Az európai utolsó napi szentek újabb és újabb módokon gondoskodnak a menekültekről

A Kelet-Európából érkező menekültáradat növekedésével Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza továbbra is tevékenyen részt vesz az Európa-szerte zajló segítségnyújtási erőfeszítésekben. Ezek az erőfeszítések magukban foglalják hivatalos szervezetek (mint például az alább ismertetett Vészhelyzeti Reagálási Bizottság) és civil hálózatok felállítását más, már működő humanitárius szervezetekkel, hogy a most zajló konfliktus által érintetteket szolgálják.

„Próbáljuk azt tenni, amit Jézus szeretne – hogy felemeljük az elesetteket. Ezért azt szeretnénk, hogy a megfelelő felszerelések, pénzügyi támogatás és emberek oda kerüljenek, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, mégpedig a lehető leggyorsabban” – mondta Massimo De Feo elder, az Európa Terület Elnökségének az elnöke.

Ez az aggodalom vezetett a segítségnyújtási tanácsok és szervezetek létrehozásához, illetve újraindításához az egész területen, ahol a helyi papsági vezetők és nővérvezetők hangolják össze a munkát, szoros kapcsolatban az Európa Terület Elnökségével, annak az útmutatását és irányítását követve.

Az Európa Terület Elnöksége az egyház 38 európai országra kiterjedő irányító testülete, ők felügyelik az egyház emberbaráti segítségnyújtását és a menekültek támogatásának a finanszírozását.

Rubén V. Alliaud elder, aki második tanácsos az Európa Terület Elnökségében, hozzátette, hogy „a jelenlegi eseményekre számítva mi az elnökségben készen álltunk arra, hogy azonnal létrehozzunk egy Vészhelyzeti Reagálási Bizottságot a területen zajló összes segítségnyújtási erőfeszítés összehangolására”.

Ezt az erőfeszítést a papsági szervezet irányítja, és a Frankfurtban található Európa Területi Irodában dolgozók biztosítják hozzá a hátteret. A bizottság az érintett országokban a területi hetveneseken és a misszióelnökökön keresztül hangolja össze az elsődleges segítségnyújtást a helyi vezetőkkel. Az egyház több mint 600, Ukrajánból menekült tagjának nyújtottak közvetlen segítséget. Alliaud elder azt mondta, hogy „szinte lehengerlő ilyen sok ember részéről látni a jóságot és a szolgálatkészséget”.

Az egyik konkrét kezdeményezés, amely e papság által vezetett tanácsok során született, a társgyülekezeti rendszer, amelyet az ukrán határhoz közeli egyházi gyülekezetek támogatására és az ottani emberbaráti erőfeszítések hatékonyabb megszervezésére dolgoztak ki. A rendszerben 19 német, svájci és osztrák cövek, valamint az Európa Terület Ukrajnával határos országaiból 24 gyülekezet működik együtt. A cövek egy adott földrajzi területen lévő gyülekezetek csoportja.

Ez a társgyülekezeti rendszer közvetlen kommunikációs vonalat és támogatási rendszert alkot a segítségre szoruló első vonalbeli gyülekezetek és a hozzájuk kijelölt társcsoportok között. Peter Huber, az Európa Terület Vészhelyzeti Reagálási Tanácsának a tagja, aki a projektben dolgozik, megjegyezte, hogy rendkívül nagy kihívás a 2000 kilométer hosszú ukrán határon átkelő menekültek szükségleteinek a kielégítése. Huber elmondta, hogy „az északon élő embereknek más szükségleteik vannak, mint a délen élőknek”. Kiemelte azt is, hogy „az egyháztagok nemcsak egy csekket szeretnének kitölteni, hanem érzelmileg is szeretnének bevonódni”.

Greg Pawlik, aki az egyház önkéntes menekültkoordinátora Lengyelországban, a következőképpen nyilatkozott a szerepéről: „Végre megélhetem a vallásomat.” Julie Wondra, kelet-európai területi szervezeti tanácsadó azt mondta: „A szeretet és a segíteni akarás lenyűgöző látvány. Az emberek szíve közeledik egymáshoz.”

Az egyház eközben újabb 4 millió dolláros adományt jelentett be az európai menekültek megsegítésére. Az adományt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa és a Világélelmezési Program részére adták át az ukrajnai humanitárius válság miatt a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők megsegítése céljából.

