Az egyháztagok hite szerint a templomban kötött házasságok „pecsételve” vannak, és abban az áldásban részesülnek, hogy az örökkévalóságon át tartanak. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjai hitének központi részét alkotja a tudat, hogy a családi egység tudatos, szerető valóságként a síron túl is folytatódhat, és sértetlen marad a házastársak közötti, valamint a szülők és gyermekek közötti kapcsolat.
Ha egy házaspár a templomban köt házasságot és egymáshoz pecsételik őket, akkor születendő gyermekeik automatikusan hozzájuk vannak pecsételve. Ha a gyermekek a házaspár pecsételése előtt születtek, akkor ezek a gyermekek később szüleikkel együtt részt vehetnek a templomi pecsételésben. Az örökbe fogadott gyermekeknek is lehetőségük nyílik arra, hogy örökbe fogadó szüleikhez pecsételjék őket.
Az örökkévaló család fogalma a szentírásokból és mai kinyilatkoztatásokból ered. Az Újszövetségben például Máté 16–19-es versei feljegyzik Jézus Krisztus Péter apostolhoz intézett következő szavait: „És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.” Az egyház a „megköt” szót egyenértékűnek tartja azzal, hogy „megpecsétel”.
Egy felmérés szerint, melyet a Los Angeles Times 2000 cikkében közöltek, „válás vonatkozásában a[z utolsó napi szent] templomi házasságok tartósnak ígérkeznek”, mindössze 6% a válások aránya. Egy másik felmérés, amelyet 1993-ban közölt a Demography Magazine, arra a következtetésre jutott, hogy Amerika összlakossága körében Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza azon tagjai között a legvalószínűtlenebb a válás, akik az egyház templomaiban kötnek házasságot.