A vallás elengedhetetlenül fontos a demokráciához
„Nincsen olyan hatalommal felruházott kormányunk, amely képes lenne harcba szállni az erkölcs és a vallás által meg nem zabolázott emberi szenvedélyekkel.” – John Adams
Napjainkban is a vallási oktatás és hit képezi a társadalom erkölcsi világképének éltető erejét. A vallás azon túl, hogy erényre tanít, erkölcsileg helyes tettekre sarkall. Ennélfogva a vallás alapvető társadalmi szerepet tölt be, amely különleges megfontolást érdemel. Ezt a szerepet jól megfogalmazta egy kínai közgazdász, aki a demokráciát tanulmányozta Amerikában. Ezt mondta: „Az Önök múltjában a legtöbb amerikai minden héten eljárt templomba vagy zsinagógába. Amikor zsenge koruktól fogva ott voltak, arra tanították Önöket, hogy önként engedelmeskedjenek a törvénynek, tartsák tiszteletben mások javait, és ne lopjanak. Arra tanították Önöket, hogy soha ne hazudjanak, és a sajátukéhoz hasonlóan tartsák tiszteletben mások életét és szabadságát. Az amerikaiak betartották ezeket a szabályokat, mert hittek abban, hogy még ha a rendőrség nem is éri őket tetten egy törvény megszegése közben, Isten igen. A demokrácia azért működik, mert a legtöbben legtöbbször önkéntesen engedelmeskednek a törvényeiknek.”[i]
Az efféle minőségi megfigyeléseket mennyiségi kutatások is alátámasztják. Sok tudós gyűjtött már kutatási eredményeket annak kimutatására, hogy erős kölcsönösségi viszony látható napjaink Amerikájának vallásgyakorlata és az erényes magatartás között. Például a vallásukat gyakorló állampolgárok általában nagylelkűbb és állampolgáribb gondolkodású szomszédok.[ii] A becslések szerint a heti rendszerességgel hódolók több mint 90 százaléka adakozik és közel 70 százalékuk vesz részt önkéntes munkában jótékony célokra.[iii]
Vannak, akik magasztalják ezeket a jó cselekedeteket, de megkísérlik lekicsinyellni az őket motiváló hitelveket és gyakorlatokat. Az erre irányuló erőfeszítések nem szerencsések. A jól körülhatárolt vallási hitelvek és gyakorlatok alapvető fontosságúak az általuk előidézett erkölcsi tettek esetében. Számtalan példát láthatunk arra, amikor a vallásos hit hatalmas jótékony tettekre és önzetlen szolgálatra indít különféle közösségeket. Ezek a pozitív hozzájárulások nyomatékosan alátámasztják, miért szükséges megőrizni a vallásszabadság alapvető emberi jogát.
És valóban: a vallásszabadság fenntartásának megvannak a maga előnyei. Más szabadságokkal karöltve a vallásszabadság fellendíti a társadalom társadalomgazdasági fejlődését, és csökkenti az erőszakos konfliktusok kialakulását.[iv] Ennek eredményeként a társadalmak nagyobb valószínűséggel fognak virágozni, amikor az állampolgároknak megadatik ez a szabadság, hogy hangot adjanak legmélyebb hitelveiknek és legmagasztosabb eszméiknek. Röviden szólva mind a vallás, mind a vallási szabadság hozzájárul a békésebb, szilárdabb és jótékonyabb társadalom létéhez.
A vallás alkotmányos védelme
Ahhoz, hogy ezek a hatások teljes mértékben megvalósulhassanak, a vallásszabadság védelmének túl kell mutatnia a puszta hódolaton. A vallásszabadságnak magában kell foglalnia az erkölcsi vagy vallási indíttatású nyilvános véleménynyilvánítás védelmét. A vallásos emberek és a felekezetekhez kötődő intézmények továbbra is fontos szerepet játszanak a társadalmi és erkölcsi kérdések alakításában a megfelelő demokratikus csatornákon keresztül. Minden egyéb figyelemre méltó szervezethez és ügyhöz hasonlatosan a vallásos emberek és vallási szervezetek is megérdemlik, hogy meghallgattassanak a közvéleményben – sem a vallási, sem a világi hangokat nem szabad elhallgattatni.