Az alábbiakban bemutatunk néhány kiemelt példát arról, hogyan segít az egyház Európában a jelenlegi válságban. Korábbi kiemelt példákért kattints ide és ide.

Lengyelország

Krakkó az Ukrajnából érkező menekültáradat frontvonalában van. Agata Tudor-Hart, a helyi gyülekezet női szolgálati szervezetének a vezetője átmenetileg menekültkoordinátor egy új civil menekülthálózatban. Elküldte Eric Schroedter teljes idejű egyházi önkéntest a krakkói vasútállomásra – amely zsúfolásig megtelt menekültekkel –, hogy keressen meg egy Marina nevű nőt. „Miután másfél órán át fürkésztem az ismeretlen arcokat, egy nő megragadta a karomat, mert észrevette a misszionáriusi névtáblámat” – mesélte Schroedter, aki rögtön rá is kérdezett a nő nevére. A „Marina” hallatán az ismeretlen nő széles mosollyal, izgatottan bólogatott. „Azon a napon Isten nemcsak a mi imáinkat válaszolta meg, hanem az övékét is” – vélekedett ez az önkéntes.

„Varsóban senki sem mondja azt, hogy »nem lehet« – mondta Agnieszka Mazurowska, aki a lengyel fővárosban koordinátor. – Mi sem teszünk többet, mint bárki más Lengyelországban. Még a távoli barátaink is segítenek.” A gyülekezet néhány korábbi, most külföldön élő tagja online vett konzerveket a Varsóban tartózkodó menekültek számára. Mazurowska megosztotta egy anya és várandós, tizenéves lánya történetét is. A kétségbeesett lány, aki csak három hónappal korábban ment férjhez, kénytelen volt hátrahagyni az apját és a férjét Ukrajnában (a legtöbb 18 és 60 év közötti ukrán férfinak maradnia kell). Mazurowska elmondta: „Nem tudtam semmivel felvidítani. Lehetetlen volt. Azonban igyekeztem könnyíteni a bánatán.”

Juliját a szüleivel és a 12 éves fiával Kijevből evakuálták, de a férje hátramaradt. Miközben a menekülttársaiból álló 25 fős csoportja 66 fősre nőtt, Julija lett a vezetőjük. Közös imákat szervezett, és „szívükben egyesült ukránok szövetségének” nevezte őket. Saját szavaival mesélte el azt a templomi élményét, amely végigkísérte őt az útján. „Hagyomány, hogy amikor a gyermekeink betöltik a 12. életévüket, elmegyünk a templomba. A fiam 12. születésnapján mentünk, egy nappal a konfliktus kezdete előtt. A családom összes tagja elment a templomba. A világ legszebb, legbiztonságosabb és legszentebb helyén voltunk. Éreztük Isten szeretetét.” Julija és a családja most Lengyelországban, Krakkóban van, és arra készülnek, hogy Németországba utaznak, ahol rokonoknál fognak lakni.

Marija családja az elmúlt hetekben szétszakadt. Az édesapja, édesanyja és egy testvére Ukrajnában maradtak, míg ő és a nővére nyugatra mennek, és megpróbálnak csatlakozni egy másik testvérükhöz. Bár Ukrajna keleti részén, Donyeckben lakik, azonban a konfliktus kitörésekor éppen egy fiatal egyedülálló felnőttek számára szervezett konferencián vett részt Ukrajna nyugati részén. Már nem tudott hazatérni. Nővérével úgy döntöttek, hogy nem kísérlik meg a hazautazást, hanem a konferencia 20 másik résztvevőjével együtt elindultak a nyugat-ukrajnai Lembergbe (Lvivbe).

Ott találkoztak még 16 társukkal, és ez a népes csoport Krakkó felé vette az irányt. Marija az egyház által működtetett Facebook-programot használta, hogy a saját helyzetére szabott segítséget találjon. Krakkóban csak egy napra álltak meg, de a fennakadások ellenére azt mondta: „Tudom, hogy Isten szeret engem, hogy Ő tudja, ki vagyok, és hogy terve van velem. Sok csodát láttam már. Tudom, hogy Mennyei Atya látja, amit teszek.” 

