kell irtani őket”. Egy vérszomjas csőcselék csapást mért egy kis településre, szétkergetve mormon lakosait és lemészárolva 17 mormon férfit és fiút. Ez és további hasonló incidensek fényében az utolsó napi szentek segítségért és védelemért fordultak mind az állam, mind az ország kormányzati szerveihez. Az egyház együttérző barátai megpróbáltak segítséget nyújtani, de a mormonok alig részesültek jóvátételben.
Az erőszak és a határvidéki mormon települések napjait már rég magunk mögött tudhatjuk – Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza azóta világméretű és köztiszteletnek örvendő vallássá vált. A történelem leckéi azonban tovább élnek. Történelmük ezen és hasonló élményei tükrében a mormonok szem előtt tartják, hogy a vallásszabadságot nem szabad természetesnek venni.
A vallásszabadsággal kapcsolatos tanítások
Mindeközben a korai egyházi vezetők, mint például Joseph Smith, tanítottak annak a vallási szabadságnak a fontosságáról, amelyre ők maguk is vágytak. Az egyházi vezetők azt tanították, hogy a vallásszabadság nem csupán a mormonoké, hanem mindenkié. Joseph Smith különösen nagylelkű támogatója volt ezen alapelveknek. Például az Illinois állambeli korai mormon településen, Nauvooban, ezt mondta:
„Ha bebizonyosodott az, hogy hajlandó vagyok meghalni egy »mormonért«, bátran kijelentem a menny előtt, hogy ugyanígy kész vagyok meghalni egy presbiteriánus, egy baptista vagy bármely más felekezethez tartozó jó embernek a jogai védelmében; mert az a tantétel, amely az utolsó napi szentek jogait eltaposná, eltaposná a római katolikusok vagy bármely más felekezethez tartozók jogait is, akik esetleg népszerűtlenek, vagy túl gyengék ahhoz, hogy megvédjék magukat.”
Smith később bevezetett egy olyan rendelkezést Nauvoo városában, amely védelmet nyújtott minden ember szabadságai számára, ideértve a nem keresztényeket is. Ezeknek a csoportoknak „szabad megtűrést és egyenlő kiváltságokat [biztosítottak] ebben a városban”.[1] Joseph Smith felismerte, hogy a vallásszabadság biztosítása azt jelenti, hogy mindenki számára garantálják azt. A lelkiismereti és vallási szabadság fontossága felsorolásra került 1842-ben az egyház tizenhárom hittétele között is: „Igényt tartunk arra a kiváltságra, hogy saját lelkiismeretünk parancsai szerint hódoljunk a Mindenható Istennek, és minden embernek megadjuk ugyanezt a kiváltságot, hadd hódoljanak úgy, ott és annak, ahogy, ahol és aminek akarnak.”
A Joseph Smitht követő egyházi vezetők továbbra is tanítottak a vallási szabadságról. James E. Talmage, az egyház egyik hosszú éveken át szolgáló apostola, azt írta 1899-ben, hogy „az utolsó napi szentek állhatatos ragaszkodást fejeznek ki a vallásszabadság és tolerancia alapelvei iránt. A Mindenható Istennek való szabad hódolat az ember saját lelkiismeretének parancsai szerint – ezt tekintik az emberiség egyik veleszületett és elidegeníthetetlen jogának.” J. Reuben Clark, az egyház Első Elnökségének tagja, azt tanította 1935-ben, hogy a vallásszabadság garanciája életbevágó fontosságú a közéletben, mivel „minden alatt és mögött, ami az életünkben meghúzódik, minden, amit az életünkben teszünk, jelenti a vallásunkat, a hódolatunkat, a hitelveinket és az Istenbe vetett hitünket”.[2]
Bruce R. McConkie apostol azt írta 1985-ben, hogy a vallásszabadság „egyfajta megfogalmazásban minden tan alapját képezi” az evangéliumban. Ez igaz az utolsó napi szentek esetében, mivel magyarázata szerint az önrendelkezés tantétele – az egyén vallási hitelvei és erkölcsi meggyőződései megválasztásának és gyakorlásának veleszületett szabadsága – átszövi a mormonok minden egyéb alapvető tanítását és tanát. Az emberi méltóság és az önrendelkezés a lelkiismeret szabadságán alapszik.[3]
Napjaink egyházi vezetői továbbra is ismétlik és hangsúlyozzák ezeket az alapelveket, elmagyarázva, mit jelent és miért számít a vallásszabadság. Dallin H. Oaks elder gyakorta szólt arról, miért szükséges megőrizni a vallás szabadságát egy olyan korban, amely egyre inkább tiszteletlenül viseltetik a vallás iránt. A Chapman Egyetemen 2011 februárjában elhangzott nagyszabású beszédében üdvözölte a vallásszabadság tantételét, és felvázolta azokat az aggodalomra okot adó irányzatokat, amelyek ma fenyegetést jelentenek rá. Quentin L. Cook elder szintén buzdította az utolsó napi szenteket, hogy„szolgáljanak a vallási szabadság és az erkölcsösség szószólóiként”. Ezek a modern kori egyházi vezetők olyan tanításokat visszhangoznak a vallásszabadsággal kapcsolatban, amelyek kezdettől fogva részét képezték a mormonok hitének.
A vallásszabadság szószólói
A mormonok mind a történelmüknek, mind pedig a hitüknek köszönhetően nagy becsben tartják a vallásszabadságot. Annak ellenére azonban, hogy különleges okuk van nagy becsben tartani a vallásszabadságot, nem formálnak rá kivételes jogokat. Joseph Smithhez hasonlóan a mormonok azt szeretnék, ha ezek a szabadságok oltalomban és védelemben részesülnének minden ember számára. Egy olyan korban, amikor a vallásszabadságot érő kihívások egyre gyakoribbak, minden vallásos és lelkiismeretes embernek kötelessége megérteni és előmozdítani ezt az alapvető emberi szabadságjogot önmaga és felebarátai számára egyaránt. A mormonok úgy érzik, bőven megvan az okuk arra, hogy eleget tegyenek ennek a felhívásnak.
[1]History of The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, 5:498–99; 4:306.
[2]James E. Talmage, The Articles of Faith (1899), 406; J. Reuben Clark, in Conference Report, Apr. 1935, 94.
[3]Bruce R. McConkie, A New Witness for the Articles of Faith (1985), 655; lásd még W. Cole Durham, “The Doctrine of Religious Freedom,” BYU devotional address (3 April 2001).