Természetesen a vallási szabadság biztosítása nem áshat alá más társadalmi érdekeket. Az Egyesült Államok alkotmányának szabad vallásgyakorlási kikötése egyértelműen védelmezi a vallást Amerikában, azonban a másokat fenyegető vallási szélsőségesség nem élvez védelmet. A kormány például ésszerű korlátozásokat alkalmazhat és alkalmaz is a sokszínű társadalom biztonságának fenntartása érdekében. A jogi és törvényalkotói folyamat azonban eszközt biztosít a vallási szabadság folyamatos védelmére, alakítására és meghatározására azért, hogy ne lehessen semmibe venni. Noha örömmel látottak az ésszerű óvintézkedések, tiszteletben kell tartani a kormány és a vallás egészséges elkülönülését, amely lehetővé teszi a vallás virágzását.
Valójában az egyház és az állam megfelelő elkülönülésének hatására megerősödnek a vallási intézmények és a tágabb közösség. Hogy az elkülönülés ki tudja fejteni pozitív befolyását, a vallási szervezeteknek és tisztségviselőiknek megfelelő távolságot kell tartaniuk a kormánytól – fizikai, társadalmi és jogi értelemben – ahhoz, hogy szabadon gyakorolhassák hitüket. Mindez lehetővé teszi a vallási szervezetek számára, hogy kifejezzék üzenetüket, meghatározzák identitásukat, és jelentőségteljes módokon éljék meg meggyőződéseiket. Továbbra is tiszteletben kell tartani a vallási szférát, és a vallást nem szabad kiközösíteni.
Beavatkozás az első szabadságba
Sajnálatos módon a vallásos tér egyre szűkül abból a nézetből kifolyólag, hogy a vallás pusztán személyes kérdés. Ez egy nyugtalanító tendencia, különösen a hívő emberek számára.
E beavatkozás ellenére a vallás szerepe a társadalomban továbbra is alapvető. Alexis De Tocqueville, a demokrácia 19. században élő szószólója, ezt mondta: „Amikor bármely vallás mély gyökereket eresztett egy demokráciában…, a legbecsesebb örökségként ápoljuk gondosan.”[v] A vallás napjainkban is igen becses örökség. Eme örökség megfelelő ápolása és fenntartása megújult tiszteletet követel a vallási szabadság és az azt támogató demokratikus alapelvek iránt. Ez a tisztelet pedig annál hamarabb támad fel, minél előbb megértik és felismerik az egyének és a kormányok a vallás elengedhetetlenül fontos helyét a társadalomban.
[i] Clayton M. Christensen, “The Importance of Asking the Right Questions” (commencement speech, Southern New Hampshire University, Manchester, N.H., May 16, 2009).
[ii] Lásd Robert D. Putnam and David E. Campbell, American Grace: How Religion Divides and Unites Us (New York City: Simon Schuster, 2010), 461.
[iii] Arthur C. Brooks, “Religious Faith and Charitable Giving,” Policy Review (October 2003). Hasonló statisztikai adatok találhatók a következő forrásban: “Faith Matters Survey 2006,” idézve: American Grace: How Religion Divides and Unites Us.
[iv] Lásd Brian J. Grim and Roger Finke, The Price of Freedom Denied (New York City: University of Cambridge, 2011), valamint Brian J. Grim, “Religious Freedom: Good for What Ails Us,” The Review of Faith & International Affairs 6, no. 2, 3-7.
[v] Alexis De Tocqueville, Democracy in America, trans. and ed. Harvey C. Mansfield and Delba Winthrop (Chicago: University of Chicago Press, 2000), 519.