Részlet egy magánlevelezésből: „Nem régen, vagyis magyar idő szerint 15:30 körül érkeztem meg Freibergből, a templomból. Most este 18:12 van, és a családtörténeti központból írok. Egy cseppet sem vagyok őrült, ugye? De én mindig bejövök, még egy hosszú utazás után is. Nem tudok nem bejönni.
[M]ivel nem voltak olyan sokan Magyarországról, így néhányszor németül, egyszer pedig angolul volt a szertartás. Egyik nyelvet sem beszélem, de nem kértem tolmácsgépet... Nekem egyedül csak az az ember számított, akiért éppen a szertartást végeztem, és ezért lényegtelenné vált a nyelv. Egyedül a megváltás munkája számított.
[A]z őseim közül 17 férfit és 8 nőt pecsételtünk a szüleikhez. A felruházás szertartásában részesült 3 férfi és 39 nő!!! Ebből én csak 12-t végeztem, mert nagyon sokan segítettek nekünk!”
A családkutatók világszerte ismerik és elismerik Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza munkáját a családtörténeti anyagok összegyűjtésében, megőrzésében és hozzáférhetővé tételében. Egyre többen tudják azt is, hogy ezt a munkát az egyház azon központi tantétele motiválja, mely szerint a családok örökké együtt lehetnek; azok az ősök pedig, akik nem ismerhették Jézus Krisztus teljes és visszaállított evangéliumát, megismerhetik és elfogadhatják azt a lélekvilágban.
Ma már több mint 4600 családtörténeti központ működik a világ 134 országában. Ezekben a központokban az egyház lelkes önkéntesei segítik az egyháztag és nem egyháztag kutatókat egyaránt a felmenőik kikutatásában. Vannak, akik havonta egy-két napot tudnak áldozni erre a szolgálatra, és vannak, akik ennél lényegesen többet, azonban mindannyian teljes lelkesedéssel végzik a részüket. A budapesti családtörténeti központ látogatói leggyakrabban Kocsis Edit nőtestvérrel találkozhatnak, aki majdnem olyan régen szolgál ebben az elhívásában, mint amilyen régen a saját őseit is kutatja. Vele készült ez a villáminterjú.
Köszönöm, hogy elfogadtad a Sajtószoba felkérését. Először is áruld el, hány éve kutatod a saját őseidet?
Körülbelül 8 éve foglalkozom ezzel intenzíven.
Gondolom elég sok felmenőt és rokont sikerült ennyi idő alatt felderítened. Tulajdonképpen „hánynál tartasz” most? Számít egyáltalán a mennyiség?
Több mint 76 000 nevet tartalmaz az adatbázisom, akik mindannyian a rokonaim. De nem a mennyiség számít, hanem az, hogy minél többen részesülhessenek a templomi szertartásokban. Persze ennyi embernek csak egy töredékéért tudok személyesen végezni szertartásokat. A többiekért más egyháztagok végzik el szerte a világon.
Az ország mely vidékeire nyúlnak a gyökereid?
Jellemzően Heves és Jász-Nagykun-Szolnok és Bács-Kiskun, de lassan az egész országot behálózza a családfa.
Miben szoktál segíteni a családtörténeti központ látogatóinak?
Sok eszköz áll a kutatók rendelkezésre, tehát mindenben, amiben tudok. Amiben éppen segítségre van szükségük. A mikrofilmek befűzésétől a számítógépes katalógus kezelésén át az időpontok foglalásáig. Kutatási tanácsokat is szoktam adni, ha valaki ilyen kérdéssel fordul hozzám – vagy felhívok valakit, aki megfelelő tanáccsal tud szolgálni.
Mi „hajt” téged, hogy erődet és idődet nem kímélve végezd ezt a munkát?
Tudom, hogy az őseim, a rokonaim – ahogyan mindenki más is a lélekvilágban – nagyon várják, hogy lehetőségük legyen elfogadni a felajánlott templomi szertartásokat. Sokan vannak köztük, akiket rajtam kívül valószínűleg még hosszú évekig senki nem fog kutatni, tehát most csak én tudom megtenni értük ezt a szolgálatot. Ki csinálja meg ezt, értük ha nem én?
Van olyan emlékezetes történeted, amelyet szívesen megosztanál másokkal is?
Sok van, de a legtöbb nagyon személyes és nem is szeretnék senkit más rovására kiemelni. Mindenesetre mindig azok a legérdekesebbek, amikor egy-egy régi ismerősömről, barátomról, vagy éppen egy magyar ősökkel rendelkező misszionáriusról derül ki a kutatás során, hogy valahol összefutnak a szálak, tehát nemcsak ismerősök, de rokonok is vagyunk. Ilyen már nem egyszer előfordult velem. Gyakorlatilag, akiknek eddig nagyobb mértékben segítettem a családfakutatásban, azokról idővel mind kiderült, hogy összekapcsolódnak a családfáink.
Adódik a kérdés: mit tanácsolnál azoknak akiket érdekel a családkutatás?
Hallgassanak a szívükre. Nem a mennyiség a lényeg – ha öt nevet visznek a templomba, akkor ötöt –, hanem a megváltás munkája.