Jelenleg emberpróbáló időket élünk. A COVID-19 világjárvány felborította a személyes és családi életünket, a munkarendünket és az egyházi szokásainkat. Több ezren vesztették életüket, mi pedig együttérzünk az érintett családokkal és imádkozunk értük.
Az eddig gyakran természetesnek vett dolgokhoz – például az alapvető szolgáltatásokhoz, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a szórakozáshoz – való hozzáférés, és még a szabad mozgáshoz való jog is korlátozásra került olyan eljárásrendek és biztonsági intézkedések okán, melyek célja mindannyiunk védelme, és a megfertőződés kockázatának csökkentése. Az Európai Unió és az azon kívüli országok gazdasága kihívások elé néz. Mivel a nagy- és kisvállalatok megsínylik ennek begyűrűződését, rengetegen veszítik el az állásukat, de legalábbis csökken a fizetésük. Ennek nem becsülhető alá az európai egyének és családok – különösen a kisgyermekesek – életére gyakorolt hatása.
Mégis, a krízis közepette számos csodálatos dolognak is tanúi lehetünk: az emberek segítő kezet nyújtanak egymásnak, új kapcsolatokat alakítanak ki a közösségeikben, vagy a modern technika erejét kihasználva vigaszt nyújtanak és szeretetüket fejezik ki másoknak a távolban vagy talán a szomszédban. Sokan az elszigeteltségnek és befelé tekintésnek ezt az időszakát kihasználják arra, hogy megerősítsék a családi kapcsolataikat, eltűnődjenek az élet valódi céljain, és hogy újra elkötelezzék magukat a személyes, szakmai vagy lelki célkitűzéseik mellett.
Miközben igyekszünk eligazodni és haladni ezekben a bizonytalan időkben, imádkozunk értük és hálánkat fejezzük ki az egészségügyi szakembereknek és a készenlétieknek, akik fáradhatatlanul munkálkodnak közös biztonságunkért; azoknak, akik biztosítják az alapvető szolgáltatásokat és az ellátásunkat; Európa-szerte azoknak a családoknak, akik védik és támogatják a gyermekeiket; az önkénteseknek, civil szervezeteknek és a hétköznapi polgároknak, akik segítenek a rászorulóknak: az időseknek, a hajléktalanoknak, a menekülteknek vagy bárki másnak, akinek segítségre van szüksége; az EU és a kormányok vezetőinek, akiknek bátor és sugalmazott döntéseket kell meghozniuk a világjárvány megfékezését célzó megfelelő intézkedések végrehajtásához, valamint a tagállamok gazdaságának támogatásához; és végezetül minden felelős állampolgárnak, aki türelmesen követi a kormánya által meghatározott egészségügyi és biztonsági előírásokat, hogy megfékezzék a vírus terjedését, és megvédjék a legkiszolgáltatottabbakat.
Hívő emberekként mérhetetlen vigaszt nyújt az a tudat, hogy végső soron Mennyei Atyánk áll a kormányrúdnál. Joseph Smith prófétát, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza alapítóját igazságtalanul zárták be Liberty fogházába. Szörnyen bántak vele, ő mégis ezt írta: „Ezért, szeretett testvéreim, tegyük meg jókedvvel mindazon dolgokat, amikre erőnkből telik; aztán pedig hadd álljunk mozdulatlanul, a legteljesebb bizonyossággal, hogy meglássuk Isten szabadítását, és az ő karjának felfedését” (T&Sz 123:17).
Nem tudunk mindent irányítani, ahogy ez a vírus is bizonyítja; mégis jókedvvel meg tudjuk tenni mindazt, ami a hatalmunkban áll. Akkor majd jogot formálhatunk a menny ígéreteire, miközben mozdulatlanul állunk és meglátjuk Isten felfedett karját.
Együtt haladunk ezen az úton. Tudnotok kell, hogy rendkívül nagyra becsülünk benneteket!
Gary B. Sabin, elnök
Massimo De Feo, első tanácsos
Erich W. Kopischke, második tanácsos
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Európa Terület Elnöksége