Greg Pawlik, az egyház krakkói gyülekezetének az egyik tagja, autóval szállított el egy férfit a határtól, és arról beszélgettek, mit tehetne, hogy segítsen rajta. Pawlik ukránul megkérdezte, hogy beszél-e angolul. A férfi ukránul válaszolt: „Angolul csak egy mondatot tudok: Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagja vagyok.”

Pawlik beszélt egy másik egyháztag családdal is, akik szintén Ukrajnából menekültek. Megmutatták az utolsó családi fényképüket, amelyet a lányuk készített róluk a Kijev templom előtt február elején. Nem sokkal a háború kitörése után a kijevi templomot bezárták, és a család most kettészakadt. Az anyának hátra kellett hagynia férjét, két gyermeke édesapját. A mindössze 10 tagú gdański gyülekezet biztosít nekik szállást és étkezést. Az anya szívének nagyon kedves ez a kép, mert nem tudja, hogy találkoznak-e újra.

Olaszország

Olaszország kelet- és nyugat-milánói cövekei összefogtak Ukrajna olaszországi főkonzulátusával, hogy alapvető használati cikkeket gyűjtsenek az ukrán nép számára. A 14 és 30 év közötti fiatalok városszerte osztogatták a szükséges anyagok listáit, a gyermekek pedig képeket rajzoltak, amelyeket a csomagokkal együtt küldtek el. Az egyház tagjai, misszionáriusai és barátai is személyesen adományoztak és gyűjtöttek össze mindent, amit a konzulátus kért. Több tucat ember válogatott, dobozolt és rakott meg 25 raklapot 551 doboz takaróval, ruhával, élelmiszerrel, orvosi felszereléssel és személyes higiéniai termékekkel a konzulátus által felajánlott, Ukrajnába tartó teherautókra. További részletek olvashatók erről a szolgálati projektről ebben a cikkben az olaszországi Sajtószobán.

Luxemburg

Az egyház luxemburgi vezetői és tagjai elkezdték a legfontosabb cikkek gyűjtését a Lengyelországba, Romániába és Szlovákiába érkező menekültek támogatására. Társultak a romániai székhelyű MGM Egyesülettel, amely a határon nyújt segítséget. A luxemburgi egyháztagok a L’Ukraine nevű szervezettel is együttműködnek, amely már korábban is támogatta a Luxemburg és az ukrajnai donyecki régió közötti erőfeszítéseket. Több száz doboznyi adományt gyűjtöttek össze, válogattak szét és szállítottak a menekültáradat kulcsfontosságú régióiba. Az egyházközség fiatal női elindítottak egy projektet a helyi iskolákban, mely során még több használati cikket gyűjtöttek össze, és a következő héten egy estét azzal töltöttek, hogy ezeket szétválogassák és becsomagolják.

A helyi adományok révén a gyülekezet vezetősége a készleteket egy varsói helyi gyülekezetnek juttatta el. Az ottani egyházi vezetőséggel való találkozás után több tucatnyi felfújható matracot, alvószőnyeget, elsősegélycsomagot, orvosi felszerelést, takarókat, párnákat és egyéb cikkeket ajánlottak fel az egyház törekvésének a támogatására Európa ezen részén.

Svédország

A válság első napjaiban az egyház svédországi gyülekezeteiből két fivér autóval Varsóba utazott, többek között 100 darab hálózsákkal, amelyek nagyon hasznosnak bizonyultak, mert Lengyelországban ezek elfogytak a boltokból. A fivérek egyszerűen csak segíteni akartak, és ezt találták a leggyorsabb módnak. Az egyház tagjait és barátait most arra kérik, hogy erőfeszítéseiket először a saját gyülekezetük helyi vezetőségével, vagy a már működő helyi jótékonysági vagy segélyszervezetekkel hangolják össze.

Franciaország

Franciaországban Christophe Mortier mulhouse-i egyházi vezető összefogott a Restos du Cœur segélyszervezettel, hogy alapvető szükségleti cikkeket gyűjtsenek össze, és szállítsanak a szlovák határra. Ezeket néhány nappal később ki is szállították. A csoport egy Luxemburg felé tartó hatfős családdal tért vissza, akiket a már említett L'Ukraine egyesület segített. Egy Párizsban élő, az egyik ottani gyülekezetet vezető ukrán férfi hasonló gyűjtést szervezett, amelynek az eredményeképpen további három szállítmány indult útnak.

