A hit olyan kulcsfontosságú összetevő, amely világszerte sokaknak segíthet és segít is abban, hogy kilábaljanak a menekülti létből, és hozzátegyenek a társadalomhoz – jelentette ki egy mormon apostol 2017. szeptember 9-én a Windsori kastélyban.
“Az emberek sok mindent tudnak nélkülözni – adott hangot véleményének Jeffrey R. Holland elder a II. Windsori konferencia a vallási üldöztetésről elnevezésű rendezvényen megjelent felekezeti vezetők, tudósok és kormányzati vezetők tucatjai előtt. – Néha kevés élelemmel is képesek túlélni. Néha minimális higiéniás és táplálkozási feltételek mellett is képesek túlélni. De nem képesek remény nélkül élni. Muszáj tudniuk, hogy a helyzet jobbra fordul.”
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza apostola mindezt az AMAR nemzetközi jótékonysági szervezet által megtartott háromnapos konferencián mondta. A rendezvény azokat a gyakorlati módszereket kutatta, melyek segítségével megoldható az Észak-Irakban három éven át menekültként élő jeziditák hazatérése és integrálása.
A jeziditák egy ősi kisebbségi vallás követői, melynek gyökerei 5000 évre nyúlnak vissza Észak-Irakban. Amióta azonban az ISIS célkeresztjébe kerültek, a jeziditák kegyetlenkedésnek és kínzásnak vannak kitéve, családjaikat szétszakították – a kegyetlenkedés annyira durva, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete népirtásnak minősítette azt. Mi több, a jeziditák a vallásukat sem gyakorolhatják, és el vannak vágva a szűkebb hazájukban meglévő baráti és támogatói körüktől.
Holland eldert Emma Nicholson bárónő, az AMAR elnöke és alapítója hívta meg előadni a 2016-ban tartott első konferenciára. Akkor Holland elder arról beszélt, miként tekintenek a mormonok a vallási üldöztetésre, míg az idei felkérés a téma továbbgondolására szólt, ami az egyház száműzetésből való visszatérését és az amerikai fősodorhoz való fokozatos hasonulását illeti.
A bárónő a következőket mondta: „Hogyan forduljunk vissza, járjunk emelt fővel, és legyünk sikeresek – ez a mormon gyakorlat. A mormonoknak ez az élménye olyan ajándék a világ menekültjei számára, melyből tanulni lehet. Ezért kértem, hogy jöjjön el és mondjon beszédet.”
Az utolsó napi szentek túlélésének és sikerének titka a hit
Holland elder az egyházalapító Joseph Smith szavait idézte. Az ő azzal kapcsolatos tapasztalatai, amikor megosztotta vallásos látomását a barátaival és a szomszédaival az 1800-as évek első évtizedeiben, mintaként szolgálnak a mai mormonok túléléséhez és kibontakozásához. Az utolsó napi szentek szentírásaiban található panaszban Joseph Smith ezt kérdezi: „Miért üldöznek engem az igazság elmondása miatt? Valóban láttam egy látomást, és ki vagyok én, hogy ellenálljak Istennek, vagy miért akarja a világ, hogy megtagadjam azt, amit valóban láttam? Mert látomást láttam; tudtam ezt, és tudtam, hogy Isten is tudja, és nem tudtam és nem is mertem megtagadni”.
Holland elder elmondása szerint ez „az utolsó napi szentek túlélésének és későbbi sikerének kulcsa. A bármilyen esélytelen helyzet ellenére is céltudatos cselekvéshez vezető egyedi meggyőződés nemcsak a mi történetünk, hanem számos olyan egyén és számos olyan intézmény története is, akik valami fontosat értek el a világban.”
Bár a felkérés úgy szólt, hogy utolsó napi szent nézőpontból közelítsen a témához – vagyis ahhoz, hogy miként változik egy menekült a közösség sikeres tagjává –, Holland elder elismerte, hogy lehet és van is mit tanulnunk egymástól – különösen a más felekezetekhez tartozóktól, akik számára elérhetővé kell tenni egy olyan nélkülözhetetlen forrást, mely segít a közösségeiknek leküzdeni a nehézségeket.
