„Mindez annak a nagyszabású megerősítése, hogy úrrá lehet lenni a viszályokon értelem és jó szándék által.” – Mary Ann Glendon[1]
Hatvanhat évvel ezelőtt ezen a napon egy olyan dokumentummal gazdagodott a világ, amely új távlatokat nyitott az emberi viszonyokban. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata címet kapta, és az első világszintű nyilatkozat volt a maga nemében.
Különböző országokból, kulturális és vallási környezetből, eltérő politikai rendszerekből érkezett vezetők gyűltek össze, hogy felállítsák az emberség mindenhol és mindenkire érvényes mércéjét. A nyilatkozat első bekezdése kinyilvánítja, hogy a minden egyes emberben benne rejlő méltóságnak, „valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon”.[2]
A 2. világháború füstölgő romjain és a náci holokausztot követően létrejött nyilatkozat együttes törekvést fogalmazott meg a „nemzetek közötti baráti kapcsolatok”[3] előmozdítására és arra, hogy a lehető legtöbbet és legjobbat hozzuk ki közös földi civilizációnkból.
Mi ez a nagy felhajtás az emberi jogok körül?
Vallástól, fajtól, nemtől vagy nemzetiségtől függetlenül minden személy rendelkezik alapvető jogokkal, pusztán azért, mert ember. Ezek közé tartozik többek között az élethez, a személyes szabadsághoz, a biztonsághoz és a törvény általi egyenlő védelemhez való jog, valamint a gondolati-, szólás- és vallásszabadság joga.
Ezek az emberi jogok védelmezik a gyengéket a zsarnokság visszaéléseitől. Ütközőként és döntőbíróként szolgálnak a magában álló egyén és az összpontosított hatalom között. Ezek a mércék és alapelvek dacolnak az egymás feletti uralom iránti természetes hajlammal. Az emberi jogok segítenek nekünk túllépni azon a káros elgondoláson, hogy az erősebbnek mindig igaza van.
Az egyetemes nyilatkozat ereje nem annyira ezen jogok betartatásában rejlik, mint inkább abban a tanítói szerepében, mely által a közös jó irányába mutató eszméket és ösztönzőket alakítja. Az emberi jogok megerősítik az egymás iránti kötelezettségeinket, és méltóságot adnak annak, ahogyan dolgozunk, hódolunk, ápoljuk a közösségi kapcsolatainkat, valamint neveljük a családunkat. Ennek megfelelően, az emberi jogok kiegészítik az állampolgári és demokratikus részvételünket. A kapcsolatok és kötelezettségek nélküli jogok hatása véges.
A hit megtartása a magánéletben és nyilvánosan
A nyilatkozat 18. cikke rövid, de erőteljes: „Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához; ez a jog magában foglalja annak szabadságát, hogy vallását vagy meggyőződését megváltoztatássa, valamint annak szabadságát, hogy vallását vagy meggyőződését akár egyénileg akár közösségben, akár nyilvánosan akár a magánéletében kifejezésre juttassa tanítás, vallásgyakorlás, hódolat és szertartások útján.”[4]
A vallás szabadsága nem valamiféle elvont elképzelés, amely csak a jogászok és jogalkotók elképzeléseiben létezik, hanem valami olyasmi, ami a mindennapi életünk közös talajában terjeszkedik és növekszik. Meggyőződésünket mindenhova magunkkal visszük. Ezek alakítanak bennünket, és arra ösztönöznek, hogy másokkal is megosszuk őket. Hatással akarunk lenni a közösségünkre és a környező világra. Ily módon fonódik össze a magán- és a közéletünk. Szánalmasan csekély szabadság az, amely csak az otthonunk vagy egyházi épületeink zárt falai között engedélyezi hitünk gyakorlását és hangoztatását, a közbeszéd nyílt terepén viszont nem.
Az egyetemes nyilatkozat öröksége
Az emberi jogok lefektetése olyan eredmény, amelyre büszkeséggel lehet tekinteni. Életbevágóan fontos szerepet töltenek be a sokszínű világunkban oly nagyon elterjedt viszályok és nézeteltérések kezelésében. Segítségünkre vannak abban, hogy mindannyian ugyanazokon a civilizációs alapokon álljunk. Az általuk előmozdítani kívánt célok nemesebbé teszik az emberi létet, tisztességre ösztönöznek, és a felelősségre vonhatóságot szorgalmazzák.
Mary Ann Glendon jogtudós rávilágított: „Gyakorlatilag a világ összes olyan alkotmányát, amelyek tartalmazzák a szabadságjogok felsorolását, valamilyen módon azon alapvető elvek mintájára vagy hatása alatt szerkesztették, amelyeket alapvetőnek ítéltek” az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában is.[5] A világ számos országának jogszabályi keretrendszerei és erkölcsi mércéi táplálkoznak ebből a dokumentumból, amely folyamatosan egyre kiegyenlítettebbé teszi a nemzetközi kapcsolatokat is.
A világ messze nem tökéletes az emberi jogok tiszteletben tartása szempontjából. Továbbra is történnek igazságtalanságok és kegyetlenségek, de az egyetemes nyilatkozat lehetőséget ad azok megelőzésére, megfékezésére vagy visszaszorítására. Az összes megtartásra érdemes dologhoz hasonlóan, az emberi jogok is mindig igényelni fogják a hitünket és az éberségünket.
[1] Forrás: Mary Ann Glendon and the Universal Declaration of Human Rights című rövidfilm (2008. aug. 4.) a Facing History and Ourselves weboldalon
[2] Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (elfogadva az ENSZ Közgyűlés 217 A (III) számú határozata által, 1948. december 10-én). Bevezető.
[3] uo.
[4] Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (elfogadva az ENSZ Közgyűlés 217 A (III) számú határozata által, 1948. december 10-én). 18. cikk.
[5] Forrás: Mary Ann Glendon and the Universal Declaration of Human Rights című rövidfilm (2008. aug. 4.) a Facing History and Ourselves weboldalon