A mulhouse-i gyülekezet vezetője az APPUIS egyesülettel együttműködve maga is odautazott, visszafelé pedig a lakhelyét elhagyni kényszerülő öt ukrán családot hozott magával. A Lille régióban az SDJ Solidarité és a Secours Populaire de Lomme szervezetek összefogásával öt tonna élelmiszert gyűjtöttek össze a gyülekezetektől. Az élelmiszerek frontra szállítását a belgiumi Confort Luxe biztosította. Az ő munkájukról bővebben ebben a francia Sajtószobán megjelent cikkben lehet olvasni.

Dánia

Az egyház egyik allerødi gyülekezete arról számolt be, hogy Ukrajnából érkezett egy egyháztag család, akik részt vettek a vasárnapi istentiszteleten. Az egyetlen vagyonuk a hátizsákjukban hozott ruhájuk volt. A gyülekezet szállást biztosít számukra, és további ruhákat, élelmiszert és szükségleti cikkeket gyűjt, hogy segítsen nekik. A vezetők arról számoltak be, hogy a család nagyon hálás és érzik, hogy szívesen látják őket. A különböző dániai egyházközségek (nagyobb gyülekezetek) élelmiszert és ruhát gyűjtenek, hogy a menekülttáborokba juttassák azokat. Részt vesznek egy dán projektben is: pénzt gyűjtenek különböző szervezeteknek, amelyek Ukrajnában segítenek. Tervezik, hogy többször is tartanak még böjtöt az ukrán állampolgárokért. Mint ismert, a válság első napjaiban az egyház európai vezetősége minden tagot arra kért, hogy egy napig ne fogyasszanak ételt és italt, az így megtakarított összeget pedig adományozzák az egyház emberbaráti programjainak.

Németország

Friedrichsdorfban a helyi gyülekezet fiataljai ruhákat válogattak és hajtogattak az ukrán menekültek számára. Celia Diez, a felnőtt vezetőjük a Just Serve elnevezésű, az egyház által támogatott online közösségi platformot használta a ruhagyűjtéshez. 24 órán belül 60 nagy zsáknyi ruhanemű gyűlt össze. Megpakoltak egy furgont, és elküldték egy frankfurti menekültközpontba, ahol 150, korábban Ukrajnában elszállásolt afgán menekültet helyeztek el.

Ausztria

Ausztriában az egyház válságstábokat szervezett, hogy összehangolják a rászoruló ukránok megsegítését. Az egyháztagok napokon belül összegyűjtötték a szükséges adományokat, és eljuttatták azokat a segélyszervezeteknek. A bécsi Train of Hope menekültsegítő csoporttal együttműködve az egyház rövid- és középtávú elszállásolással, valamint tolmácsok biztosításával segít. Az önkéntesek a szükséges javak és gyógyszerek biztosításával, valamint több mint 50 menekült számára ételek készítésével segítenek egy kibérelt családi szállodában. További részletek találhatók ebben a cikkben, amely az osztrák Sajtószobán jelent meg.

A tagok országszerte hozzájárulnak az egyházi segítségnyújtási törekvésekhez és projektekhez a saját közösségükben működő jótékonysági szervezetek segítségével. Az Ausztriában működő egyházi válságstáb az egyház ukrajnai vezetőségével együttműködve gyűjti a szükséges cikkeket, például gyógyszereket. Felállítottak egy szállítócsapatot is, hogy eljuttassák ezeket a gyógyszereket az egyháztagokhoz, és szükség esetén segítőotthonokba szállítsák őket Ausztriában vagy máshol.

Egy közös vonás azokban, akiknek a történetét itt megosztottuk, hogy mélységes hálát éreznek mindazokért, akik az idejüket, kényelmüket és erőforrásaikat áldozzák élelmiszer, szükségleti cikkek, és ruházat összegyűjtésére és szétosztására. Ezek a menekültek mindig hangot adnak az Istenbe vetett hitüknek és a Jézus Krisztus által a jövőbe vetett reményüknek.

Azok, akik segíteni szeretnének, vagy akiknek segítségre van szükségük, megnézhetik ezt a forrásoldalt, amelyet Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza hozott létre Európában.