„Ez a forrás a hitük maradéktalan és szabad gyakorlása, lehetővé téve számukra, hogy mélyen merítsenek az élet ama kútfejeiből, melyek az ő hagyományaikban szentnek számítanak – jelentette ki Holland elder. – Olyan szükséglet ez, amelyet mindig ki kell elégíteni; olyan jog, amelyet mindig biztosítanunk kell.”
| Temple Square is always beautiful in the springtime. Gardeners work to prepare the ground for General Conference. © 2012 Intellectual Reserve, Inc. All rights reserved. | 1 / 2 |
Együttműködés a jeziditák megsegítését célzó legjobb elképzelésekért
Diar Juszif, a jeziditák uralkodójának unokája elmondta, hogy a menekülteknek pszichológiai támogatást kell nyújtani, mert sokan „elvesztették az emberiségbe vetett hitüket. A táborok és a körülmények pedig… Ugyanazon a helyen alszanak, esznek, mindent ott csinálnak. Ez tényleg nagyon nehéz.”
Nicholson bárónő egyetértett ezzel, kihangsúlyozva annak fontosságát, hogy a menekülteket megtanítsák néhány egyszerű készségre, például sakkozni vagy varrni – vagy bármire, amivel elterelik gondolataikat a gondjaikról.
„[Segítenünk kell, hogy elfelejtkezhessenek a bánatukról,] még ha csak napi öt percre is. Máskülönben miként kezdődhetne el a gyógyulás folyamata az elméjükben? – tette fel a kérdést. – Azt is mondhatnám, hogy ha nem kezdődik el a gyógyulás az elméjükben, akkor az ellenség teljes győzelmet aratott. Eltörölte őket. Ezért azt mondom, gyerünk, vágjunk neki újra, mert azzal kell legyőznünk az ellenséget, hogy sikerrel járunk ebben.”
Sharon Eubank nőtestvér, aki első tanácsos az egyházi Segítőegylet általános elnökségében, kifejtette, hogy a menekülteknek táplálniuk kell a lelküket, és előre kell haladniuk, ezt pedig csak akkor tudják megtenni, ha rendelkeznek “baráttal, értelmes munkával, és az őszinte hitelvek gyakorlásának szabadságával”. Hozzátette, hogy a jeziditáknak sajnos „nem sok barátjuk adódik, nincs állásuk, sem pedig lehetőségük a vallásuk gyakorlására, és valóban kétségbeejtő a helyzetük”.
Juszif elmondta, hogy nem érkezett nagy elvárásokkal a windsori konferenciára – arra számított, hogy valószínűleg egy újabb állomás lesz az általa megtapasztalt hasonló gyűlések hosszú sorában, ahol az emberek beszélnek, de a szavakat nem követik cselekedetek. Miután azonban három napot olyan emberek társaságában töltött, akik komolyan törődnek a menekültek elkeserítő helyzetével, ez derűlátásra adott okot számára.
„Ez reménnyel tölt el az iraki visszatérést illetően, ahol leülhetek a közösségemmel, odamehetek lehetőség szerint mindenkihez, és elmondhatom nekik, hogy a világon mindenütt vannak olyan emberek, akik törődnek veletek – mondta Juszif. – Ott van az AMAR alapítvány, ott van az UNSZ Szeretetszolgálat világszerte – ők tényleg, de tényleg tenni akarnak valamit értetek. Ez reményt ad nekünk, és azt reméljük, hogy valamilyen módon működőképes lesz.”
Az UNSZ Szeretetszolgálat és az AMAR közti együttműködésnek már látszanak bizonyos eredményei, többek között egy egészségügyi központ formájában, amely az Észak-Irakban található egyik legnagyobb, már mintegy 26 000 menekültet kiszolgált jezidita táborban helyezkedik el.
„[Az UNSZ Szeretetszolgálatnak] sok partnere van világszerte, de egyikük sem annyira egyedi, mint az AMAR, amely kiváló munkát végez a terepen – értékelte Eubank nőtestvér. – A projektjeik fenntarthatósága érdekében bevonják azokba a kormányokat. Amit [a bárónő] tesz, az nagyon-nagyon különleges. Nagyon eltérő területekről hozta össze az embereket egy konkrét kérdés megbeszélésére, mondván, hogy hozzák magukkal a konkrét kérdéssel kapcsolatos ismereteiket, aztán azt cselekvésre váltják.”
Megjegyzendő, hogy a konferencia zárónapján aláírásra került az AMAR és az UNSZ Szeretetszolgálat között fennálló partnerségi és együttműködési megállapodás megújítása.
A megállapodás aláírását követően Eubank nőtestvér elismerését fejezte ki Nicholson bárónőnek a válsághelyzetben lévő családokért végzett fáradhatatlan munkájáért, az egyház Segítőegyletének tiszteletbeli tagjává fogadva őt. A Segítőegylet a világ egyik legrégebbi és legnagyobb nőszervezete, feladata pedig a szükséget látókról való gondoskodás.
További források:
Holland elder 2017-es Windsori konferencián elhangzott beszédének leirata